A szerbiai birkózás nem jó évet zárt. Ez még akkor is igaz, ha néhány jobb eredmény be-becsusszant a nagy versenyeken. 2010-et ugyanis nem az érmek kapcsán jegyezzük meg, hanem úgy, hogy két doppingeset nagy port kavart, s nem csak Szerbiában, mert más ország is érdekelt volt az „ügyben”. Bevallom, az interjút „tartogattuk” egy pár hétig, mert akkor készült, amikor már azt gondolhattuk, más esemény nem rengeti meg az egyik legtrófeásabb sportágunk berkeit. Csalódtunk. Željko Trajkovićot, a Szerbiai Birkózószövetség elnökét ugyanis a szerbiai bajnokság belgrádi rájátszása előtt kaptuk mikrofonvégre – mint ismert, a rájátszás azzal zárult, hogy a címvédő Partizan vereségbe belenyugodni nem tudó vezetőedzője leütötte Lőrinc Rudolf bírót, s a szövetség eltiltással sújtotta a fekete-fehérek több tisztségviselőjét és versenyzőjét.
• Elnök úr, a mi olvasóinkat túlnyomórészt Frísz Krisztián esete érdekli. Az emberek úgy vélik, nem igazságos az, hogy Krisztiánt egy vízhajtóért ugyanúgy két évvel sújtották, mint RadomirPetkovićot, akinek a szervezetében anabolikus szteroidokat találtak. Ön hogy látja a dolgot?
– Fríszt eredetileg a FILA csupán egy évre tiltotta el, ám a WADA e döntés ellen fellebbezett, így lett belőle két év, csakúgy mint Petkovićnak. A doppingellenes szabályzatot átnézve megállapítható, hogy Krisztián csak „könnyebb” szert használt, s mindent megtettünk annak érdekében, hogy bebizonyítsuk, Frísz szándék nélkül vette be a szert. A FILA sajnos hajlott a WADA véleményére, megemelte a büntetést, így csak a svájci Sportdöntőbíróság maradt hátra, ahhoz viszont nagyon sok pénz kell, mintegy 50 ezer svájci frank. Őszintén megvallva, ennyi pénzünk nincs, de mindent megteszünk Krisztiért, hiszen ő trófeás versenyzőnk, s megérdemel minden jogi segítségünket.
• Krisztián esetében veszélyben van-e az ún. sportnyugdíja?
– Nincs, mert azokat az eredményeket, amelyekkel kiérdemelte, teljesen „tisztán” érte el, tehát mindkét érme idejében doppingvizsgálaton esett át.
• Radomir Petković esetében sokan összeesküvésről beszélnek, vagyis arról, hogy ő tudatosan ment bele a dolgokba, mert különben nem cserélhetett volna állampolgárságot, s nem lenne most azerbajdzsáni. Ebben a homályos ügyben rengeteg pénz forgott, de nem tudjuk pontosan, ki mennyit kapott. Felháborító az, hogy a Partizan igazgatója titoknak nyilvánította, mennyit kapott ő és klubja az ügyben!
– Nem hiszek az összeesküvés-elméletben. Ő szintén teljesen legális módon nyert Európa-bajnoki ezüstöt, s valósította meg ezzel minden olyan jogát, amelyet Szerbiában kiérdemelt. Érdekes, hogy az ominózus országos bajnokságon ő maga kérte a doppingvizsgálatot. Nem hiszem, hogy egy sportoló előbb doppingol, majd utána ő maga kéri az ellenőrzést. Tudni kell, hogy az azeriak rengeteg pénzt fektetnek be ebbe a sportágba, s akkor is felvették vele a kapcsolatot, hogy tudták, lebukott. Nem titok semmi, hiszen a FILA-n keresztül vették fel velünk a kapcsolatot, sőt még a kártérítési összegeket sem kellett volna nekik kifizetniük. Ehelyett Petković minden más juttatással együtt 75 ezer eurót kapott, a Szerbiai Birkózószövetség 35 ezer eurót, az összeget az elnökségünk állapította meg. Hogy mennyit kapott a Partizan, pontosan nem tudom, de úgy gondolom, az összeg szinte megegyezik a szövetségével. Szerintem matematikailag sokkal többet kaptunk, mint amennyit ez az ország befektetett a versenyző kapcsán, de mégis sokat vesztünk, mert egy igen ígéretes birkózót veszítünk el, olyat, aki a két év eltiltás után is érmeket fog majd szerezni. Volt, ahogy volt, egyszerűen nem volt a kezünkben semmi, amivel ezt a dolgot megakadályoztuk volna, mert a FILA szerint az egyén önként megváltoztathatja állampolgárságát. Hogy mennyit kapott Baltić a közvetítésért? Erről talán őt kellene megkérdezni, de szerintem az utóbb említett összegek egyharmadáról lehet szó.
• Mindezek fényében hogyan tekint 2010-re?
– Ebben az évben sok gond volt, pedig jó indult Petković ezüstérmével. Van egy kadét-Eb-bronzunk, több mediterráni érmünk s a Partizan révén egy CELA-serlegünk. Ezzel a birkózás a legsikeresebb olimpiai küzdősport Szerbiában. Az eredményekkel tehát elégedett vagyok, a többivel viszont nem, de úgy vélem, hogy idejében reagáltunk a dolgokra, s arra törekszünk, hogy megfelelő helyettest találjunk Petkovićnak. E képben benne van a szabadkai Varga Zoltán is, aki még mindig kadét.
• Tudja, milyen körülmények vannak a klubjainkban. A Spartacus, a Potisje és a Zenta krónikus pénzhiánnyal küzd. A szövetség hogyan tudja segíteni azokat a klubokat, amelyek egyébként a jó utánpótlás 90 százalékát adják?
– A szövetségünk talán az egyetlen olyan Szerbiában, amely jelentős eszközöket fordít a hazai program megvalósítására. A tornákon nem kell részvételi díjat fizetniük a versenyzőknek, s a bírókat, valamint a torna érmeinek és serlegeinek a költségeit is fedezi a szövetség. Ez az összeg évenként 5,5 millió dinár, az egész költségvetésük pedig 15 és 17 millió dinár között mozog. Én úgy vélem, hogy ilyen formában segítünk azoknak a kluboknak, amelyek valóban kincsestárai a tehetségeknek, de az utazási költségeket és egy-egy szendvicset már nem tudjuk megoldani. Ezt helyi szinten kellene, úgy, mint számos más városban Szerbiában. Elkészítettünk egy programot, hogy az öt legjobb klubnak további edzőket biztosítsunk, s ezeket a pénzeket várjuk a minisztériumtól.
• Mit vár 2011-től?
– 2011 a stabilizáció éve kell hogy legyen. Az Európa-bajnokság Németországban, Dortmundban van, a szeptemberi világbajnokság pedig Isztambulban, Törökországban. Itt említeném meg, hogy az ifjúsági Eb Nagybecskereken lesz, a kadét pedig Bulgáriában. Ha ezeken a versenyeken csak egy-egy érmet szereznénk, én nagyon boldog lennék, mert ilyen erőviszonyok mellett ez tényleg sikernek számítana.
Eddig az interjú. A folytatás szerintem hamarosan következik, mert Trajković úr azóta látogatást tett Martinetti úrnál, a FILA elnökénél a Frísz-ügyben, s a Partizan botrányos viselkedése kapcsán is hamarosan kimondják az ítéleteket. De attól kezdve valóban jó lenne, ha a sikerekről, a bőségről kellene már írni, nem pedig a botrányokról és a nincstelenségről.
