Holpert Ervin bezdáni származású kajakos folytatta remek idényét. A válogatott versenyző a tavaszi K-1 5000-es országos győzelme után Dejan Pajićtyal alakított ki párost, amellyel az 500 méteres számra készültek. Az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen a bulgáriai Plovdivban megrendezett júliusi kontinensviadalon ezüstérmet szereztek.
nEltelt már egy kis idő az Európa-bajnokság óta. Milyen érzések kavarognak benned most? Sikerült feldolgoznod a történteket?
– Még mindig nagyon jó érzéssel tölt el az élmény, épp, mint abban a pillanatban, amikor megtörtént. Szerintem bennem is fog maradni az emlék, hiszen életem legjobb eredménye ez, vagy legalábbis az egyik legjobb. Igazából most már el kell egy kicsit felejteni az egészet, és készülni kell a következő megmérettetésre. A világbajnokság itt van a nyakunkon.
nAz Eb előtt is beszélgettünk, akkor bizakodva vártad a felkészülést. Utólag hogyan értékeled?
– Mindig a versenyen derül ki, hogy milyen volt az edzésmunka. A vízi munka és a kajakozás is jól ment, és pszichésen is felkészültünk az ilyen eredményekre. Az Eb-n két számban indultunk, az 500 méteres, Dejan Pajićtyal alkotott páros mellett volt egy négyesünk 1000 méteren, ahol Simo Boltić és Dragan Hančovski volt még a társunk.
nSzűk 40 percetek volt a K-4 1000 után felkészülni a páros 500-ra. Az ezüst ennek fényében igazán bravúros teljesítmény. Hogyan álltatok hozzá az 1000-hez, mi volt a taktikátok? Szó volt erőbeosztásról, tartalékolásról?
– Igazából nem merült fel a tartalékolás, csak olyan módon, hogy az előző napokban fejben ehhez képest raktam össze a dolgokat. Bár a négyes volt előbb, tudtam, mi vár rám később. Előre tisztában kellett lennem azzal, mennyire leszek fáradt, és figyelnem kellett arra is, hogy az eredménytől függően nem szabad túlstresszelnem a dolgokat – ezt az egész versenyen kerültem. Összességében minden nagyon jól sikerült, meg tudtuk oldani a feladatot, végre tudtuk hajtani a tervezetteket, és egy kemény 1000 méteres futam után jól sikerült a párosunk. Egyébként a négyesben is maximális pályát mentünk. Ennyire voltunk jók, a hetedik hely egyáltalán nem rossz eredmény.
nMit tudtatok csinálni a két verseny közti fél órában, hogy fizikálisan és mentálisan is felkészüljetek a következő döntőre? Hogyan zajlott a regenerálódás?
– Amint végigment az ezer, le sem vezettünk, hanem egyből kimentünk a partra, ahol szénhidrátos italokat ittunk. Leültünk, és pihenni próbáltunk. Át kellett öltöznünk melegebb ruhába, mert hideg volt, esett az eső és fújt a szél, 10-12 fokkal hidegebb volt, mint az előző napokban. Szóval pótoltuk az elvesztett folyadékot, melegen tartottuk magunkat, és készültünk a következő kemény menetre.
nMilyen volt a hajóban ülve az 500 méteres verseny?
– A taktikánk szerint tudtunk versenyezni. A döntő már a harmadik 500-as pályánk volt az Eb-n az előfutammal és a középfutammal együtt – érdekes, ezekben is másodikak lettünk. Az előfutamot nem a tervek szerint csináltuk meg, sajnos elrontottuk egy kicsit. Ha taktikusabbak lettünk volna, meg tudtuk volna nyerni. 200 méterrel a cél előtt indultunk a hajrára, ami korainak bizonyult. Az utolsó harmincra kezdtünk lelassulni, ezért megelőztek bennünket a fehéroroszok. Az előfutamból tanulva a döntőben már később indítottuk a hajránkat, 170 méterrel a cél előtt, és így még végig bírtuk a finist.
nMár említetted a csehországi világbajnokságot, amely augusztus 23-ától 27-éig tart. Hogy néz ki a programod addig? Miben indulsz?
– Edzések várnak ránk, itt vagyunk Csúrogon az egész csapattal. A vb-n az 500 méteres négyesbe kerültem be, ebben az egy számban indulok Račicén. A párosban is szerettem volna ott lenni, de a program szerint időben elég közel van egymáshoz a két szám. Végül a négyes mellé tettük le a voksot az edzővel. Az Eb-hez hasonlóan ki szeretnénk hozni magunkból a maximumot. Ha ez sikerül, összejöhet az érem.
