Ivana Španović sikerei egy gondosan és apró részteleiben kidolgozott edzési terv, a tehetség és az átlagon felüli munkabírás eredménye. Kilenc évvel ezelőtt Marrákesben lépett a nagyszínpadra, amikor még csak nyolcadik volt a serdülő-vb-n, két évre rá, utolsó serdülőévében Ostravában már második lett a vb-n. Azóta a haladása szinte töretlen, ifiként is ott állt a dobogókon, s a felnőttmezőnyben is már három trófeája van a legrangosabb versenyeken. Egy hete Zürichben Eb-második lett, majd kijelentette, hogy büszke saját magára és eredményeire is.
• Szokatlan dolog, hogy a sportoló az első helyen a büszkeségét említi.
– Nem lehetek nem büszke, hisz igazán mindent megtettem az eredményekért. Nagyszerű évem van, amelyben végre végig egészséges voltam, a téli eredmények már jelentős önbizalmat adtak, és minden sikerül, amit az edzőmmel elterveztünk.
• A selejtezőben elsőre döntőbe jutott. Mire gondolt akkor?
– Arra, hogy milyen könnyű volt. Elsőre megugrani a szintet – ez volt a terv, hogy minél pihentebb lehessek a döntőben. Az edzéstervem egyik központi tétele – mivel tudtuk, mennyi a szükséges szint – éppen a 665 centi biztonságos teljesítése volt.
• Majdnem sikerült a döntőben is elsőre aranyat nyerni.
– A terv logikus folytatásaként történt az egész. Kár, hogy azután kicsit változékony volt az idő, mert miközben én mindig hátszélben ugrottam, egy riválisomnak akadt egy jobb alkalma. Végül is nem gond, a francia Lesueur nagyszerű atléta, és számoltam azzal, hogy megelőzhet.
Az idény végéig négy fellépése maradt. Ez már csak levezető ráadás, vagy egészen komoly lesz?
– Zürich után csak a szintén zürichi Gyémántligát terveztük nagyon komolynak, ahol, ha minden összeáll, a hétméteres határra hajtok rá. De Stockholmot, a zágrábi versenyt és a marokkói kontinentális válogatottságot is komolyan veszem. Nagy megtisztelés, hogy meghívót kaptam Európa válogatottjába.
Goran Obradović neves edzővé vált Ivana mellett. A többéves tapasztalat és a rátermettség eredménye, hogy e kettős csak a legjobb húzásokat teszi.
• Gondolatban már kész az olimpiai terv?
– Persze, hisz minden sportoló álma az olimpiai érem. Minket az a tény is hajt, hogy szerbiai atléta 60 éve nem nyert olimpiai érmet, tehát 1956 után Ivana lehetne az első. Ami pedig a terveket illeti, mi már hétmérföldes léptekkel haladunk az olimpia felé. Már csak a fedett pályás Eb-érem hiányzik, hogy Rio előtt azt mondhassuk, mindenütt érmet nyertünk. A terv, hogy a jövőben az érmek fényesebbek legyenek.
• Nyomasztó-e a hétméteres álomhatár?
– Igen is, meg nem is. Mindenkit ez érdekel, én pedig tudom, hogy egy napon biztosan összejön. De nem ez a lényeg, tudok sok jó távolugrónőről, akik hét métert is ugrottak, de érmeket nem nyertek.
• Ivana esetében mikor tudta, hogy minden rendben lehet?
– Egy éve már tudom. Amikor egészséges lett, tehát amikor meghatározhattuk az edzés és a pihenés eszményi egyensúlyát, és azt maradéktalanul kivitelezhettük.
• Látni rajta az önbizalmat, Zürichben azonban a fizikai erő is nagy szerepet játszott.
– Amikor a stadionba érkeztünk, láttam, hogy ellenszélben ugranak, ami csak Ivanának és Leseuernek lehetett jó. Olyan időjárási körülmények között a többiek csak a bronzért vetélkedhettek.
• Hogyan állnak az egymás közötti bizalommal?
– Napról napra egyre jobban. Az évekkel jár a komolyodás, amiért a kommunikációnk is magasabb szintű, ő egyre jobban feltalálja magát, így minden kérdésben hihetünk egymásnak. Ez a bizalom, az egészséggel együtt, Ivanának nagy önbizalmat kölcsönöz, amiért nem lepett meg, hogy tisztán látja, mennyire büszke lehet önmagára.
