A sok kétség ellenére mégis megrendezik Magyarország egyik legszínvonalasabb zenei eseményét. A fesztivál körüli akadályok leküzdéséről Varga Balázst, a rendezvény egyik szervezőjét kérdeztük.
Kanyarodjunk kissé vissza az előző évhez. A sok munka mellett tudtad élvezni a fesztivált, lazulnod is sikerült?
– Tavaly bővült a stáb körülöttem, volt időm jobban átélni a fesztivált, megnézni az előadókat. Ennek köszönhetően hatalmas élmény volt első nap a Light Asylum, a közösségi támogatásból felállított Delta színpad felavatása, a Volkova Sisters hibátlan fellépése. A szombat már sokkal intenzívebb volt, hét külföldi bandánk szerepelt aznap, plusz a VHK nagykoncertje, amely szintén kiemelkedően sikerült. Külön élmény volt Guðmundur Óli Pálmason, az izlandi Solstafir zenekar egykori dobosa Katla nevű új bandájának fellépése. Az első koncertjüket a Fekete Zajon akarták megcsinálni, ez nagy megtiszteltetést jelentett. Két napot kint lógtak a kempingben, sokat nevettek, és nagyon jól érezték magukat. Akadtak félrecsúszott dolgok is, a VHK-val egy időbe raktuk a fesztivál leghalkabb koncertjét, a Musica Moralia fellépését, ami miatt az utóbbi élvezhetősége csorbult. Ezt idén egy kacsatóniás fellépéssel kárpótoljuk a tó mellett. Következő nap a szerb Repetitor és a skót The Twilight Sad koncertjét vártam a legjobban, aztán ehhez képest a Lebanon Hanover-es William fellépése tetszett leginkább, a Qual produkciójával. A vasárnap meglepetése a Mala Herba fellépése volt, a másik nagy közönségsikert pedig az Entrópia Architektúra és az Oaken közös produkciója aratta. Külön személyes élményben volt részem a Jazzékiel-koncerten, miközben a gyepen ültem a stábiroda előtt, és a koncertet figyeltem, Hepp Ildikó, a szervezőcsapat egyik tagja a vállamat tetoválta. Az utolsó nap pedig visszaadta annak a tíz évnek a történéseit, amióta a Zaj elindult. Sok régi arc volt, Clue, Perihelion, Pozvakowski, Pornography, persze akadtak új fellépők is, akiknek a koncertje jól sikerült, mint a Meszecsinka, a szerbi dreDDup. Egy nehéz év nehéz nyarának kiemelkedően jó négy napja volt a tavalyi Zaj. Kirántott minden gondból és kétségemből. Nem a rosszat, a hibákat láttam végre, hanem szervezőként is nagyon jól éreztem magamat.
Milyen tapasztalatokkal zártátok az előző Zajt, és milyen kilátásaitok voltak az idei évre?
– Létszámban sajnos nem voltunk túl jók, szervezettségben viszont sokat fejlődtünk. A tavalyi év tanulságaként mihamarabb belevágtunk az idei műsor szervezésébe, hogy elkerüljük a korábbi kisebb hibákat, részletesebben egyeztettünk mindent. Összejött egy erős program, egy felfrissült, jó szervezőcsapat, minden összeállt, aztán jött is a márciusi leállás. Addigra már kész volt program, majd mi is idegileg.
Tavaly sok új arc volt, a közönség viszont kisebb. Jól látom?
– Sok első zajozós volt, ez igaz. A közönség részéről felmerülő kérdések alapján most is azt éreztük, hogy csomó olyan új arc jönne idén is, aki még eddig nem járt itt. Az új emberek bevonzása nagyon fontos nekünk, régóta vergődünk a közönségszámmal, valamiért nem tudjuk lenyomni az emberek torkán, hogy eljöjjenek a Mátráig. Aki egyszer eljön, az persze valószínűleg már visszajár.
Ekkora probléma, hogy Budapesten kívül esik a fesztivál?
– Valójában nem tudom, mi a helyzet. Talán nem volt elég a meggyőzőerő, a reklám a fesztivál körül, vagy nem olyan emberek beszéltek róla, akik rántanák magukkal a haverokat, egy nagyobb társaságot. Nehéz ezt megfejteni, sokat változtunk mi is szervezőként, de nem mindennek látszik egyből az eredménye, valami csak évek múlva érik be. Az újraindulás óta két fesztivált tudunk magunk mögött, azoknak jó visszhangjuk volt. Az emberek talán elkezdenek lassan ráérezni, hogy ez egy különleges helyszín, különleges hangulattal.
