A temerini Pető Zsolt két évvel ezelőtt a 214. volt a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség által kiadott ranglistán. Hogy a 23 éves játékos mennyit fejlődött, azt legjobban a világranglista bizonyítja, hiszen a balkezes játékos, aki a szerbiai versenyzők közül egyedüliként nyert Pro-tour versenyt, jelenleg a 92. helyen áll, vagyis két év alatt 122 helyet lépett előre.
A múlt hét végén befejeződött ostravai Európa-bajnokság csapatversenye azonban – több szempont miatt is – nem éppen úgy sikerült, ahogyan azt Zsolt eltervezte:
– Az Európa-bajnokságon nagyon kiábrándultam egyes emberekből és a csapatból is, mivel a kontinensbajnokság előtt mindenki azt hangoztatta, hogy a Jevtović és én leszünk majd a válogatott első és második számú játékosai, vagyis ránk hárul majd a teher, hogy minél jobb eredményt érjen el a csapat, Karakašević pedig a hármas pozíción majd besegít egy-egy győzelemmel. Ebből semmi nem valósult meg: Karakašević lett az első számú játékos, én pedig egy meccset kivéve, amikor a 2005-ös világbajnok Werner Schlagerral játszottam, mindig a hármas pozíción szerepeltem. Nem azt mondom, hogy jobb vagyok, mint Karakašević, aki a világranglistán is előttem van, de jobb és becsületesebb lett volna, ha már az Eb előtt megmondják, milyen lesz a felállítás. A moszkvai világbajnokságon, amikor kellett, akkor Karakašević egyes csapatok ellen fent játszott, a többiek ellen ő volt a hármas számú, s ez a felállás kiválóan funkcionált, hiszen veretlenül nyertük meg a II. divíziót és kerültünk vissza a legjobbak társaságába. Ami az ostravai Eb-t illeti, igazából nem is az bánt, hogy Karakašević mindig fent játszott, hanem az, hogy engem mindig Jevtović mögé tettek. Ezzel még a mai napig se vagyok kibékülve, pedig már a csapatverseny vége óta elmúlt több mint egy hét. Sajnálom, hogy kiestünk a II. divízióba, jövőre természetesen a feljutás a cél, ami nem lesz könnyű, mert lassan mindenki megtanul jól pingpongozni, s kínaiak is érkeznek az európai válogatottakba – nyilatkozta Pető Zsolt a Magyar Szónak.
• Slobodan Grujić lemondását követően, aki a német válogatott segédedzője lett, ki tölti be a szövetségi kapitányi posztot?
– Ezen a téren elég nagy a zűr. Papíron, vagyis hivatalosan Aleksandar Karakašević a szövetségi kapitány, az edző pedig Boris Vukelić, aki szintén ott volt Csehországban. Kicsit furcsa volt, hogy nálunk az első számú játékos a szövetségi kapitány is, aki felállította a csapatot, Vukelić pedig segéd volt, akinek nem nagyon volt beleszólása döntésekbe. Persze ehhez még az is hozzátartozik, hogy Grujić lemondása után senkit nem nevezett ki külön a szövetség a helyére, hanem Karakašević vállalta ideiglenesen a kapitányi szerepkört.
• A saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?
– Ami a játékomat illeti, azzal nagyjából elégedett voltam, hiszen akadtak jó és rossz pillanatok is, a szerencse azonban ezúttal nem állt mellém, mert egyéniben és párosban is a harmadik fordulóban a német Timo Boll ellen álltam asztalhoz, aki három aranyérmet nyert a tornán: egyéniben, párosban és csapatban is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.
• A tavalyi idény végén Linzből átigazoltál Grazba, de a dolgok nem épp a legjobban alakultak.
