Néhány héttel ezelőtt értesülhettünk a hírről, mely szerint a nemzet sportolóinak társaságába új tagot választottak. Mint ismeretes, a Nemzet Sportolója cím birtokosainak száma – a Nemzet Színésze címhez hasonlóan – egyidejűleg tizenkettő lehet, így az egyik tag elhalálozása esetén a cím többi birtokosa egyhangú szavazással új tagot választ be soraiba. A híradásokban azt olvashattuk többek között, hogy „a sporttörvény alapján a Nemzet Sportolói tesznek javaslatot az új tagra”, valamint azt is, „a Nemzet Sportolója egy kitüntető cím Magyarországon”, majd a napokban érkezett a hír, hogy a jelölt most már „hivatalosan is a Nemzet Sportolója”.
Helyesírási szempontból ezekben a hírrészletekben a díj elnevezésének háromféle használata tűnik föl – tulajdonnévi, köznévi egyes és többes szám –, valamint az, hogy ezt a helyesírás nem követi, hiszen mindhárom esetben a nagybetűs írásmódot választották, holott a közlendő értelmét tekintve két alkalommal – a kitüntető cím köznévi változataiban – a kisbetűs írásmód lett volna a helyes.
A díjneveknek egy helyesírási szempontból ritkán emlegetett csoportjáról van szó, amelyről nemigen szerezhetünk ismereteket a szabályzatból. A kitüntetésekkel és díjakkal az előző, 11. kiadás (1984) meglehetősen keveset foglalkozik, csupán három típusról olvashatunk benne, nyilván azokról, amelyek abban az időben gyakoriak voltak. Azóta megszaporodtak az elismerések és elnevezéstípusaik, amit az új szabályzat (2015) is követ. Mégis akad néhány példa, amelyről ott nem kapunk eligazítást – az Osiris Helyesírásában (2005) viszont részletesebben olvashatunk ezekről a változatokról is.
Van a díjneveknek egy sajátos csoportja, ahol a név részei birtokos szerkezetet alkotnak, vagy a tulajdonnévi tag -ért raggal van ellátva, ilyen például a tárgyalt Nemzet Sportolója cím is, emellett említhetjük még a gyakoribbakat: a Nemzet Színésze cím, a Népművészet Mestere díj, a Népművészet Ifjú Mestere díj/cím, az Év Sportolója díj, a Magyar Műemlékvédelemért díj stb. Közös jellemzőjük, hogy a nagybetűs, tulajdonnévi vagy annak tekintett résztől kisbetűvel különírjuk a díj, cím, érem stb. közneveket; valamint nem alkalmasak arra, hogy képzett melléknévi formájuk legyen, mivel jelölt birtokos szerkezetet alkotnak. A kitüntetésnevekből alkotott melléknévi formák tipikus képzője az -s (Nobel-díj – Nobel-díjas), csakhogy ezúttal ez a képzés nem alkalmazható, a birtokos személyjellel végződő nevekhez nem lehet hozzátenni a képzőt. Az ilyen formájú díjelnevezéseknek így általában kialakul egy értelmezőként használt megjelölő formája, amelyet kis kezdőbetűkkel kell írni.
Így visszakanyarodhatunk a kiindulópontunkhoz, és megállapíthatjuk, hogy a Nemzet Sportolója cím a díj hivatalos neve, a köznévi változata pedig kisbetűs, és értelmezőként követi a kitüntetett személy nevét. A hírek arról szóltak tehát, hogy Monspart Sarolta kapta a Nemzet Sportolója címet (tulajdonnév); Monspart Sarolta, a nemzet sportolója a napokban vált hivatalosan is a cím birtokosává (köznév, értelmező); mely címet a nemzet sportolóinak szavazatai alapján érdemelte ki (szintén köznév). Ugyanígy járunk el a többi, fönt említett díjnévvel is. Néhány példa az Osirisből: Gyöngy Virág kiváló művész (a Magyarország Kiváló Művésze díj tulajdonosa), Czudar István, a népművészet ifjú mestere (a Népművészet Ifjú Mestere címmel tüntették ki), Mezőfalvi Bendegúz érdemes művész (a Magyarország Érdemes Művésze címet viseli).
Említést kell tennünk még arról, hogy a jelölt birtokos jelzős szerkezet határozott névelővel kezdődik, amelyet azonban nem tekintünk a név részének, így kisbetűs marad: a Népművészet Ifjú Mestere díj (és nem A Népművészet Ifjú Mestere díj).
E rövid összefoglaló végére érve az olvasónak az a gondolata támadhat, hogy bizonyosan díjat érdemel – ha nem is a fölsoroltak valamelyikét –, amiért átverekedte magát a kitüntetések elnevezésének rengetegében.
