• Hogyan látja a Szerbiai Olimpiai Bizottság és Vajdaság együttműködését?
– A Szerbiai Olimpiai Bizottság elnökeként elégedettségemet fejezhetem ki, hogy a jövőben szoros együttműködést folytatunk a vajdasági szervekkel, amelyek hagyományosan nagy hangsúlyt fektetnek a sportra, és ezt a tevékenységet példamutatóan kezelik. Tekintettel arra, hogy Vajdaság több sportágban is az élen jár, számolok vele, hogy a londoni olimpián szép számmal lesz tartományi sportoló, hogy ott sikeresek lesznek, és az eredményeiket majd együtt ünnepelhetjük meg.
• Megoldhatók-e az anyagi kérdések?
– Amikor még itthon kosaraztam, úgy tartottam, hogy az országban nincs elegendő pénz az élsportra és a tehetségek kellő támogatására. Azóta sokkal többet tudok, és szerintem pénz van, csak nincs kellőképpen elosztva, és nem azok kapják meg, különösen nem időben, akiknek a társadalom szánta. Tervem, hogy a szinkronizáció minél jobb legyen, hogy a pénz eljusson a sportolókhoz, hogy azok a lehető legjobban készülhessenek fel a versenyekre. A tehetségek esetében pedig az a legfontosabb, hogy minél nagyobb számban érvényesíthessék képességeiket.
• A létesítményekre is gondol itt?
– Igen, és örömmel tapasztalom, hogy Vajdaságban ez fontos kérdés. Az ország egyes részeiben sokkal nagyobbak a gondok. Példa erre Bor városa, ahol lövölde nincs, ám egy tehetséges lány mégis válogatott légpuskás lett. Ő 19 óra után edz a helyi könyvtárban, amikor az bezárt, s az alkalmi táblára a könyvespolcok sorai között lő. Nagyszerű példa ez arra, hogy mennyire elszánt és tehetséges sportolóink vannak. Idevágó egy tréfám is, hisz Borban azt mondtam, hogy a sport érdekében Szerbiában minél több könyvtárat kellene nyitni.
• Az olimpiai bizottság egyik feladata a nemzetközi együttműködés. Mi történik e téren?
– Az utóbbi néhány hónapban a térség országainak olimpiai bizottságaival folytattunk élénk eszmecserét, de jártunk Cipruson és Angliában is. Az előbbi azért érdekes, mert a téli időszakban lehetőséget nyújt az előkészületekre, az utóbbi, mert ott lesz a következő olimpiai, és megbeszéltük, hogy sportolóink több csoportja élvezheti majd elsősorban a Leeds és Sheffield városok nyújtotta feltételeket. Azt hiszem, hogy elsőként majd a legjobb szerbiai úszókat fogadják Angliában.
• Néhány szót az olimpiai bizottság, a minisztérium és a sportszövetségek alkotta háromszögről.
– Ez a szerbiai sport kulcsfontosságú háromszöge, amely csak akkor lesz sikeres, ha egyeztetjük a programokat, ha szinkronban leszünk, és a sportra szánt pénz elosztása ily módon optimális lesz.
• Külön kényes kérdés a hasznot nem termelhető atlétika és úszás mint új sikersportok segítése.
– Így van, de nemcsak ez a két sport lesz majd az érdeklődésünk központjában, hanem több másik is, esetükben pedig az a legfontosabb, hogy kellő elemzések után megtaláljuk a finanszírozási egyensúlyt, s egyesek ne kapjanak érdemtelenül magas, mások pedig túl alacsony szintű segítséget és támogatást. Nem vitás, hogy az alapsportok kedvezőbb elbírálást érdemelnek.
• Milyen gondokat tapasztalt a poszton?
– Természetesen vannak gondok, és az is feladataim között szerepel, hogy a jövőben minél kevesebb legyen, elvégre a sportolók nemcsak önmagukért versenyeznek, hanem a nemzetközi porondon az országot is képviselik, így a sikerességük mindannyiunk közös célja.
• A legközelebbi verseny a vancouveri téli olimpia.
– A téli olimpia, tekintettel arra, hogy a téli sportokban nem tartozunk az élvonalba, nem elsődleges feladat, de jelen kell lennünk, tanulni és fejlődni. Szerbia Vancouverben 5–11 sportolóval szerepel majd, ami nem sok, de nem is kevés.
• Szerbia hátrányos helyzetű sportolóiért mi tehető?
– A hátrányos helyzetű sportolók a hazai sportmozgalom tagjai, és megérdemlik a maximális figyelmet. Mivel egy részük még sikeres is, még véletlenül sem feledkezhetünk meg róluk, és nem tehetünk különbséget. Azt tervezem, hogy a londoni olimpiáig bizottságunk keretein belül működnek, azután pedig segítségünkkel és a minisztérium támogatásával önállósulnak.
• És a stadionerőszak esetében?
– Nincs itt szükség az okoskodásra. Vannak törvények, alkalmazni kell őket, ha pedig nem elegendő, akkor szigorítani rajtuk. Ha másutt, pl. Angliában és Amerikában ezt meg lehetett oldani, semmi oka, hogy itt ne lehessen.
• Hogyan látta sportága, a kosárlabda idei Eb-sikerét?
– Végtelenül elégedett voltam, hisz az utóbbi 5-6 évben kínos volt tapasztalnom, hogy a sportág, amelynek életem nagy részét szenteltem, sikertelen a nemzetközi versenyeken, egyesekre pedig ki sem jut. Végre azonban kaptunk egy válogatottat, amelyre én is büszke lehetek, olyan edzőnk van, aki visszatért a sikerek színhelyére, és akitől azt remélem, hogy az edzőképzés terén is hagy maga mögött eredményt, hogy ne ismétlődjön meg a közelmúlt.
• Fájlalja-e még, hogy a Sacramentóval – az esélye ellenére – nem volt NBA-bajnok?
– Szép volt az eredmény, de nem nyertük meg a bajnokságot, noha a legjobbak voltunk. Pontosabban bajnoki csapatunk volt a Webber, Stojaković, Bibby, Christie, én kezdőötössel, de előfordul a sportban, hogy a legjobb mégsem nyer. Mindezen túl én elégedett vagyok az NBA-pályafutásommal, és azzal a nyommal is, melyet Sacramentóban hagytam.
