Óbecsén a sportstratégia a községi fejlesztési stratégia része, és a 2007-től 2016-ig terjedő időszakot öleli fel. A nemzeti sportfejlesztési stratégiával összhangban három területre összpontosít: a gyermek- és ifjúsági tömegsportra, a versenysportra és az infrastruktúra fejlesztésére.
– Iskolaversenyek, kupák szervezésével igyekszünk minél több gyereket bekapcsolni a tömegsportba, a költségvetésből azonban a versenysportra áldozunk a legtöbbet, ezt a tételt még a mostani költségvetési kiigazítás sem érintette. Legeredményesebb sportolóink: Borislava Perić-Ranković paralimpikon asztaliteniszezőnket, Szilágyi Csaba világklasszis úszónkat, Marko Tomičević válogatott kajakosunkat és Zavarkó Vilmos kétszeres világbajnok ésvilágcsúcstartó tekézőnket fejenként évi 100 000 dinárral támogatjuk. A sportklubok támogatására további 4,2 millió, az általuk szervezett sporteseményekre félmillió, sportösztöndíjakra pedig hatszázezer dinár jut – tájékoztat Goran Strajnić.
• Mely sportlétesítmények újultak vagy épültek meg az idén?
– A Petőfi Sándor Általános Iskolában megkezdtük egy új tornaterem építését, a 8,5 milliós költség 60%-át a sportminisztérium, 40%-át az önkormányzat biztosítja. A Partizánban átadtunk egy 4,3 millió értékű, műfüves minipitch-pályát, amihez az ifjúsági és sportminisztérium 3,5 millió dinárral járult hozzá – amióta átadtuk, mindig focizik vagy kosarazik valaki a pályán. A sportközpontban a bejáratot, az öltözőket és a medencét is alkalmassá tettük arra, hogy mozgássérültek is igénybe vehessék a létesítményt. Erre 5,26 milliót dinárt nyertünk, de mivel a kivitelező 4,2 millióért vállalta a munkát, spórolni is tudtunk. A megújult sportközpontban elvégzett munkákat november 12-én ünnepélyes keretek között, Snežana Samardžić Marković sportminiszter jelenlétében adják majd át.
• Sportrendezvényekre mennyit áldoznak?
– A klubok mintegy 1 millió dinár köztársasági és tartományi támogatást kaptak, ők – a dzsúdósok, a kajakosok, az asztaliteniszezők, az úszók – is szerveznek versenyeket, de az önkormányzat is kiveszi a részét a munkából: a városnapok keretében ifjúsági sportnapokat tartottunk, de más versenyek is voltak. Óbecsén tehát választási lehetőség és minőség is van, egyedül pénzben szenvedünk hiányt. Jövőre szeretnénk több támogatást kapni a községi költségvetésből, de a kluboknak is többet kellene dolgozniuk a szponzori támogatások megszerzésén, mert az önkormányzat csak részben tudja támogatni a működésüket.
• A szponzori támogatáshoz eredmények, az eredményekhez működési feltételek kellenek. A sikeres kajakosok a nyáron többek között arra panaszkodtak, hogy még mosdójuk sincs.
– Ebben igaza van: a kiváló szakmai támogatás és a verejtékes munka mellett mindenképpen megfelelő infrastruktúra is kell az edzésekhez. Az elmúlt két évben ezen sokat dolgoztunk. 2011-ben a bácsföldvári tekepályát szeretnénk felújítani, a helyi Vojvodina tekeklub ugyanis eredményeivel már „kinőtte” a helyi adottságokat. Jövőre befejezzük a Petőfi iskola tornatermét, és a sportközpont beázó tetőszerkezetét is szeretnénk megjavítani, bár az ehhez szükséges mintegy 25 millió dinárt nem lesz könnyű előteremteni. A városi focipálya épületét (az öltözőt és az irodát) is szeretnénk felújítani, de a katasztrofális állapotban lévő lelátó rendbehozatala még várat magára. Ezekre fogunk jövőre pályázni, viszont megnyertük rá a pénzt, de csak jövőre fogjuk kibetonozni a Samu Mihály Általános Iskola sportpályáját és a Partizan udvarának egy részét, ahol majd kosárlabdapálya lesz.
