Ki ne ismerné a mondókához kötött, kisgyerekeknek szóló rajzolást (Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske…). Ám ha összevissza rakjuk a pontokat és a vesszőcskéket, a végén igencsak fura, torz figura kerekedhet ki a mondóka kapcsán, pl. „vesszőszemű” és „pontorrú” török basa. Nincs ez másként az írásban sem, különösképp akkor, ha számokat tagolunk pontokkal és vesszőkkel. Íme két példa lapunkból: „Ugyancsak tavaly ezen a helyen adták el Szerbia legdrágább lakását 1,319.888 euróért…” Ugyanabban az írásban ezt is olvashatjuk: „Törökbecse községben kicsivel több mint 559 hektárnyi termőföldért 4,800.000 eurót fizettek.”
Igen balga az az ember – még ha koldus lenne is –, aki elszalaszt ilyen jó üzletet; sokan bizony akkor is megvásárolták volna a legdrágábbnak mondott lakást és a félezer hektárnyi termőföldet, ha aranyból vert euróval kellett volna kifizetni a vételárat. A leírtak szerint ugyanis a lakásért egy egész háromszáztizenkilencezer-nyolcszáznyolcvannyolc milliomod (nem millió!) eurót adott a vevő, a hatalmas kiterjedésű termőföldért pedig négy egész nyolctized eurót, vagyis majdnem ötöt. Persze az olvasó némi számolgatás után – ha nagyjából tisztában van az árakkal – rá tud jönni, hogy mekkora összeget szándékozott leírni az újságíró, de az olvasó nyilván nem rejtvényt akar fejteni, hanem pontosan tájékozódni.
A magyar helyesírás szabályai szerint számok tagolására szóközt (esetleg pontot) használunk, de vesszőt semmiképp. Az említett esetekben tehát kizárólag tizedesvesszőként értelmezhetjük a vesszőt, mivel csak a tizedes törtek kezdetét jelölhetjük vele. (Az nem szolgálhat mentségünkre, hogy az angol nyelvterületen esetleg másként szól a szabály.) Így ezek a számok nem milliókról szólnak (az újságíró valószínűsíthető szándéka ellenére), hanem összességében is csupán féltucatnyi euróról.
Úgy tűnik, hogy a helyesírási szabályok módosítását sokszor a gyakorlat kényszeríti ki, ebben az esetben azonban ilyesmire aligha kerülhet sor, mert a tagolásra szánt vessző érthetetlenné teszi a szöveget (a számokat). Egyébként gyanítható, hogy a számok tagolását szolgáló pontot is a gyakorlat „kényszerítette” a helyesírási szabályzatba, hiszen előfordulása a sajtóban olyan gyakorinak tűnik, mintha a szóköz ilyen célú alkalmazása már nem is lenne szabályos.
Talán a műszaki fejlődés (digitális órák, kijelzők) követelték ki, hogy az óra és perc számokkal történő írásában a kettőspontot is alkalmazni lehet, pl. a korábbi 10.28 (10 óra 28 perc) helyett írható 10:28 is. Szubjektív megítélésem, hogy mivel a kettőspont arány jelölésére is szolgál, inkább maradnék a pontnál. Ellentétes viszont a véleményem a sporteredmények jelöléséről. A korábbi gyakorlat szerint ilyen esetekben kettőspontot használtunk gól-, találat-, pontarány stb. kifejezésére (5 : 4), mostanság viszont rohamosan terjed a kötőjelezés. Mivel azonban a kötőjel hozzávetőleges szám, mennyiség kifejezésére is szolgál (6-7 ember), egyértelműnek inkább a kettőspont alkalmazása tűnik. Ha pl. azt írjuk le, hogy a mérkőzés végeredménye 9 : 10, nem marad kétségünk afelől, hogy a vendégcsapat nyert egy góllal, de amennyiben így szerepel az eredmény: 9-10, ez némi bizonytalanságot okozhat az értelmezésben.
Korántsem biztos tehát, hogy a régit, a jól beváltat érdemes föladni egy többé-kevésbé öncélú újításért.