– Az őszi idényben nem szerepelhetek a bajnok Graz színeiben, mivel a két klub nem egyezett meg, s így a papírokkal nem volt minden rendben időben. Emiatt a szövetség azzal büntette meg a klubomat, és engem is, hogy engem fél évre eltiltott a ligameccsektől. A Graz 2009/2010-ben bajnok volt, s nem is változott a felállás, csak annyit, hogy szerződtettek engem is, aki az előző idényben a liga második számú játékosa voltam. Vagyis nem kellene, hogy gond legyen még így sem a bajnoki cím begyűjtése, ugyanis a magyarországi Gerold Gáboron kívül egy osztrák válogatott, Simoner Christoph és egy kínai játékos, Zhang Jie is szerepel a csapatban.
• Ezt azt jelenti, hogy Szerbiában készülsz a tavaszi idényre és a nemzetközi versenyekre?
– Igen, és ki is tűztem magam elé egy célt, amely nem más, mint az, hogy ott legyek a londoni olimpián. Az Eb-n is igyekeztem minél több pontot gyűjteni, mivel számításaim szerint, ha egy 30–35 helyet tudnék javítani a világranglistás helyezésemen, akkor egy kis szerencsével selejtező nélkül is ott lehetnék a két év múlva esedékes ötkarikás játékokon. Most a 92. helyen állok, s a következő időszakban, mivel nem szerepelhetek az osztrák ligában, csak a Pro-tour versenyekre koncentrálok majd. A formaidőzítés szempontjából talán még azt is mondhatnám, jó, hogy nem kell a ligameccsekre is külön figyelnem. Nagyon bízom abban, hogy a következő fél évben sikerül egy jelentős lépést tennem az olimpián való részvétel felé.
Négy győzelem, három vereség Pető Zsolt (92.) egyéni eredményei az Eb-n (zárójelben a világranglistás helyezés): – Schlager (osztrák, 22.) 0:3 – Freitas (portugál, 63.) 1:3 – Juzbašić (horvát, 174.) 3:0 – Papageorgiu (görög, 190.) 3:1 – Szőcs (romániai, 420.) 0:3 – Sternberg (dán, 290.) 3:1 – Kongsgaard (dán, 220.) 4:2 – Boll (német, 2.) 0:4 |
Kiábrándulás, de nem meglepetés
Pető Zsolttal gyerekkora óta egy edző foglalkozik, aki nem más, mint az édesapja, Imre, aki még ma is aktívan asztaliteniszezik a II. Ligában, s akit legtöbben arról ismernek, hogy ami a szívén, az a száján:
– Nekünk ez az Európa-bajnokság kiábrándulás volt, de nem meglepetés. Kiábrándulás azért, mert Zsolt a legjobb eredményeket érte el a szerbiai asztaliteniszezők közül az utóbbi hónapokban, s Ostravában a csapatban csak másodhegedűs szerep jutott neki. Ez abban nyilvánult meg, hogy ő lett a harmadik játékos a csapatban, aki csak egy mérkőzést játszik, ellentétben az első és a második számúval, akik kétszer is asztalhoz állhatnak. Ha Zsolt a felső táblán „véletlenül” begyűjt egy-két győzelmet a tőle jobban jegyzett játékosok ellen, akkor a ranglistán szépen haladhatott volna előre. A vezetőségnek a fő célja az volt, hogy ebben őt megakadályozzák, és az, hogy Jevtović elkerülje őt a világranglistán, vagy Karakašević még jobban eltávolodjon tőle. Zsolt csinálta végig legjobban a felkészülést, mégis ő volt a hármas számú játékos a csapatban: nagyon nehezen tudja ezt egy edző és egy szülő elfogadni. Az is lényeges, hogy a szerbiai válogatott körül jelenleg nincs megfelelő szakképesítésű és tudású edző. Nem is olyan rég még Slobodan Grujić ellen beszéltem, most tiszta szívből bánom a kijelentésemet, s elnézést is kérek tőle, mert ő sokkal, de sokkal képzettebb volt, jobban értett az asztaliteniszhez, mint azok, akik most a válogatottakkal dolgoznak. A korosztályos Eb-n Szerbia érem nélkül maradt, csakúgy mint a felnőttön. A férfiak kiestek az I. divízióból a kontinensbajnokságon. Biztos vagyok benne, hogy nincsenek véletlenek: ahogy dolgozik a szövetség, olyanok az eredmények...
