Egy rossz európai sorozat ért véget tegnap este, miután a dél-afrikai világbajnokság első elődöntőjében Hollandia 3:2-re legyőzte Uruguayt, s bejutott a vasárnapi fináléba. Ami egyben azt is jelenti, hogy az ókontinens egyik csapata nyeri majd a világbajnokságot, amire még sosem volt példa akkor, ha nem valamelyik európai ország volt a házigazdája a vb-nek.
A Ghána elleni negyeddöntőben piros lapot kapott Suárezt nélkülöző Uruguay ezúttal inkább a védekezésre figyelő kezdőcsapattal futott ki a pályára, míg a hollandok a tőlük már megszokott 4-2-3-1-es felállásban kezdték a mérkőzést. A hollandoknál a sárga lapos eltiltását töltő De Jongra nem számíthatott Bert van Marwijk szövetségi kapitány.
Az első helyzetre mindössze négy percet kellett várni, amikor az uruguayi Muslera rossz helyre ütött ki egy beadást, amely után a labda Kuyt elé pattant, ő pedig nem sokat pepecselt, azonnal kapura lőtt, ám a labda a kapu fölé szállt. Az első negyedórában Stekelenburgnak, a hollandok kapusának nem akadt dolga, mivel az uruguayi támadásokat vagy a holland védelem, vagy a lest beintő partjelző állította meg. Uruguay a világbajnokságon az elődöntőig, vagyis öt mérkőzésen hét gólt lőtt, Hollandia pedig kilencet, így a semleges nézők is bízhattak abban, hogy legalább egy gól születik a mérkőzésen.
A statisztika is ezt ígérte, hiszen a világbajnokságok történetében elődöntő még nem ért véget gól nélküli döntetlennel. Ezeket az adatokat a holland csapatkapitány, Van Bronckhorst erősítette meg a 18. percben, amikor a bal oldalról mintegy 25 méterről lövésre szánta el magát. A játékszer a bal felső sarokban kötött ki, úgy, hogy – a pókhálókat megsemmisítve – a kapufáról vágódott a kapuba. A Feyenoord 35 éves játékosa eddig 104-szer szerepelt a holland válogatottban, s ötször volt eredményes, vagyis minden 20. találkozón lő gólt a nemzeti csapat színeiben… A gól szépséghibája annyi volt, hogy előtte Van Bommel nagyon csúnyán beletalpalt az uruguayi játékosba, ám az üzbég Irmatov sípja néma maradt.
A 29. percben Cáceres próbált ollózni az Oranje 16-osa előtt, de nem a labdát, hanem De Zeeuw fejét találta telibe. Rövid ápolás után a holland játékos visszatért a pályára, Cáceres pedig egy sárga lappal „gazdagodott”. Pár perccel később Robben kapott jó labdát az ellenfél 16-osában, de hosszan vette át, s Cáceres szépen megelőzte. Az első igazán veszélyes uruguayi helyzetre 35 percet kellett várni, amikor egy elcsent labdával Cavani lódult meg, ám nem sikerült középre adnia a társainak. Egy perccel később Á.Pereira próbálkozott, ám Stekelenburg szépen szorította magához az elemi erővel meglőtt labdát. Aztán Forlán is próbálkozott, ami után Heitinga nagyon leordította társait, hogy ne hagyják az uruguayi csatárt lőni. A 41. minutumban mindenki számára világossá vált, miért is ordított pár perccel korábban az Everton védője: az Atlético Madridot 2007 óta erősítő támadó 30 méterrel a holland kaputól kapott egy labdát, kicsit igazított rajta, majd bal lábbal a kapu közepébe bombázott. Stekelenburg hozzáért a labdához, de hárítani nem tudott. Szép gól volt, de a kapus is benne volt.
Az első félidő statisztikájából kiderült, hogy Hollandia 55 százalékban birtokolta a labdát, Uruguay ötször, a hollandok pedig négyszer lőttek kapura: az előbbiek háromszor, az utóbbiak pedig csak kétszer találták el a kaput. Az Oranje pontosabban passzolt (65 százalék, 59 ellenében), a legtöbbet futó játékos pedig De Zeeuw volt, aki 5911 métert szaladt. Ami az összesített futóteljesítményt illeti, abban a dél-amerikaiak voltak a jobbak: Tabárez tanítványai 53685, Marwijk játékosai pedig 52898 métert futottak.
A második játékrész elején a hollandok majdnem összehoztak egy uruguayi gólt: Boulahrouz röviden adott haza, Stekelenburg belerúgta a labdát Cavaniba, s a játékszer Á.Pereira elé került, aki az üres kaput vette célba, ám Van Bronckhorst kifejelte a labdát. A folytatásban a hollandok kapujukhoz szögezték ellenfelüket, akiknél alig volt a labda. A 67. percben Uruguay jutott szabadrúgáshoz, Forlán lövését Stekelenburg ütötte ki. Egy perccel később Van der Vaart tesztelte Muslerát, aki szépen védett, a labda pedig Robben elé került, ő azonban csúnyán fölélőtt. A 70. percben azonban már nem volt menekvés: Sneijder lőtt kapura, s a védő lábán megpattanó labdát az uruguayi kapus már nem tudta hárítani. A gól nagyon megzavarta a dél-amerikaiakat, annyira, hogy három perccel később már kétgólos lett a hollandok előnye: Kuyt adott középre, az uruguayi védelem pedig csak nézte, amint a középen érkező Robben befejeli a labdát a jobb sarokba.
Uruguay próbálkozott, de a jól működő holland védelmet nem igazán tudták próbára tenni, s mivel a hollandok – érthető módon – nem erőltették a támadást (Robben még kihagyott egy százszázalékos gólhelyzetet), így a rendes játékidő leteltéig az eredmény már nem változott. A ráadás második percében egy uruguayi szabadrúgás-kombináció után M.Pereira lőtte ki a jobb alsó sarkot. A dél-amerikaiak mindent megtettek, ám nem sikerült egyenlíteniük. Az utolsó utáni percben volt még egy kezezésgyanús eset a holland tizenhatosban, egy nagy mentés, parázs pillanatok a holland kapu előtt, de újabb gól nem született. A vége így 3:2-es holland győzelem lett.
Hollandia százszázalékos teljesítménnyel jutott be a vb-döntőbe: a selejtezők során mind a nyolc mérkőzésüket megnyerték, Dél-Afrikában sem találtak legyőzőre és döntetlent sem játszottak. Világbajnokságot százszázalékos teljesítménnyel eddig csak Brazília nyert 1970-ben: a selecao a selejtezőben és a döntő tornán is megnyerte valamennyi találkozóját.
A mérkőzés jegyzőkönyve
Elődöntő: Uruguay–Hollandia 2:3 (1:1)
Fokváros, Zöld Pont Stadion, 62 479 néző, vezette: Irmatov (Üzbegisztán). Góllövők: Forlán a 41., M. Pereira a 90+2., illetve Van Bronckhorst a 18., Sneijder a 70., Robben a 73. percben.
Uruguay: Muslera, Godín, Victorino, Cáceres, M. Pereira, Gargano, Arévalo, Pérez, Á. Pereira (Abreu), Forlán (Fernandéz), Cavani.
Hollandia: Stekelenburg, Boulahrouz, Van Bronckhorst, Mathijsen, Heitinga, Van Bommel, Sneijder, De Zeeuw (Van der Vaart), Robben (Elia), Van Persie.
