A tagállamoknak kell aláírnia a dokumentumot. Az embereknek joga van tiltakozni. A gyerekeknek egyre több a játéka. A parasztembereknek az a nagy gondja, hogy alacsony a fölvásárlási ár. Eszébe jutott a munkásoknak, hogy egyszerűbben is elvégezhetik a feladatot.
Az „egészséges” nyelvi környezetben felnőtt olvasó, ha nem is tudja (nyelvtanilag) elmagyarázni, hogy miért sántítanak a bevezető mondatok, azonnal megállapítja: Ezt nem így mondják! Az idők folyamán azonban könnyen eltanulhatja a médiából és a személyes beszélgetésekből a hibás példákat – miként azt a környezetemben is tapasztalom –, és máris olyan előszeretettel és következetesen írja és mondja, mintha gyerekkorától fogva így tanulta volna.
Ha valaki mégis bizonytalan abban, hogy mi lehet a baj a példamondatokkal, eláruljuk: az egyeztetés hiánya. Mert a tagállamoknak alá kell írniuk a dokumentumot; az embereknek joguk van; a gyerekeknek a játékuk egyre több; a parasztembereknek a gondjuk nagy; a munkásoknak pedig eszükbe jut.
Bár hibaként említettem az egyeztetés hiányát, a nyelvészek már nem tekintik nyelvi vétségnek, csupán azt jegyzik meg, hogy igényesebb a szöveg, ha nem marad el az egyeztetés. Ebben az esetben is azt tapasztalhatjuk, hogy a nyelvi gyakorlat előbb-utóbb legyőzi a szabályt: amikor eluralkodik, már keveset tehetünk ellene. Akkor sem, ha az igénytelenebb veszi át az igényesebb helyét. A mi példánk esetében is van nyelvész, aki azt állapította meg, hogy úgy tűnik, hiába ágálunk az újnak már nem mondható jelenség ellen, a terjedésének aligha tudunk gátat vetni.
Egyszerű birtokviszony esetében a magyar nyelv ismerője nem szokott tévedni. Azt mondja, hogy az emberek pénze, a gyerekek játéka vagy a gyerekeknek a játéka, a parasztemberek gondja vagy a parasztembereknek a gondja. Ilyen esetekben, amikor több a birtokos, de csak egy birtokuk (nem egy birtoka!) van, a birtokszó egyes számú lesz. (Kivételt a nyelvjárások képezhetnek.) A bonyolultabb birtokviszony teheti bizonytalanná a beszélőt. Ilyenkor annak, aki tanácstalan, azt kell megállapítania, hogy a -nak, -nek raggal ellátott főnév birtokos jelző-e vagy részeshatározó. Ha részeshatározó, akkor egyeztetnünk kell(ene), vagyis a birtokszót is többes számmal idomítanunk a birtokoshoz. Tehát abban a birtokos jelzős szerkezetben, hogy üres az emberek zsebe, egyes számban használatos a birtokszó (ebben nem is szoktunk tévedni), ám ha azt mondjuk, hogy az embereknek üres a zsebük, már elvárható (helyesebb) a birtokos és a birtokszó egyeztetése: embereknek – zsebük.
Persze kivétel – mint a nyelvi szabályok esetében gyakran – ezúttal is akad, de azokat ritkán hibázzuk el. Mert okoskodásainknak talán vége-hossza nincs, de végük-hosszuk már nem lehet.
