Öt éve, 2015 szeptembere óta érvényes A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása, amely mintegy harminc év után váltotta fel az előzőt. A változásokkal részletesen foglalkoztunk rovatunkban, ez alkalommal pedig két szabálypontot emelünk ki: az egyiket azért, mert bár már nem létezik, továbbra is alkalmazzák, a másikat pedig azért, mert ennyi idő sem bizonyult elegendőnek az elsajátítására.
A módosítások mellett kevesebb szó esett arról, hogy mely pontok maradtak ki az új kiadásból. Nem írja már elő a szabályzat többek között azt sem, hogy a géptípusok stb. betű- vagy szó- és számjelzése csakis nagykötőjellel kapcsolódhat. Erről korábban a 263. d pont rendelkezett, amely szerint ezt a formát az írásgyakorlat alakította ki: Apollo–11, Boeing–747, T–34 stb. Minden bizonnyal ugyancsak az írásgyakorlat indokolta, hogy az új kötetből ez kimaradjon, mivel mindezt a gyártók határozzák meg, így ahhoz igazodva nemcsak kötelezően nagykötőjellel, hanem kiskötőjellel, szóközzel vagy akár anélkül is kapcsolódhatnak a betű- és számjelzések. (Hozzá kell tennünk, hogy egyes kifejezések a nagykötőjeles változatban honosodtak meg a magyarban: Formula–1 vagy Forma–1, Apollo–11.) Szinte észre sem vettük a 263. d pont eltűnését egészen 2020 februárjáig, amikortól egyre több koronavírusos megbetegedést jegyeztek, így egyre többször kényszerültünk lejegyezni a betegség nevét. Valahogyan kapcsolni kellett a 19-es számot, amiben nagy fokú bizonytalanságot tapasztalhattunk, így egyaránt találkozhattunk a Covid–19, Covid-19, Covid 19 és a Covid19 írásmóddal. Ezáltal került előtérbe ez a helyesírási szabály, amely ugyan alkalmasnak mutatkozott – egyes fórumokon hivatkoztak rá a nagykötőjeles alakot támogatva –, ám nem vették figyelembe, hogy már megszűnt. Rovatunkban is közöltük Ludányi Zsófiának, a Nyelvtudományi Intézet munkatársának írását a témában, aki kitért arra, miért indokolt a nagy kezdőbetű a betegség megnevezésében (bár nem tulajdonnév, de erős tulajdonnévi jelleggel bír, egyetlen körülhatárolt jelenséget jelöl); egyúttal arra is fölhívta a figyelmet, hogy a számjelzés kapcsolásában ugyan sokan hivatkoznak a géptípusokra vonatkozó szabályra, ez azonban, mivel már érvényét veszítette, nem használható analógiaként.
Ez korántsem könnyíti meg a dolgunkat, hiszen így továbbra sem tudunk eligazodni a fenti írásmódok között. Ennek kapcsán felidézzük az említett cikkből, hogy időközben a Nyelvtudományi Intézet nyelvi tanácsadó szolgálata egyeztetett az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Bizottságának és a korábban működő Orvosi Nyelvi Munkabizottságának illetékes tagjaival, és az az állásfoglalás született, hogy általános, köznyelvi használatban a Covid19 írásmód javasolható. Hozzátesszük, hogy ezt a javaslatot még nem alkalmazzák széles körben – alig néhány hónap telt el azóta, hogy egyáltalán szembesültünk magával a jelenséggel –, ám elképzelhető, hogy a későbbiekben egységesebbé válik az írásmód.
Ugyanakkor öt év elegendő idő lehetett volna arra, hogy egy másik szabályváltozás széleskörűen elterjedjen. Már a szabályzat megjelenése előtt értesülhettünk arról, hogy az *ésszerű forma az új kiadás szerint nem érvényes, és helyette az észszerű írásmód használatos. Habár többféle elmélet keringett az interneten ennek okáról, valójában a változás azért következett be, mert módosult a -fajta, -féle, -szerű, -nemű, -rétű stb. utótagokkal kapcsolatos szemlélet. Ezek átmeneti szóalakok a magyar szókészletben: összetételi tagként tartjuk őket számon, ugyanakkor képzőszerű tulajdonságot is mutatnak, emiatt képzőszerű utótagoknak is neveztük őket. Úgy is viselkednek, mint szótövek, és úgy is, mint toldalékok. A két kategória között helyesírási szempontból az egyik különbség az, hogy a szótövek egymás mellé kerülő azonos kétjegyű mássalhangzóit nem egyszerűsíthetjük, a toldalékokét viszont igen. Az előző kiadás inkább képzőnek tekintette a -szerűt és társait, ezért egyszerűsíthettük az egymás mellé kerülő két sz betűt (*ésszerű), az új kiadás pedig inkább utótagnak, vagyis nem egyszerűsíthetünk (észszerű). A szemléletváltozás csupán a -szerű utótagot érinti, és azt is csak azokban az esetekben, amikor sz végű szóhoz járul.
Gyakorlatilag egyetlen szó helyesírását kellene a fejünkbe vésnünk, mégpedig az észszerűét, a többi példa ugyanis viszonylag ritka (gipszszerű, viaszszerű, vadászszerű, vigaszszerű stb.). Arra sincs igazán szükség, hogy észben tartsuk a szemléletváltáshoz kapcsolódó magyarázatot, elegendő lenne csupán megtanítanunk a szövegszerkesztőt a helyes szóalakra, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ha helyesírás-ellenőrző nem frissült a 11. kiadásról a 12.-re, könnyen elbizonytalaníthat az észszerűtlen javítgatásaival, javaslataival…
