Ez a mese nem Rátgéber Lászlóról szól, de kezdjük mégis vele. Az újvidéki, kosárlabdával elkötelezett szülők gyermeke, itt szerzett képesítést a sportágban és kezdte meg sikeres pályafutását. A sors azután Pécsre vitte, ott már hírnevet és több mint egy tucat serleget szerzett, majd vitathatatlan szaktekintélyének köszönhetően tavaly Moszkvában kötött ki, ahol eleget tett a leghálátlanabb edzői feladatnak, az Euroligában serlegig vezette a fő esélyest. Időközben kétszer is volt a magyar női válogatott kapitánya. Legutóbb kivitte az Eb-re a lányokat, ám a fiatal csapat nem sokra vitte az erős csoportban, ahol még Görögország, Lettország és Lengyelország vetélkedett. Rátgéber egyetlen rossz szót sem érdemelt, viszont mégis a lehető legfurcsább, nagyon alattomos módon menesztették.
Tessék elképzelni, hogy egy válogatottnak van egy sikeredzője, aki nemcsak meccseket szándékozik vezetni, hanem csapatot is építeni. Például, ahogyan a szerb kosárlabdában azt Dušan Ivković, vagy pedig a szerb fociban azt Radomir Antić tették. A dolgok normális meneteként hangzana-e, hogy Ivkovićot az Eb, Antićot pedig a selejtezők után kirúgják? A szerb sportban sok erősen vitatható szavazás és döntés történt az olimpiai bizottságtól kezdve a szakszövetségeken át egészen a klubokig, arra azonban a jelen pillanatban senki sem merne vetemedni, hogy a fenti kettőt elküldje.
Főleg nem úgy, ahogyan a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége azt Rátgéberrel tette.
Nos, az már ismert, hogy bő egy hónappal ezelőtt, szeptember 9-én a szövetség elnökségi ülésén egészen váratlanul terítékre került a női kapitány kérdése, noha az összehívási napirend ilyen pontot nem tartalmazott. Mint a jól rendezett krimiben a pisztoly, az MKOSZ elnökségi ülésén a kapitánykérdés jelent meg szokatlan helyen és még szokatlanabb időpontban. Farkas Balázs, a soproni női klub tulajdonosa ugyanis a szövetség egyik anyagi jellegű kérdését úgy javasolta megoldani, hogy a kapitány kérdését kötötte vele egybe. Továbbra sem tudni, hogy 6 vagy 7 millió forint volt-e a tét, ami lapjában véve lényegtelen, hisz az ülés jegyzőkönyvében két hiány említése szerepel, bizonyos azonban, hogy Farkas vállalta az árkülönbözetet azzal a feltétellel, hogy a soproni edző, Székely Norbert lesz a női válogatott kapitánya. Az elnökség meg is szavazta a javaslatot, azzal a magyarázattal, hogy Rátgéber ugyan jól dolgozott, de Moszkvában nagyon távol van a válogatottól és nem hosszabbítják meg az éppen lejárt szerződést.
Fény erre talán sose derül, ha a szövetség nem tesz még egy furcsa lépést és nem gázol a szövetség jogász tagja, Ruttner György szakmai önérzetébe. Ő ugyanis, mivel indokoltan távol maradt az előző ülésről, csak akkor értesült az egészről, amikor a szeptember 9-ei ülés jegyzőkönyvének elfogadására és hitelesítésére került sor. Ruttner nem hitt a szemének, hogy ott szerepel a kapitánycsere minden egyes mozzanata, elsősorban a kapitányi poszt megvásárolásának minden apró részlete. Amikor rákérdezett Berényi János elnökre, nem vitatva el Székely edzői képességeit, azt a választ kapta, hogy „ne kezdj bele, úgyis magadra maradsz”. Ruttner azonnal felfüggesztette tagságát az elnökségben, és természetesen kitálalt.
A soproni klubtulajdonos tehát aprópénzért (szegény, ugye, az eklézsia), hozzávetőlegesen 30 ezer euróért, pályázat és az addigi kapitány meghallgatása nélkül, megvette saját klubedzőjének a kapitányi munkahelyet.
Mondjuk, ilyesmi megeshet, elvégre történtek ennél sokkal szörnyűbb dolgok is. A soproni tulaj, vagy bárki más azonban egy esetleges következő alkalommal, amikor ismét ki kell valahogy pótolni a szövetség költségvetését, néhány millióért megveheti az elnöki posztot, vagy a válogatottságot is. Ha egyszer megtette, miért ne tenné meg máskor is? Csak a szöveg változna: Adom az X milliót, de azzal a feltétellel, hogy a válogatottban csak soproni lányok szerepelhessenek. Lenne-e ilyen esetben a többi elnökségi tagnak erkölcsi joga, hogy leszavazza?