Van valami visszajelzésetek arról, milyen típusú emberek és mi miatt kezdtek leginkább érdeklődni idén a fesztivál iránt?
– Ezt meglátjuk szerdán. Korosztályban biztos több a fiatal, de hogy a hangulat, a zene, a helyszín miatt jönnek-e, az szerintem ott derül ki. Az biztos, amiatt, hogy lemondtuk a fellépők jelentős részét, nem volt sok jegyvisszaváltásunk. Ez az jelenti, aki el akar jönni a fesztiválra, az mindenképp eljön.
Szervezőként hogyan éltétek meg ezt a tavaszi káoszt?
– Nagyon rossz volt látni, ahogy egy előrehaladott állapotban lévő szervezés széthullik, úgy éreztem, nagyon jó stáb jött össze, jó program, és pocsék volt ebből kicsúszni. Sokszor azt éreztem, senki sem hiszi már, hogy lesz itt valami idén.
Említetted a szervezőtagság bővülését: ezek a folyamatok hogyan alakulnak, miként találtok új embereket a munkára?
– Nekünk inkább úgy változik a stábunk, hogy bővül, és nem feltétlenül cserélődik. Ez nem tudatos, mindenki munka mellett csinálja ezt, valakinek úgy alakul az élete, hogy nem tud velünk tartani, olyan is akad, aki már nem találja meg magát benne. Előfordult, hogy egy adott területet két éve még én vittem, tavaly pedig már megkapta valaki más, hogy néha kicsit tehermentesítsen, idén pedig teljesen külön ember van rá. Több ilyen ágazat is van, a szálláskoordináció, az önkéntesek irányítása, a nappali programok… ezek mind külön embert kaptak idén, de van két olyan személy is a csapatban, akik önkéntesekből lettek stábtagok.
Sok minden változott tavasszal. Hogyan kezdtétek el körvonalazni az idei programot?
– Áprilisban már nyilvánvalóvá vált, hogy amit eredetileg elképzeltünk, abból nem sok valósulhat meg. Ennek alapján volt egy A, B és C terv. Az első szerint mindent megtartunk az eredeti elképzelések szerint, a második opció az lett volna, hogy teljes egészében elmarad a fesztivál, a harmadik lehetőség, amit én legkevésbé szerettem volna, hogy megtartjuk a rendezvényt, de kizárólag hazai előadókkal. Az adott körülmények közepette kéthetente változott a járványügyi helyzet, vele együtt az álláspontok is. Végül, mire kimondtuk, hogy legyen fesztivál, magyar előadókkal, addigra már én is nagyon megszerettem az ötletet, tavasszal viszont még nem tudtam volna ezt a lehetőséget elképzelni.
Miért tartottál a csak hazai előadókat felvonultató Zaj ötletétől?
– A kompromisszumok miatt. Viszonylag kevés műfaj van jelen a fesztiválon, ezekből kellett volna egy nagyon ütős programot összeállítani, én pedig úgy éreztem, kevés előadó van a hazai palettán ezekben a stílusokban, nem léptethetjük fel évről évre ugyanazokat a bandákat. Emellett, aki megállja a helyét a kisszínpadon, nem feltétlenül tudja kitölteni a teret a nagyon, ahonnan a húzóneveket kihúzta a járvány. Szerencsére Rákos Dániel szervezőkollégámmal annyira jól sikerült az újratervezés, hogy nagyon megszerettük az új felállást is. Be tudtunk engedni most olyan bandákat, akik műfajilag nem fértek korábban bele az arculatba, páran pedig a délutáni időpont helyett este játszanak a nagyszínpadon. A mostani felállás minden szervező számára nagyon jónak tűnik.
Tavaly már egyre több kísérőprogram volt. Idén tudjátok ezt az oldalt erősíteni ilyen körülmények között?
– Sikerült, de nem tudtuk még kitenni a programot. Lesz színház, cirkusz, jóga, műhelymunkák, fanzine-készítés, kerekasztal-beszélgetések a közönséggel képregényekről, az elektronikus zene és a mentális egészség kapcsolatáról, és nem marad el a szokásosnak mondható barangolás sem a Mátrában Kisduda Árpival. Az irodalom a háttérzajon keresztül képviselteti magát, idén lesz egy napi filmes sávunk is, ahol rövidfilmeket vetítünk. Úgy látom, idén még több minden lesz, mint az eddigi években.
Amennyiben jól értesültem, idén nyertetek NKA-pályázatot, ez tényleg igaz?
