Hollandia 32 év után jutott be ismét a világbajnoki döntőbe, miután kedden este a Durbanben megrendezett elődöntőben 3:2-re nyert Uruguay ellen. Az eredmény kicsit csalóka, hiszen a hollandok a 73. percben magabiztos, kétgólos előnyre tettek szert, s csak magukat okolhatják, hogy a végén nemhogy nagyobb arányú lett volna a győzelmük, hanem a második dél-amerikai gól után néhány percig azon idegeskedhettek, hogy Uruguaynak sikerül-e egyenlítenie, s kiharcolnia a hosszabbítást. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón mindkét szövetségi kapitány elmondta véleményét az újságíróknak:
Bert van Marwijk, a hollandok szövetségi kapitánya:
– Nagyszerű, hogy 32 év után újra döntőbe kerültünk. Nagy dolgot értünk el, de még nem vagyunk az út végén, egy meccset még nyernünk kell. Én a látványos támadófutball híve vagyok, de amikor az ellenfél kezdeményez, akkor mindenkinek összehangoltan, fegyelmezetten kell játszania, mert csak úgy juthatsz messzire.
Mark van Bommel, a müncheni Bayern játékosa az egyik olyan ritka tagja a holland együttesnek, aki még a válogatott utolsó vb-döntőbe jutása előtt született:
– Hihetetlenül boldog vagyok az eddig elértekkel: mindenkit legyőztünk a selejtezőben és a döntő tornán is. Kedd este nem játszottunk nagyon jól, de a legfontosabb, hogy bejutottunk a döntőbe. Az első félidőben sok gondunk akadt a labdavesztéseink után, a második játékrészben azonban már minden rendben volt – nyilatkozta a 33 éves labdarúgó.
Annak ellenére, hogy valamivel több, mint egy hónappal ezelőtt úgy tűnt, Arjen Robben nem láthatja majd Dél-Afrikát, mivel a magyarok elleni utolsó felkészülési mérkőzésen megsérült, a Bayern játékosa felépült, s a csapat egyik legfontosabb játékosa lett, aki gólt lőtt a nyolcaddöntőben Szlovákia ellen, s az elődöntőben is betalált Uruguay kapujába.
– Csodálatos érzés, hogy 32 év után Hollandia ismét világbajnoki döntőt játszhat. Az én álomdöntőm egy Hollandia–Németország összecsapás lenne, s természetesen holland győzelemmel érne véget az összecsapás, máskülönben nem tudnék visszatérni a müncheni együttesbe – mondta mosolyogva a játékos.
Óscar Tabárez, az uruguayiak szövetségi kapitánya:
– A hollandok bármikor, bárhonnan képesek gólt szerezni, s most is gyönyörű találatokat értek el, melyek valószínűleg minden nézőnek tetszettek, minket viszont nagyon váratlanul értek. Forlán az első perctől sérülten játszott, nem vagyok őrült, természetesen egészségesen nem hoztam volna le. Csalódott vagyok, hogy nem sikerült bejutnunk a fináléba, de nagyon büszke vagyok a játékosaimra, akik a bírói sípszóig küzdöttek. Ennél többet senki nem várhatott volna el tőlük, sem én, sem a szurkolók. Mindent megtettünk, ezúttal azonban ez nem volt elegendő. Hollandia megérdemelte a döntőbe jutást.
Álvaro Pereira, az uruguayi válogatott játékosa figyelmeztette a csapat többi tagját, hogy még egy mérkőzés hátravan:
– Sneijder gólja akkor született, amikor mi birtokoltuk többet a labdát. Büszke vagyok arra, hogy tagja vagyok annak a csapatnak, amelyik a dél-amerikai országban történelmet írt. Azt még nem mondanám, hogy teljesen elégedett lennék, hiszen szombaton még egy találkozón pályára lépünk, s a harmadik és a negyedik hely között óriási a különbség.
A döntő lesz Van Bronckhorst utolsó meccse
Sokan már leírták, kedden mégis hős lett Giovanni van Bronckhorst, a holland válogatott csapatkapitánya, aki pályafutása utolsó mérkőzését vasárnap Johannesburgban vívhatja majd, a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság döntőjében.
A 35 éves balhátvéd valószínűleg sosem felejti el a kedd estét, amikor 105. alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban Uruguay ellen, s a 18. percben valószínűleg az egész torna legnagyobb gólját lőtte, majd a második félidő elején a meccs legnagyobb mentését mutatta be.
– Szuper volt, csodálatos – áradozott csapattársáról Arjen Robben a 3:2-re megnyert az elődöntő után. – Élete utolsó meccse a döntő lesz, ez fantasztikus.
Van Bronckhorst 1996. augusztus 31-én Brazília ellen mutatkozott be a válogatottban, három világbajnokságon (1998, 2006, 2010) és három Európa-bajnokságon (2000, 2004, 2008) vett részt, s nála csak Edwin van der Sar (130), illetve Bert van Marwijk szövetségi kapitány segítője, Frank de Boer (112) játszott több meccset a holland csapatban. A válogatottsági rekordot már nem döntheti meg, ugyanakkor a mostani sikerrel abban mindenképpen megelőzte két elődjét, hogy ők csupán vesztett vb-elődöntőben szerepeltek (1998).
– Mit mondhatnék? Ennél szebbet el sem lehet képzelni – mondta az elmúlt három szezonban a Feyenoordnál játszó védő, aki 2006-ban Bajnokok Ligáját nyert a Barcelonával.
– A vasárnapi finálé nemcsak nekem, hanem minden társamnak az élete meccse lesz, csak nekem egyben az utolsó is.
A döntőben Hollandia a tegnap este lapzárta után véget ért Spanyolország–Németország mérkőzés győztesével találkozik.
