Kilenc forduló után a magyar labdarúgó-bajnokságban a Videoton áll az élen 20 ponttal, ám nem kis meglepetésre a székesfehérvári együttes mögött a Kaposvár található egypontos lemaradással. A zöld-fehérek együttesébe a 2009/2010-es szezon tavaszi idénye előtt visszatért a 31 éves Oláh Lóránt, aki az ősszel kezdődött bajnokságban hét mérkőzésen kapott helyet a kezdőcsapatban, s négy gólt lőtt.
– A debreceni két év után mostanra ismét kezdem visszanyerni a formámat. Ezért is jöttem vissza Kaposvárra, mivel tudtam, hogy úgymond hazai környezetben ez sikerülni fog. A csapat kerete a nyáron kicserélődött, jó játékosokkal sikerült megegyezni, és most már az eredményesség mellett a tizedik fordulóra a mutatott játék is a helyére került. A Kaposvárnak, amely egy középcsapatnak számít Magyarországon, régen is voltak fellendülései, hiszen arra is volt példa, hogy csak a tavaszi idényt figyelembe véve az együttes a második helyet szerezte meg. Most kiválóan sikerült a rajt, amihez biztosan hozzájárult Sisa Tibor edző pozitív hozzáállása és munkamániája is, ami hatott a labdarúgókra is – nyilatkozta Oláh a Magyar Szónak.
• Az idény előtt a vezetőség megfogalmazott konkrét célokat?
– Mivel új játékosok érkeztek, változások történtek egyes posztokon, edzőváltás is volt, így igazából senki nem tudta előre megmondani, hogyan áll majd össze a csapat, s mire lesz képes. Az elsődleges cél a bennmaradás volt, de úgy gondolom, ha folytatjuk a jó és eredményes játékunkat, akkor előbb vagy utóbb, de át kell alakítanunk a célkitűzéseinket, de erről még korai beszélni.
• Említetted, hogy a debreceni másfél év nem úgy alakult, ahogyan arra számítottál. Megérte a DVSC-be igazolnod?
– Nem is annyira szakmai, mint pszichés szempontból volt hasznos számomra a debreceni időszak, mivel sokkal erősebben kerültem ki az egészből, mint amikor belevágtam. Szép emlékek fűznek Debrecenhez, hiszen a csapat bejutott a Bajnokok Ligájába, bajnoki címnek is részese voltam. A probléma azzal volt, hogy – leszámítva az első fél évet – nem jutottam olyan főszerephez, amilyet én elképzeltem magamnak.
• Ez azt jelenti, hogy neked jobban megfelel, ha te vagy az együttes alapembere, tőled várják el a gólokat, mint az, hogy epizódszerepeket bíznak rád?
– Igen, hiszen vannak olyan játékosok, s magamat is közéjük sorolom, akik olyan egyéniségek, akiknek ha nem adják meg azt a szerepkört, amire számítanak, akkor teljesítményük elmarad a várttól.
• Az év elején a Kaposvár választott téged, vagy te a Kaposvárt?
– Is-is, de nagyon fontos volt, hogy vissza akartam jönni Kaposvárra. Persze lehet, hogy másként alakultak volna a dolgok, ha lett volna egy komoly és nekem is megfelelő ajánlat, de abban a helyzetemben nem nagyon számíthattam arra, hogy egy olyan csapat kivásárol a szerződésemből, amelyben szerepelve komoly előrelépésre kerülhet sor.
• Van-e különbség a 2008-ban a Kaposvárból eligazolt és a 2010-ben Kaposvárra visszatérő Oláh Lóránt között?
– Természetesen van, két év, ami alatt igen sok tapasztalatot sikerült gyűjtenem, úgy játékban, mint fejben, vagyis pszichikai téren is. Ma már lelkileg sokkal erősebb vagyok, jobban el tudom viselni a dolgokat. Furcsa, mert mikor eligazoltam, akkor is azt hittem magamról, hogy erős vagyok ezen a téren, ám nagyon gyorsan kiderült, hogy tévedtem, s nehezen tudom megemészteni azokat a dolgokat, amelyeket nem értek. Erre egy példa: amikor az edző mondott valamit, akkor én jeleztem, hogy nem értem, mire az volt a válasz, hogy ez az ő megérzése, ezt nem kell érteni, hanem el kell fogadni. Ha ma kerülnék hasonló helyzetbe, akkor könnyebben túltenném magam az eseten, s az egésznek nem lennének látható nyomai a teljesítményemen.
• Szombat délután a Ferencváros stadionjában vendégeskedtek. Milyen találkozóra számítasz?
– Kiélezett meccsre számítok. Hazai pályán a Ferencváros 8-10 ezer ember előtt szokott pályára lépni, s ebből az is következik, hogy a Fradi mindent egy lapra téve támad majd, mivel neki csak a győzelem az elfogadható eredmény a szurkolói előtt. Okos, taktikus játékkal olyan helyzetbe hozhatjuk magunkat, hogy a végén a miénk legyen a három pont.
• Nemrég egy pécsi nyelviskolát nyitottál a feleségeddel és egy jó barátoddal. Mennyire változtatta meg vagy fogja megváltoztatni ez a jövőben a labdarúgó-pályafutásodat?
– Egyáltalán nem változtatja meg, mivel ezzel a vállalkozással nekem nincs semmi pluszfeladatom. Egy nagyon kedves, jó barátom foglalkozik az iskolával, és minden terhet levesz a vállamról.
• A kaposvári szerződésed még másfél évre szól. Szeretnéd ezt kitölteni?
– Ha lesz olyan „kérő”, amelyre a klub és én is azt mondom, hogy megfelelő, akkor valószínűleg váltani fogok. Ez még azonban nagyon messze van, mivel az őszi idényben, az előrehozott két tavaszi fordulóval, összesen nyolc mérkőzés vár ránk, s most az a cél, hogy a szezon végén is az élmezőnyhöz tartozzunk, s én is tartsam a jelenlegi góllövőformámat. Régen is nagyon vigyáztam ezekkel a dolgokkal, s habár azt gondoltam, hogy a Debrecen megfelelő lépés lesz, a végén kiderült, hogy nem voltam eléggé körültekintő. Több információt kellett volna begyűjtenem azoktól a játékosoktól, akik előttem már ott játszottak. Ha télen jön egy magyarországi csapat ajánlata, akkor ezt biztosan meg fogom tenni, vagyis azoktól kérek majd tanácsot, akik az adott klubban fociznak.
• Hozzád közel állók azt állítják, hogy te sosem fogsz teljesen elszakadni a labdarúgástól.
– Ezt én is így látom, s habár konkrét terveim nincsenek, de nagyon valószínű, hogy az életemnek, a munkámnak a jövőben is köze lesz a focihoz.
• Ha tippelni kellene, hogy hányadik lesz a Kaposvár az őszi idény végén, s te hány gólt szerzel a hátralevő nyolc fordulóban, mi lenne a felelet?
– Talán egyesek majd csalódnak a válaszomban, de soha nem szoktam tippelni, eddig legalábbis erre nem volt példa, így tartom magam ehhez az elhatározásomhoz. Soha nem tippeltem még, s a lottóval sem próbálkoztam.
