Dušan Kecman triplája még csak ma lesz beszédtéma, a saját térfélről dobott találat az utolsó tizedmásodpercben, az Adriai Liga döntőjében azután bevonul a legendába. Időnként majd hasonló esetekben emlegetik, mint Aleksandar Đ ordevi ć 1992-es tripláját is a Juventud ellen, az Euroliga döntőjében. A Partizan ma már a C. zvezdára összpontosít, hisz a fekete-fehérek számára a helyi rivális legyőzésének legalább akkora értéke van, mint a Cibona elleni sikernek. Ha nem nagyobb.
S míg a Partizan táborában a káprázatos sikerekről beszélgethetnek, a zágrábiaknak marad ugyanaz a keserűség, amelyet mondjuk a jugoszláv válogatott tagjai érezhettek az 1986-os madridi vb elődöntője után, amikor a 9 pontos előny a szovjetekkel szemben csak, 56 másodperccel a befejezés előtt sem volt elég a győzelemhez.
A vasárnap esti zágrábi meccsre tulajdonképpen csak néhány perccel a befejezés után DušanVujošević edző tett pontot. Szerencse volt – mondta. Így igaz. Arcáról azonban le lehetett olvasni, hogy legszívesebben ordítana a boldogságtól, akkora megkönnyebbülést érez az a drámai 45 perc után, amelynek az utolsó pillanatai döntöttek arról, hogy a Partizan zsinórban negyedszer, vagy pedig a Cibona először nyeri meg az Adriai Ligát. Az edzőnek nagyon is volt oka az örömre. Egy serleg nem nagy dolog, nyert ő a csapataival már százat, viszont úgy aratni sikert, hogy minden tekintetben az ő akarata érvényesüljön, hogy az ő taktikai elképzelései legyenek a reális kommentárok alapja, minden győzelem értékét legalább megkétszerezi.
Vujošević sztoikusan tűrte, hogy a Cibona két kosarasa szinte azt tesz a pályán, amit csak akar. Tudta viszont, hogy ez nem mehet így egy teljes meccsen át, hogy senki sem képes mindent bedobni, s akkor eljött az ő ideje, nyer a tényleg jobbik csapat. Ő nyolc játékost használt, majd a hosszabbítás kellős közepén, a horvát szakértők megrökönyödésére bevetett egy ifjoncot, aki még az igénytelenebb hazai bajnoki meccseken is ha 2-3 percnyi játéklehetőséget kap, de soha a döntő pillanatokban. Az ifjú kosaras ugyan nem csinált semmi felejthetetlent az a 40-45 másodperc alatt, amíg a pályán volt, csak pánikot keltett a rivális soraiban. Vajon mit akar most ezzel Vujošević? – kérdezhette magától a zágrábiak edzője, játékosai pedig nem tudták levenni a szemüket a tartalékról. Addig persze Rašić és Roberts dobott néhány kosarat a négy pontos előnyhöz.
Vujošević jól számolt, az amerikai Gordon a hajrában már nem volt veszélyes a Partizan abroncsára nézve. Azt viszont ő sem tudhatta, hogy a 20 éves Bogdanović, akit a FIBA beválasztott az öt legtehetségesebb közé az Euroligában szerepelt fiatalok közül, hat sikertelen tripla után éppen az utolsó támadásban mégis betalál. Talán azért hagyatta magára ott a jobb sarokban, és logikusan Tomasra rendelt különös figyelmet. Amikor Bogdanović betalált, a sokk akkora volt, hogy Vujošević még az időkérésről is megfeledkezett. Szerencséjére jól tette, noha logikus lett volna leállítani a játékot, és adni egy-két mentő tanácsot. Rašić és Kecman azonban tudják, hogy a mester mit mondott volna. Az első passzolt a másik pedig saját térfeléről dobott. Ennyi a tudomány. Ha bemegy öröm, ha nem, hát üröm.
A zágrábiak azonnal jelezték, hogy panaszt emelnek, mert az utolsó 0,6 másodpercben szabályellenes módon folyt a játék. Bogdanović kosara után a zágrábi tartalékok befutottak a pályára, néhány néző is csatlakozott hozzájuk, s már folyt az ünneplés. A lassított felvételen szépen lehetett látni, hogy a Cibona kosara alatt legalább három olyan személy tartózkodik, akinek nem lett volna ott a helye. Tegyük a kezünket a szívünkre, a Cibonának igaza van a szabályokkal kapcsolatban, ami ilyenkor technikai hibát lát elő. Csak azt nem fűzik hozzá, hogy nem egy technikait, hanem pontosan annyiszor két büntetődobás járt volna a Partizannak, ahány felesleges ember volt a pályán. Tehát minimum hat. Feltételezhető, hogy Kecman vagy Rašić ennyiből bedob hármat, s ugyanott lettünk volna, mint most.
A Partizan Zágrábban jól játszott és szerencséje is volt. Két és fél hét múlva Párizsban, az Euroliga négyes döntőjén ennél valamivel több kell. Például sokkal jobb védelmi játék és kevesebb eladott labda. Az ellen, persze, senkinek sem lenne kifogása, ha ott is egyetlen tripla döntene. Hátha megint bemenne.
