1998-ban, a franciaországi világbajnokságon Jugoszlávia a hollandok elleni nyolcaddöntőben elszenvedett 2:1-es vereséggel írta be utoljára a nevét a világbajnokságok történelmébe. Nyolc évvel később Jugoszlávia utódja, Szerbia és Montenegró három mérkőzést játszott a németországi vb-n: Hollandia ellen 1:0-s, Argentína ellen 6:0-s, Elefántcsontpart ellen pedig 3:2-es vereség következett. A SCG rövidítésű állam még abban az évben megszűnt, s a helyét elfoglaló Szerbia vasárnap egy Ghána elleni vereséggel kezdte meg világbajnoki szereplését.
Vagyis a legutóbbi öt világbajnoki mérkőzésen a mérleg: öt mérkőzés, öt vereség, 3:13-as gólkülönbség.
Szerbia ugyanott folytatta, ahol az elődjei abbahagyták: mikor mindenki a legtöbbet várta a válogatottól, akkor játszott a csapat a leggyengébben. A vereség önmagában még nem lenne tragédia, de a látottak igencsak lehangolóak a szerb együttes szimpatizánsainak.
A Ghána elleni találkozó nagyon hasonlított a négy évvel ezelőtti, hollandok elleni meccshez: ötlettelen középpályások, többször is elalvó védelem, észrevehetetlen csatárok jellemezték mindkét meccset. Pedig mindkét válogatott kiválóan játszott a selejtezőben: a 2006-os egy kapott góllal jutott ki a vb-re, a 2010-es pedig Franciaországot és Romániát megelőzve szerezte meg az első helyet a selejtezőben. Az első meccs eredménye mindkétszer – szerb szemszögből nézve – 0:1 volt.
Néhányan talán még emlékeznek, mennyire örültek a szerb játékosok 2006-ban, amikor bejelentették, hogy a következő világversenyeken már a Bože prvade lesz a válogatott himnusza, végre Szerbia név alatt játszhatnak, mert azért az csak más, mint Jugoszlávia vagy Szerbia és Montenegró néven indulni, s a mezen is a kétfejű sas virít majd.
Négy évvel ezelőtt egy nagy védelmi hiba után lőtte Robben a gólt, tegnapelőtt pedig Kuzmanović szerencsétlen mozdulata kellett ahhoz, hogy Ghána 11-est lőhessen, előtte meg Luković kapta meg második sárga lapját. Németországban az első meccs után megbomlott a csapategység, s a második találkozón a csapat hat gólt kapott, Kežmant pedig kiállította a bíró. Az utolsó csoportmérkőzésén hiába vezetett a SCG 2:0-ra, Elefántcsontpart fordított, s Nađ is idő előtt mehetett zuhanyozni.
Ugyanazok a bosszantó hibák, felesleges sárga és piros lapok begyűjtése és a töretlen optimizmus: ez jellemzi a jelenlegi szerb válogatottat is. A legfurcsább, hogy Antić is beállt az optimisták sorába, s azt mondta, hogy a kezezés előtti pillanatig Ghána semmivel sem volt jobb. Lehet, hogy a kapitány nem látta, amikor az 54. percben Gyan öt méterről kapu mellé fejelt, hat perccel később pedig egy bedobás után, amelyre egyik szerb védő sem ugrott fel, fejese a kapufán csattant?!
Röviden: semmi nem változott az előző világbajnokságokhoz viszonyítva – kivéve a válogatott nevét. Elsiratni nem szabad a szerb csapatot, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, a Ghána elleni vereség után pokolian nehéz lesz továbbjutni a csoportból.