• Ha már szóba került: a Partizan is igen rossz állapotban van, de a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok miatt egyelőre nem is tervezik a felújítását. Mi lesz a sorsa?
– Tulajdonjogi problémák vannak szinte minden sportintézménynél, egyes ingatlanok még telekkönyvezve sincsenek. A Partizan például a Partizan Testnevelési Társaság nevén szerepel, amely még a hetvenes években jogutód nélkül megszűnt létezni. Ha majd az állam visszajuttatja az ingatlanokat a községeknek, eldönthetjük, milyen formában fogjuk őket üzemeltetni. A Partizanban jelenleg gyakorlatilag „rejtőzködők” vannak, akik mindenféle kötelezettségvállalás nélkül használják az épületet. Mi ezt a gyakorlatot felszámoljuk – mindenkinek viselnie kell a felelősséget és a költségeket is. Az asztaliteniszezők szépen felújították a Partizanban használt helyiségeiket, órákat szereltek fel és fizetik a számlákat. Ez egy kiváló működési modell.
• Néhány évvel ezelőtt a sportminisztérium Óbecsének is pénzt ítélt meg egy futópálya megépítésére, ami soha nem készült el. Miért?
– Elődöm, Dimitrijević úr kezdte meg ezt a munkát. A sportminisztérium valóban jóváhagyta a pénzt a pálya építésére, a tartományi sporttitkárság pedig mobileszközökkel támogatta a projektet – 16 olyan tornaeszközről van szó, amelyek a futópálya mellett helyezkednének el, és futás közben lehetne igénybe venni őket különféle gyakorlatokhoz. Ezeket egy nagybecskereki cég el is készítette, azóta is várnak a sorsukra. Mivel azonban határidőre nem vettük igénybe, az ifjúsági- és sportminisztérium által megítélt pénz elúszott. Amikor átvettem a munkát, az elődöm azt mondta: ennek az ügynek az iratait szekrényestül elvesztette… Erre a pályára új projektet kellene készíteni, de most nem ez a legfontosabb ügyünk, ráadásul ennek a pályának megfelelő helyet is kell találni, és a fenntartásáról is gondoskodni kell.
• Mely sporteredményeket emelné ki az elmúlt 2009/2010-es idényből?
– Az asztaliteniszklub tetszhalott állapotából egy remekül működő szervezet lett, sok gyerekkel foglalkoznak, versenyeket szerveznek – szépen felélénkült a klubélet. Az óbecsei kispályás foci bekerült az első ligába. Az utóbbi években a kajakosok is remekelnek: a Sóti, Terzić, Novaković, Džigurski összetételű felnőtt K-4-es 200 méteren országos bajnok lett, Biljana Relić pedig mini-kajakban a pionírok között nyert aranyérmet. Ezeken kívül további 6 ezüst- és egy bronzérem került idén Óbecsére. Dejan Terzić és Marko Novaković a moszkvai EB döntőjében versenyezhetett, a mini-kajakosok pedig Vajdaság és Szerbia legjobbjai lettek, valamint az országos mini-kajak ligát is megnyerték. Úszóink és dzsúdósaink erős mezőnyben versenyezve is sikereket érnek el, a bácsföldvári Vojvodina Tekeklubnak pedig négy fiatal, válogatott versenyzője van. Egyre több gyerek teniszezik eredményesen, és elégedett vagyok a női röplabdások teljesítményével is. Eredménynek tartom azt is, hogy a két korábbi vízilabdaklub közös nevezőre jutott és egyesült. Azt remélem, hogy a jelenlegi két úszóklub esetében is sikerül ezt elérnünk –mindenki legnagyobb megelégedésére.
