Egykor az járta, hogy a legerősebb itteni cég a C.zvezda Labdarúgóklub, pedig az idő tájt még erősnek tűnt a szerbiai ipar. Még a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején is úgy tűnt, hogy van benne valami, hisz a belgrádiak mind itthon, mind pedig a nemzetközi porondon kivételes tekintélynek örvendtek, különösen azt követően, hogy megnyerték a bajnokcsapatok Európa-kupáját, majd pedig a világkupa serlegét is megszerezték.
Az ország szétesése és a méretes inflációba torkolló anyagi csőd azonban nemcsak az erősnek hitt ipart kényszerítette térdre, hanem a C.zvezdát is. Az „erős cég”-ből kis falusi csapat lett, amely immár húsz éve csak emlékből van ott az európai térképen, itthon pedig nemcsak a botrányokkal, hanem a valaha lenézett riválisokkal is időnként meggyűlik a baja.
Ez a C.zvezda a szomszéd Partizannal egyetemben azonban nem ment csődbe, még ha minden jel arra is utalt. A milliós adósságok ellenére a klub fennmaradt, bajnoki álmokat szövöget, és mindenkori vezetősége a régi szép napok visszatérésének álmát kergeti. A két klub együtt más téren is jelen van. Ők ugyanis a sporttörvény legnagyobb ellenségei, és tekintettel arra, hogy vezetőségükben ott vannak a politikai és a gazdasági hatalom emberei is, megteheti, hogy a sportágak összességének annyira hiányzó dokumentumot minisztériumi fiókban, örökre elzárva tartsa.
A C. zvezda és a Partizan érdekei – még akkor is, ha egészen világos, hogy ily formában létezve a két klub külföldön soha többé semmire sem viheti – túl erősek ahhoz, hogy a kormány, a sportminisztérium, az olimpiai bizottság, a Szerbiai Sportszövetség, a szakszövetségek egyenként és együttesen semmit se tehessenek ellene. A két klub, a szerbiai sport két indokolatlan szeme fénye, tulajdonképpen a szerbiai sport sírásói. Miattuk juthatnak egyes sportok csak korlátozott, mások pedig semmilyen pénzhez, ami miatt senki sem fejlődhet, és csak a valóban nagyon olcsó sportágak és a „családi vállalkozások” lehetnek hosszabb-rövidebb ideig sikeresek.
Ha például az újvidéki kosárlabda állandóan csődben van, ha ugyanúgy az újvidéki röplabda már aprópénzhez sem juthat, ha a teljes vízilabdasport koldussorsra van ítélve a számos titulus ellenére, ha az atlétikára, az úszásra szinte semmi sem jut, s például egy sakk-Eb is nagy mínusszal zárt, ugyan mit remélhetnek a még kisebbek? A sírásók (érdekes, ez a Partizan szurkolóinak csúfneve is) kegyelmét semmi esetre sem.
