A múlt hét derekán, mint arról már beszámoltunk, a tartományi sporttitkárság kihirdette a 2013-as év vajdasági legjobbjait. A díjazási ünnepségen velük beszélgettünk el.
Vladimir Nikolić klubelnök vette át a Zenta asztaliteniszezőnői nevében a tartományi elismerést. A lányok iskolai kötelezettségek miatt nem jöhettek el a 11 év alatt immár 10. országos bajnoki címükért kapott elismerésért.
• Hogyan tekint vissza a 2013-as esztendőre?
– Nehéz évünk volt, de igyekszünk, iparkodunk minél többet kihozni belőle, így a nehézségek ellenére sikerült kiküldeni Maszkuti Anettát az ifi-vb-re, ahol, már miután megválasztottak bennünket az év legjobb női csapatának, párosban Truzsinszkival bronzérmet nyert.
• Zentán az asztalitenisz tömeges sportnak számított, ám most mindenütt kisebb az érdeklődés.
– Igaz, hogy valamikor Zentán sokkal nagyobb volt az érdeklődés az asztalitenisz iránt, de folytonosan azon vagyunk, hogy programjaink keretében bevonjuk az általános iskolákat, ami szerintem biztosan eredményt fog szülni, és több fiatalt szerzünk.
• A klubnak biztosan jó, hogy Mellik Zoltán edző ennyi éven át végzi ezt a hatalmas munkát.
– Mellik Zoli nagyon szeret minket. Más okot nem is tudnék mondani arra, hogy ennyi időn át kitartott a Zenta mellett. A szeretet kölcsönös, és mindenkinek, így Zolinak is jólesik, hogy a klubban lehet.
• Az újabb kihívások 2014-ben következnek.
– Remélem, hogy a 2014-es év legalább annyira sikeres lesz, mint ez volt. Elsősorban azt remélem, hogy sikerül több támogatást szerezni a klubnak, ami pedig a versenycélokat illeti, mivel sikerült megtartanunk a tavalyi gárdát, azon leszünk, hogy megszerezzük a 11. női csapatbajnoki címet is.
Ivana Španović Szerbia legjobb sportolónője a 2013-as esztendőben, hisz kellemes meglepetésre az erős mezőnyben vb-bronzérmet tudott nyerni.
• Elégedett-e az elmúlt évvel?
– Nem vitás, hogy ez volt a legjobb évem, különösen annak tükrében, hogy mi mindennel kellett megküzdni, és hogy mennyire baljósak voltak az előjelek. Az évet ugyan kiváló téli alapozás után nagyszerű formában kezdtem, 5. voltam a terematlétikai Eb-n, azután azonban megsérültem, s kérdéses volt az egész évem.
• Teher volt emiatt a szabadtéri idény?
– Az volt a legérdekesebb, hogy semmilyen elvárás nem létezett, s amikor végre versenyezhettem, azt lelki teher nélkül tehettem. A vb-n is csak azt reméltem, hogy leküzdöm a lelki akadályaimat, és a végén minden álomszerűre sikerült. Kijött Moszkvában a lépés, és az egészet csak még szebbé teszi, hogy én nyertem Szerbia első érmét a vb-k történetében.
• Szinte minden versenyen kihozta magából a legjobbat, a vb-érmet országos csúccsal nyerte, majd azután be is állította.
– Első idényem ez, amikor a 670 centiméteres távolságot több mint tízszer szárnyaltam túl. Ez is bizonyítja, hogy edzőmmel azt csináljuk, amit és ahogyan kell, s csak ki kellett várnunk, hogy minden a helyére kerüljön.
• Milyennek látja a következő idényt?
– Szerintem a 2014-es év csak jobb lehet. A vb után szándékosan nem tartottunk nagyobb szünetet, hogy megmaradjon a folyamatosság érzése. Teremben is folyamatosan edzek, itt Újvidéken a vásárcsarnokban egészen jó feltételeim vannak, és remélem, hogy megfelelő formában várhatom a fedett pályás vb-t. Azután sem lesz szünet, azonnal kezdődik a felkészülés a szabadtéri Eb-re.
A 25 éves Holpert József kézilabdázó külföldről jött az ősszel a Vojvodinába, s egy serleget már meg is szerzett új csapatával.
• Jó választásnak tartja a Vojvodinát?