– Megítélték, de még nincs szerződésünk, a döntés viszont megszületett, idén mellénk áll az NKA! Ez nagy dolog, mert soha nem kapatunk tőlük támogatást, habár minden évben próbálkoztunk, szerintem már 2010 óta. Nagy feszültséget jelentett évről évre megnézni a nyertesek listáját, szembesülni azzal, hogy mi ismét kirekedtünk a támogatásból, de most végre elismerték a rendezvény fontosságát. Igazság szerint nagy szükségünk is van rá, nem tudunk annyi jegyet eladni, mint korábban. Van persze közösségi támogatói rendszerünk is, amivel jelenleg az installáció építésére gyűjtünk. A legnagyobb jelenlegi gond viszont a nézőszámkorlátozás. Engem ez bánt a legjobban, mert eddig mindig az volt a gond, hogy kevesen érkeznek, most meg sokan jönnének, és nem tudjuk majd beengedni őket. Egy ilyen kis fesztivál esetében pedig nyilván arra vágynánk, hogy új emberek fedezzenek fel bennünket.
A felhívásokban szinte mindig közösségként szólítjátok meg a közönséget. Van bennetek szándék közösségépítésre?
– Persze! Szerintem ez abban látszik legjobban, hogy bizonyos kérdésekbe és döntésekbe bevonjuk a közönséget, vagy legalább meghallgatjuk őket. Innentől válhatnak közönségből közösséggé, hogy befolyásolni tudják a fesztivál alakulását. Az önkéntes csapatunk egy része év közben is együtt lóg, ezt én is látom az általunk szervezett klubkoncertek alkalmával, néha pedig az utcán is jó meglátni egy zajos hátizsákot vagy pólót, tudni, hogy ez egy veled együtt gondolkodó arc lehet. Nem kell ezt túlmisztifikálni, de ez jó irány, hogy az emberek a magukénak érzik a fesztivált. Az ilyen nehéz helyzetben is, mint a jelenlegi, mi is több megértést kapunk a kötekedés helyett.
Vannak olyan fesztiválok, amelyek példaként szolgálnak nektek, létezik olyan mérce, amit még szeretnétek elérni?
– Nincs igazán mérce, és másik fesztiválhoz sem szeretnénk hasonlítani, szerintem nem kell majmolni senkit. Egyébként sok fesztiválra járok, kikapcsolódni, akár dolgozni is, a jó megoldásokat persze ellesem. Fontosnak tartom viszont a fesztiválok közötti kölcsönös odafigyelést. Van néhány rendezvény, amelyeknek a stábjával sokat beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk, támogatjuk egymást. Nagy megtisztelés volt, mikor a Rockmaraton megkeresett bennünket, hogy legyen összevont Fekete Zaj– Rockmaraton-bérlet. Ez nem kis dolog, magamtól meg sem kérdeztem volna, mert a két fesztivál nem egy ligában játszik, ők sokkal nagyobbak, de nagyon jólesett a felkérésük. A közös bérletből egyébként sokat vettek idén, ez is nagyon jól jött ki
Beszélhetünk már valamiféle jövő évi tervekről?
– Ha most stabil lenne a helyzet, akkor már az idei fesztiválon kiírhatnánk a programot. De sajnos nem ez a szitu. A külföldi ügynökségek is várnak, továbbra is bizonytalan minden. Amikor egyébként elmondtuk a programot, a harminckét külföldiből harminc azt mondta, nekik oké a jövő év. Egyelőre várnunk kell, de nagyon szeretnénk, ha az eredeti idei programot meg tudnánk valósítani jövőre.
Van valami, ami biztos még erre az évre?
– Az már kétségtelen, hogy az idénre szervezett külföldi bandák átkerülnek jövőre. Ez a nyers valóság. Ami a belföldi zenekaros fellépéseket illeti, lesz egy őszi zajos bulink a Dürer kertben, idén a VHK 45 éves, ezért csinálunk egy kétnapos koncertet az A38 hajón két vendégzenekarral. Nagyon reméljük, az év végére tervezett Fekete Zaj Tél már gond nélkül lemehet, valamint a Robotban havi egy alkalommal lesznek zajos bulik, after partyval, közönségtalálkozó jelleggel.
Szerinted milyen ember fesztiválja a zaj? Te kinek tudod ajánlani?
– A nyitott embereknek ajánlom, akik nem a határokat keresik egy fesztiválon, hanem azt, hogyan lehet minél több különböző műfajt és új dolgokat megismerni. Akinek szüksége van egy fesztiválon a személyes térre, aki szereti felfedezni a zenét, és nem csak egy adott bandáért megy oda.
