Nyolc évvel ezelőtt, 2002-ben a dél-koreai–japán közös rendezésű világbajnokság A csoportjában az utolsó csoportmérkőzésen Uruguay és Szenegál találkozott. A mérkőzés 19. percében El Hadzsi Diouf, az afrikai csapat csatára kihasználta a védő ügyetlenkedését, lecsapott egy labdára, s betört a 16-osba: a kivetődő uruguayi kapust, Fabian Carinit átugrotta, majd a levegőben egy Oscar-díjas színészt is megszégyenítő mutatvánnyal eljátszotta, hogy a kapus szabálytalankodott vele szemben. A holland Jan Wegreef habozás nélkül a 11-es pontra mutatott, s sárga lapos figyelmeztetésben részesítette a hálóőrt. És ekkor következett az első történelmi pillanat: Dario Rodriguez odaszaladt a játékvezetőhöz, és megkérte, nézzen már fel a kivetítőre, ahol a lassított ismétlésen egyértelmű volt, hogy Carini hozzá sem ért Dioufhoz! A játékvezető okosan cselekedett, nem nézett fel a hatalmas kivetítőre, Fadiga pedig nem kegyelmezett, belőtte a büntetőt. A mérkőzés végül 3:3-as döntetlennel ért véget: ha Uruguay egy góllal nyer, a dél-amerikai csapat jut tovább, így azonban Szenegál került a nyolcaddöntőbe. Az afrikai együttes a svédek elleni győzelem után bejutott a nyolc közé, ahol a hosszabbításban kapott góllal kaptak ki a törököktől. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) pedig úgy döntött, hogy a stadionokban a kivetítőkön nem szabad ismételni a jeleneteket.
A Németország–Anglia mérkőzésen Lampard hiába lőtt egy csodaszép gólt, sem a partjelző, sem a játékvezető nem látta, hogy a labda a keresztlécről mintegy 30 centivel a gólvonal mögé pattant, így a félidőben a csapatok nem 2:2-vel, hanem 2:1-es eredménnyel mentek szünetre. Aki valaha is sportolt, tudhatja, mennyiben befolyásolja egy csapat teljesítményét az, ha nem adnak meg neki egy szabályos gólt, s emiatt a második játékrészt egygólos hátrányban kell kezdenie.
A vasárnap esti találkozó volt igazán történelmi, hiszen a stadionban mindenki, még a partjelző is – aki előtte nagyot hibázott, mikor nem emelte fel a zászlaját – az ismétlésen látta, hogy Tévez, az argentinok csatára másfél méteres lesen állt, amikor Messi a fejére rajzolta a labdát. Argentína megszerezte a vezetést, a mexikóiak pedig odarohantak a partjelzőhöz, s megkérték, nézze meg az ismétlést. A történelem ismétli önmagát: minden ugyanúgy történt, mint 2002-ben, azzal, hogy a partjelző belátta a hibáját, és szólt Rosettinek, a játékvezetőnek, hogy baj van. Rövid tanakodás után az olasz bíró – habár tudta, hogy óriási hibát követ(ett) el – megerősítette döntését: gól és középkezdés. Egyesek azt mondják, botrány, mások azt, hogy nem volt más lehetősége, mivel a labdarúgó-mérkőzéseken (még) nem alkalmazzák a videobírót. Egy játékvezető életében a lehető legnehezebb helyzetbe került: tudta, hogy tévedett, de ítéletét nem vonhatja vissza, így ő is hozzájárul a „csaláshoz”. Tegyük fel, hogy nem adja meg a gólt: vajon Anglia aznap este benyújtja-e a FIFA-nak az igényét a Németország–Anglia találkozó újrajátszására?!
Mexikót a gól megzavarta, pár perc múlva kapott még egy gólt, s hiába lett a második félidő végeredménye 1:1, Argentína továbbjutott és négymillió dollárral lett gazdagabb. Ennyit ad ugyanis a FIFA azoknak a csapatoknak, amelyek bejutnak a nyolc közé. Túl sok pénzről és túl nagy dicsőségről van szó, hogy ezeket a bírói tévedéseket egy vállrándítással el lehessen intézni. Néhány évtizeddel ezelőtt még talán könnyebb lett volna, de most, a 21. században, amelyben a tenisztornákon a milliméteres outot is észreveszi a „sasszem”, a kézilabdában a játékszerben chip van, amely jelzi, ha a labda átmegy a gólvonalon, a jégkorongban egy lámpa jelzi a találatot… A labdarúgásban pedig semmi olyan változtatás nem történt, amely a modern technikát segítségül hívná és igyekezne kiküszöbölni ezeket a hibákat. A félreértés elkerülése végett fontos leszögezni: a labdarúgás szabályai jók. A bírókra szükség van, s nem szabad az ő feladatukat gépekre bízni, de a játékvezetők és a technika közösen sok igazságtalan döntést megelőzhet. Nem kell folyton megállítani a játékot, csak a gyanús és a nagyon szembetűnő eseteknél, hiszen a hat milliméteres lest szinte lehetetlen észrevenni. És azoknak, akik azt állítják, hogy ez majd széttördeli a játékot, nincs igazuk, hiszen az Argentína–Mexikó mérkőzésen a partjelző felnézett a kijelzőre, s öt másodperccel később már belátta hibáját.
A FIFA egyelőre bőszen hallgat, s csak annyit mondott, hogy hiba volt a helyszínen visszajátszani Tévez lesgólját. A szövetség a 22-es csapdájába esett bele: tegyünk meg mindent a jól fizető nézőkért, legyenek nagy kivetítők. Ez rendben is van, de akkor miért nem lehet annyira kiszolgálni a szurkolókat, hogy a gyengén látók által is látható tévedést kiküszöböljük?!
Ma már mindenki csak múlt időben beszél a vasárnapi két nyolcaddöntős mérkőzésen látottakról. Akik látták a meccseket, történelmi pillanatok részesei lehettek, ugyanis a történtek után szinte biztos, hogy a FIFA változtatni fog a bíráskodáson… Ha minden igaz, jövő márciusban, ugyanis ekkor ül össze a labdarúgás szabályalkotó testülete, az IFAB, amely dönthet a dél-afrikai világbajnokság bírói tévedései miatt egyre inkább követelt módosításokról. Az 1886-ban alapított IFAB legutóbb márciusban tanácskozott Zürichben, melynek során többek között arról is határozott, hogy leállítja a chipes labdával folytatott kísérleteket. A következő találkozó jövő év március 4. és 6. között lesz esedékes a walesi Newportban. A 124 éves grémiumnak nyolc tagja van, ennek felét – amely az íratlan szabályok szerint mindig egységesen szavaz – 1913 óta a nemzetközi szövetség (FIFA) delegálja, a másik négy vezető pedig Angliát, Skóciát, Észak-Írországot és Walest képviseli. A szabályok megváltoztatásához a voksok 75 százaléka szükséges.
Uraim, ne feledjék, Önökön lesz a világ szeme!
