Nagy Viktor jó védéseire is szükség lesz (MTI)
Elérkeztünk a budapesti vízilabda-Eb hajrájához, a Hajós Alfréd uszodában már csak az érmekről döntő mérkőzések maradtak hátra. A papírforma, pontosabban a tornán eddig mutatottak alapján állítani lehetne, hogy a vendéglátók esélyesebbek az elődöntőben Olaszország ellen, míg Szerbia favoritként kezelhető a Montenegró elleni mérkőzés előtt. Mivel azonban megközelítőleg hasonló erejű csapatokról van szó, amelyek nem teljesen véletlenül jutottak a legjobb négy közé, s különben is rendre ott vannak a nagy versenyek zárószakaszában, sokkal tanácsosabb azt jósolni, hogy ma az adott pillanatban ügyesebb és az elődöntőre lelkileg körültekintőbb módon felkészített gárda vívja ki a vasárnapi döntő jogát.
Az első kérdés, amelyre senki sem tud biztos választ adni, hogy vajon előnyösebb-e a magyarok és a montenegróiak helyzete, hiszen a csoportküzdelmek befejeztével 96 órás, tehát négy teljes napból álló szabad idejük volt, és ebből adódóan pihentebbek. Vagy esetleg az a jobb, ha – mint a szerbek és az olaszok esetében – a csapat az Eb versenyritmusában, kétnaponként játssza a meccseket, fölösleges szabadnap és ritmusbontás nélkül, nem mellesleg önbizalmat kölcsönző győzelemmel a negyeddöntő találkozóján.
Elvben jó az eggyel több pihenőnap, hisz bármilyen meccs nagyon sokat kivehet a csapatokból, viszont aki sportolt, nagyon jól tudja, hogy a hosszú várakozás nagyon is hátrányos lehet, és sokan szívesebben vállalják a tétmeccs izgalmait, mint az unalmas edzések laza hangulatát. Ha a kettőt összevetjük, a magyarok és Montenegró – egyébként a tavalyi vb döntősei – nincsenek kézzelfogható előnyben, mint ahogyan Szerbia és Olaszország sem szenvedhetett kötelezően hátrányt, mert szerdán is keményen viaskodni kellett.
Ami a taktikai változatokat és az egyéni képességek átlagát, esetleg felső határát illeti, e terén sem érhet senkit meglepetés. A szemben álló felek nagyon jól ismerik egymást, s csaknem egytől egyig aláírhatnák, hogy ma este a hajrá, valószínűleg egyetlen labda dönt majd. Nem kötelező, hogy így legyen, de nagy a valószínűsége, hogy ma két egyenrangú, csaknem egyforma meccset látunk majd, amelyben apróságok döntenek. Ami még mindig jobb, mint ha a játékvezetők határoznák meg a továbbjutók kilétét.
Magyarország és Olaszország a nagy versenyeken, tehát vb-n, Eb-n és olimpián 2008 óta három meccset játszottak. 2010-ben Zágrábban Olaszország 10:8-ra nyert az elődöntőben, 2012-ben Eindhovenben a magyarok 12:9-re nyerték a bronzmeccset, a londoni olimpiai negyeddöntőben az olaszok 11:9-re győztek. Szerbia és Montenegró ugyanebben az időszakban hatszor voltak vetélytársak. A 2008-as Eb-döntőben Montenegró nyert 6:5-re, egy hónappal később a pekingi olimpia bronzmeccsén Szerbia 6:4-gyel vágott vissza. A zágrábi negyeddöntőben két évre rá Szerbia 6:5-re győzött, az eindhoveni döntőben Szerbia 9:8-ra volt jobb, a londoni olimpiai bronzmeccsen pedig Szerbia a hajrában 8:10-ről fordított 12:11-re. Játszottak a tavalyi vb negyeddöntőjében is, ahol Montenegró nyert 9:8-ra, ami miatt nagyon rosszul sikerül Dejan Savić kapitány bemutatkozása a kispadon.
Ami az alsóházat illeti, csaknem biztosra vehető, hogy a 7. helyet Spanyolország szerzi meg, amely ma Németországgal találkozik, a másik ágon pedig Románia legénysége esélyesként ugrik medencébe a franciák ellen.
