Késhegyre menő vita zajlott évtizednyi ideig – lehet, hogy még mindig tart – a magyar sajtóban a média szó körül. A nyelvészek kimérten, a nyelvészkedők nagy vehemenciával bizonygatják igazukat. A vita témáját az szolgáltatja, hogy lehet-e vagy sem többes számban használni a média kifejezést, azaz léteznek-e médiák, vagy csak médiumok vannak, a média pedig eleve az összes médiumot jelenti.
Néhány évtizeddel ezelőtt még ilyesféle nyelvi gondjaink nem voltak, mivel akkoriban a sajtó vagy a tömegtájékoztatási eszköz(ök) szóval, illetve szókapcsolattal fejeztük ki azt a fogalmat, amelyet a média és médiumok szinte már emlékezetünkből is kitöröltek, nemhogy a használatból.
Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótárának a hatodik, 1983-as kiadása van kéznél, és ebben a média szó még nem kapott helyet (csupán a media: zöngés zárhang), a médium szónak pedig öt jelentését sorolja föl. Ezek közül az első: „1. a spiritiszták elképzelése szerint az emberek és a szellemvilág között közvetítő személy", az utolsó pedig: „5. (híradástechnikában, kommunikációban) tömegközlési és -tájékoztatási eszköz."
Bár sokáig megvoltunk a média és a médium (természetesen) külföldi mintára átvett alkalmazása nélkül, mégsem mondhatjuk teljesen fölöslegesnek, mivel a sajtó szavunk alatt inkább az újságot értjük, miközben az elektronikus sajtó hatalmasodott el. Emellett a tömegtájékoztatási eszközök alatt korábban nyilvánvalóan a „hivatalos", bejegyzett tájékoztatási eszközöket értettük, a médium viszont könnyedén felöleli például az interneten élő és virágzó közösségi oldalakat, blogokat stb. is.
Az nem képezi vita tárgyát, hogy a médium kifejezésnek létezik egyes és többes száma, és ezek használata nem is okoz gondot. De bejött a média! És sokan állítják, hogy ennek a szónak is szabadon használható a többes száma, csupán az okoskodó nyelvészkedők tiltakoznak ellene. Persze ez nem igaz, hiszen közismert és elismert nyelvészek is elmondják, hogy a latin medium szónak a többes száma a media, tehát a már magyarosan írt média médiumokat jelent, egyes száma pedig nem is létezik a magyarban, vagyis aki médiákat emleget, az már formailag kétszeres többes szám, mintha valaki azt mondaná, hogy emberekek, asztalokok...
Az ellenkezők szerint a beszélőnek nem kötelessége tudni, hogy a forrásnyelvben ez a szó többes számot jelöl. Csak hát a hibák rendszerint tudatlanságból erednek, tehát a viták is a tudatosítást szolgálják, ha érdemiek. Arra az érvre, persze, lehet építeni, hogy a nyelv úgyis bedarálja a rendszerébe az idegen elemeket, a hibásakat is, hosszabb idő elmúltával pedig ezek már föl sem tűnnek, ám ha ezt az érvelést folytatnánk, eljutnánk oda, ahova a legliberálisabb nyelvészek és nyelvészkedők, hogy nyelvművelésre nincs is szükség. Mert megoldja a nyelv a maga gondjait, ha egyáltalán vannak neki.
Mások párhuzamos példákat hoznak föl igazuk bizonyítására. Ezek szerint például a fólia vagy a trófea szavak is többes számúak voltak a forrásnyelvben, mégis használjuk őket a magyarban egyes számúként, és többes számba is tesszük őket, mivel egyes számúnak érezzük őket. Ez a magyarázat szolgálhat ugyan annak bizonyítására, hogy a nyelv valóban így is működik, csak hát ezeknek a szavaknak nincs a magyarban egyes számú „fólium" vagy „trófeum" megfelelőjük, miként esetünkben a médium, amelynek szabályos és vitathatatlan többes száma a médiumok.
A szótárak és nyelvészek szerint kerülni kell a média többes számú alakját. Igencsak furcsán hangzik, ha azt mondjuk, hogy „a sajtótájékoztatóra egyetlen média képviselője jött el".
Talán – kissé elvonatkoztatva a forrásnyelvi többes számtól – meggyőző érvként szolgálhat a média kizárólag egyes számú használata mellett, hogy ez a szó egyféle összefogó értelmet hordoz, hasonlóképp, mint a vitán fölül álló sajtó szavunk, amelyet együttesen háttérbe szorított a médium és a média. Vajon hányszor hallottuk akár évtizedek alatt a sajtók kifejezést? Nem a sajtókban jelentek meg a hírek, hanem a sajtóban; nem a sajtók lepleztek le, hanem a sajtó. Miként teszi ezt a média is, nem pedig a médiák.