– Magyarországról jöttem vissza, és jó választásnak tartom a Vojvodinát, mert jó csapata van, amely a SEHA ligában is szerepelve bizonyíthat, így én itt is megmutathatom magam Európának. Ezenkívül itthon három serlegre pályázunk. A szuperkupát már sikerült megnyernünk, marad a bajnoki cím és a kupa. Szóval, a Vojvodinában való szereplést megfelelő kihívásnak tartom.
• Milyen a gárda? Sikerült gyorsan beépülni?
– Sok új játékos volt a csapatban, és eltelt egy kis idő, mire megismertük egymást és összerázódtunk. Ezután már úgy érzem, nem lesz gond.
• A SEHA ligában jól játszanak, így a szlovák Tatrant is majdnem sikerült meglepni.
– Nagyon kellettek volna azok a pontok, mert már ott lettünk volna a hatban, egy nagy lépéssel célunk elérése felé, a rájátszás hatos döntője irányában, ami azért is fontos, mert nagy esélyünk lenne a zárótorna megszervezésére, tehát itthon küzdhetnénk meg a minél magasabb helyezésért.
• Céljai a 2014-es esztendőben?
– Jövőre a céljaim elsősorban a Vojvodinához kötnek, azon belül pedig azt hiszem, hogy a bajnokcsapatból könnyebben be lehetne jutni a szerb válogatottba, amelyben nagy örömmel szerepelnék. Itt játszva állandóan a szövetségi kapitány szeme előtt vagyok.
Stevan Popov, a Vojvodina kézilabdázóinak 34 éves csapatkapitánya az idén két serleget vehetett át.
• Érdekles és izgalmas év áll a Vojvodina kézilabdázói mögött, amelyben a sikerek nem maradtak el. Közel jártak a hazai kettős koronához is.
– Jó évünk volt, s erősek maradtunk azok után is, hogy a hazai kupában lemaradtunk a serlegről, amit bizonyít, hogy még nagyobb erőbevetéssel küzdöttünk, és megszereztük a még értékesebb trófeát, a bajnoki címet, amivel eredeti célunkat meg is valósítottuk. A titulus révén jogot szereztünk a SEHA regionális ligára, ahol jól rajtoltunk, bár néhány meccsen még a szerencse is elpártolt tőlünk. Számunkra azonban nagy szó, hogy egyáltalán vetélkedhetünk a miénknél sokkal nagyobb költségvetéssel rendelkező klubokkal, hogy egyenrangúan felvehetjük velük a küzdelmet, ami azt sugallja, hogy mint klub a legjobb úton járunk. Lépésről lépésre haladunk, mint korábban itthon is. Öt éve így azt sem tudtuk, hogy kiesünk-e, vagy egyáltalán fennmaradunk-e, de lassan jobbra fordultak a dolgok. Az év második nagy sikere a hazai szuperkupa elnyerése volt.
• A klub anyagi helyzete azonos rangban van az eredményekkel?
– Egyáltalán nem könnyű feladat a klub finanszírozása, de e téren legalább volt némi szerencsénk, és a védnökeink támogatásával nemcsak sikerül fedezni a költségeket, hanem, ha nem tévedek, az országban a legjobb helyzetben is vagyunk, ami manapság nem kis szó. Mi, játékosok elégedettek vagyunk, tiszteljük a vezetőség erőbevetését, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek másutt ugyan nagyon szegényesen festenének, de mi elégedettek lehetünk velük.
• Ön elégedett a klub játékosgárdájával?
– Sikerült összehozni egy ütőképes csapatot, amelynek minden egyes tagja okkal kapott bizalmat a szakvezetőségtől, és csakis azért lehettek a Vojvodina tagjai, mert azt játékukkal és egyéb tulajdonságaikkal kiérdemelték.
• A 2014-es célok?
– Jövőre is egy hazai trófea a cél, de nagyon bízunk benne, hogy mindkettőt elnyerjük, az erős körzeti ligában pedig bejutunk a hat legjobb közé, és a döntő tornán itthon futhatunk ki pályára a legerősebb riválisok ellen, és megpróbáljuk néhányukat meglepni. Jövőre újra indulni szeretnénk a SEHA ligában, mert erős meccseket biztosít, és a csapat fiatalabb tagjai így gyorsan jutnak kellő tapasztalathoz.
