A régi viccben a szőke átkiált a forgalmas utca másik oldalán levő ugyancsak szőkéhez: Segíts, hogyan mehetnék át a túloldalra? Minek – szól vissza amaz –, te már a túloldalon vagy!
Az életben, tehát a sportban is, gyakran történik meg, hogy valaki oldalt kénytelen váltani. Most azonban nem politikai vagy pártfogási váltásról lenne szó, hanem amikor a volt sportoló tisztségviselői posztra jut. Mint például a nyáron a volt válogatott vízilabdázó Danilo Ikodinović, aki házassága révén újvidéki lett, súlyos balesetéből felgyógyulva, fél karral pedig már nem pólózhat, viszont azt gondolta, ismeretsége, tapasztalata és tekintélye révén segíthet az örökös pénztelenségben szenvedő Vojvodinán.
Első klubigazgatói heteiben azonban gyorsan rájött, hogy nem is mindegy, melyik oldalról nézi az ember a problémát.
– Amikor pólós voltam, nem nagyon érdekeltek a klubvezetés gondjai. Én játszottam, az ő feladatuk pedig az volt, hogy megteremtsék a feltételeket, vagyis elsősorban a pénzt. Sose éreztem velük együtt, eszem ágában sem volt, hogy esetenként megértést tanúsítsak, csak megköveteltem a magamét. Amióta azonban beültem az igazgatói székbe, beláttam, hogy mennyire nem volt igazam, s hogy erről a helyről egészen másként festenek a dolgok. Most én értem meg azonnal a játékosokat – mondta a napokban Ikodinović.
Hiába ugyanis a két hazai második hely és az elődöntő a LEN-kupában, a Vojvodina védnök nélkül maradt, és egyelőre minden szponzorkeresési igyekezet eredménytelenül végződött.
– Ígéretet annyit kaptam, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Így mondták: „Mennyi kellene? Csak? Semmi gond, ezt könnyen elintézzük már holnap!” A holnapból pedig már hónapok lettek…
Danilo Ikodinović azonban pólós korában is harciasságáról volt híres. Megnyerte élete legnehezebb csatáját is, túlélte a saját maga okozta szörnyű balesetet, és elhatározta, hogy most sem adja meg magát.
– Példás klubot ismertem meg, ahol a játékosok nevelése a fontos, ahol szerények az emberek és nagyon értenek a munkájukhoz. Nekem senki se mondja, hogy a válság miatt nincs pénz. Ha nincs, akkor semmire sincs, közben annyi értelmetlen dologra mégis kerítenek. Ígérem, hogy lesz az újvidéki pólóra is.
