A mai példánk még azokból a hetekből való, amikor a mérkőzések és versenyek felfüggesztése miatt a sportrovaton már szükség mutatkozott visszatekintő írásokra is, amelyek egyikében – a kézilabda-élcsapatok eredményeinek áttekintésekor – úgy fogalmaztak, a klubhoz évekig dőlt a pénz, érkeztek a válogatott játékosok, a győzelmek azonban várattak magukra, az új edző vezetésével sem sikerült átlépni a Rubicont, és a bronzérem maradt a csúcs.
Választékos stílusértékű és ritkának tekinthető a fönti szólás, épp ezért érdemes rászánnunk néhány sort. Az efféle állandósult szókapcsolatoknál meglehetősen nagy az esély a tévesztésre – hiszen kevésbé ismeretes a jelentésük –, nem mellesleg a szólás eredete sem érdektelen. Iskolai tanulmányainkat, pontosabban a történelemórákon hallottakat felidézve talán emlékezünk rá, hogy mi is az a Rubicon, ki lépett át rajta, és mikor.
A példánkban a Rubicon valamiféle választóvonalat, magas szintet jelöl, amelynek áttörése nagy teljesítményt igényel. Az átlépi a Rubicont szólás értelme azonban nem pontosan ez; azt jelenti ugyanis, hogy valaki valamely nagy jelentőségű, stratégiai ügyben döntő, visszavonhatatlan lépést tesz, cselekedetével túlmegy egy bizonyos, érzékeny határon.
A Rubico kis határfolyó volt Itália és az Alpokon inneni Gallia között a Pó-síkságon, mai neve Fiumesino (Fiumicino), és Julius Caesar lépett át rajta Kr. e. 49-ben. Az esemény azért maradt emlékezetes, mert az ókori folyócska nevezetessége, hogy egy időben a szenátus megtiltotta minden római hadvezérnek, hogy seregével együtt átkeljen rajta: ősi törvény írta elő, hogy minden északról közeledő sereget ezen a vonalon fel kell oszlatni, ellenkező esetben ellenségnek tekintendő. A Gallia felől hazatérő Caesar megállt itt a csapataival, és elgondolkodott azon, a tiltó határozat és a Pompeius Magnus hadvezérrel kötött egyezsége ellenére átkeljen-e rajta. Abban az időben a triumvirátus már a végét járta, így Caesar tisztában volt azzal, hogy átveheti a hatalmat politikai ellenfelei leverésével, ugyanakkor ez a lépés nagy kockázattal is jár, hiszen a határfolyón való átkelés egyben a polgárháború kitörését jelentette. Hosszas töprengés után Caesar végül úgy döntött, a hatalom megszerzése érdekében vállalja a kockázatot, és seregével átlépi a Rubicont. Ekkor hangzottak el híressé vált szavai: a kocka el van vetve – egyes források szerint nem kijelentésként, hanem felszólításként: Vessük el a kockát! –, majd csapataival együtt átkelt a Rubiconon, ezzel katonai konfliktust kiváltva, amely a Római Köztársaság bukásához és a császárság kialakulásához vezetett.
A hadvezér merész katonai-politikai lépése tehát sikeresnek bizonyult, hiszen így végül magához ragadta a hatalmat. Ennek a történelmi eseménynek állít emléket a kocka el van vetve szólásmondás, szállóige, valamint az átlépi a Rubicont (átlép a Rubiconon) szólás, amely fontos és visszafordíthatatlan döntésre utal. Ebből következik, hogy – visszatérve a kiinduló példánkhoz – nagy teljesítmény, bravúr, siker jellemzésére csak bizonyos feltétellel használatos, lényeges mozzanat ugyanis a döntés visszafordíthatatlan volta: olyan helyzetekben mondjuk, amikor valaki fontos (stratégiai) lépésre kényszerül, ahonnan már nincs visszaút, amit már nem lehet visszacsinálni, ugyanakkor nagy hatással van a jövőre, az események további alakulására. Ahogyan a keletkezése is katonai-stratégiai cselekedethez köthető, úgy ma is leginkább politikai tettekkel kapcsolatban fordul elő.
Említést érdemel, hogy a római korokat követően a kis folyó elveszítette katonai jelentőségét. A későbbiekben az áradások, folyószabályozások után már homályba veszett, hogy a térségben található sok kis folyó közül valójában melyik is a valamikori Rubicon, és csupán néhány évtizeddel ezelőtt, tudósok kutatómunkája nyomán vált bizonyossá, hogy a mai Fiumicino felel meg az egykori határfolyónak. Helyesírási-nyelvtani érdekesség, hogy a legtöbb nyelvben, így a magyarban is a kifejezés a görögös névalakot követő Rubicon vagy Rubikon formát rögzítette, amely azonban a latin nyelv szabályai szerint nem létezik, és a latinos forma a Rubico kellene, hogy legyen. Ezt alapul véve tehát így lenne szabatos: átlépte a Rubicót. Mindazonáltal a szókapcsolat – ahogy a neve is mondja – már állandósult az előbbi formában, így a ma ismert frazéma ezt a nyelvtanilag helytelen szóalakot őrizte meg.
