Egyetlen hónap és három gyönge eredmény kellett csak ahhoz, hogy a sportbarátok gyanúval teli hanggal nyilatkozzanak Novak Đoković további pályafutását illetően. Pedig akkor mindössze két hónap múlt el azóta, hogy Sanghajban megnyerte a Mestertornát, 2008 elején pedig Melbourne-ben megszerezte egyelőre első Grand Slam-serlegét.
Az akkor 21 éves szerb teniszező számára 2009 baljóslatúanan indult. A téli szünetben ütőt cserélt, majd Brisbane-ben és Sydneyben olyanoktól kapott ki (Gulbis és Nieminen), akiket különben rendre megvert. A tetejében nem hogy nem védte meg az Australian Open serlegét, hanem már a negyeddöntőben búcsúzott, s azon az Andy Roddick elleni vesztes meccsén teljesen alárendelt szerepet játszott.
Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy Đoković már igen fiatalon olyan teniszező hírében állt, akinek gyönge pontja az állóképesség, ráadásul sérülékeny is, hiszen átlagon felüli számú meccset adott már fel, a borúlátó jóslatok nem voltak teljesen alaptalanok. Azután ugyan két kisebb tornát megnyert, majd három 1000-es tornán is döntőt veszített, s a gyanút fogók ekkor már azt találták állítani, hogy Đoković többé értékes serleget nem is nyer, hogy nincs már idege és megfelelő játéka a rangos döntőkhöz.
Májusban azt állíthattuk, hogy a Đokovićtyal kapcsolatos szorongásnak semmi alapja, hisz előzőleg kétszer verte Roger Federert, majd Madridban nagyot játszott, de balszerencsésen veszített Nadaltól az elődöntőben az év mindenképpen legszínvonalasabb salakpályás meccsén. S kezdődött minden elölről. Kétszer Haastól és egyszer Kohlschreibertől kapott ki, ami az év eleji napokat idézte.
Novak Đoković mégsem vett hosszabb szünetet, mint ahogyan közvetlen riválisai döntöttek. Nem mondott le egyetlen versenyt sem, és a hitetlen Tamásokra rácáfolva egyre jobb eredményeket jegyzett. A legjobbat a végére hagyta. Utolsó négy tornáján győzött Pekingben, elődöntős volt Sanghajban, győzött Bázelban és végül Párizsban is. Az utolsó kettő érdekessége, hogy a döntőben a város szülöttét és a publikum kedvencét múlta felül. Amikor pedig majd arra kerül sor, hogy az év legjobb játékait veszik sorba a szakértők, biztosan sokaknak eszükbe jut, hogyan nyert a szerb Párizsban a spanyol Nadal ellen. Azt ugyanis látni kellett, elmesélni nem is lehet, mekkora volt a hármas számú teniszező fölénye a kettessel szemben.
Ha bejut a Mestertorna döntőjébe, azt mondhatjuk majd, hogy Đoković 2009-ben 99 hivatalos meccset játszott le, ami magasan a legtöbb az élvonalbeliek mezőnyében. Federernek ugyanis most 69, Nadalnak 75, Murraynek 74 meccse van, Đokovićnak pedig csak győzelmekből is ennél több, hisz Párizst követően a mérlege 76:18.
Talán egy kicsit sok a vereségek száma, viszont mégis tudni kell, hogy Đoković biztosan még nem olyan teniszező, aki hibátlanul megválogatja tornáit, és minden pillanatban képes a maximumot nyújtani. Természetéből kifolyólag ugyanis képes mindenbe beleugrani, de ha az nem nagyon fontos, gyorsan beletörődik a vereségbe, de derűlátó módon azonnal rohan az új sikerek felé.
Az idény alakulásában biztosan szerepe volt az ütőcserének is. Đoković nagy pénzért pártolt át másik gyártóhoz, de egyáltalán nem biztos, hogy emiatt veszített valamivel többet, mint kellett volna. Ő azonban úgy számolt, hogy az érte kapott pénz egyrészt felülmúlja azt az összeget, amit a tornákon keresett volna, másrészt szüksége volt a készpénzre, hisz éppen megvette az amersfoorti tornát és átköltöztette Belgrádba.
Az év eleji „lazításban” így biztosan szerepe volt annak is, hogy többet foglalkozott a befektetéssel, mint a szükséges edzéssel, hisz olyan valaki hírében áll, aki képes vezetni a saját üzleteit, s az anyagiakat nem bízza senkire, még legközelebbi hozzátartozóira sem. Đoković azonban saját magába is befektet. Talán ő az egyetlen teniszező, akinek egyszerre két edzője van. Marjan Vajda az egyik, a másik pedig korábban Marc Woodforde volt, most pedig Todd Martin.
Nagyzolás vagy sem, Đokovićnak magántornája is van, majd az idény hajrájában megmutatta, hogy játéka is a további legjobbak ellen. Federerrel idén 3:2-re áll, Nadalt a legutóbb két meccsükön, Cincinnatiben és Párizsban alaposan megverte, a Wimbledon után pedig már egyszer sem veszített olyan meccset, amelyen kimondott esélyesként lépett pályára.
Habár csak ötödik profi idényét zárja, és ebből az első, a 2005. évi, inkább csak tapogatódzás volt az elitben, nem pedig igazi versenytenisz, Novak Đoković máris minden idők egyik leggazdagabb teniszezője. Csak tornadíjjakból már 902 dollár híján 15 milliót keresett, amivel az öröklistán a nagyon is előkelő 13. helyet foglalja el. Ebben persze az is közrejátszott, hogy évről évre nagyobbak a tornadíjak, tehát sokkal könnyebb sokat keresni, mint 10-15 évvel ezelőtt volt, s Đoković a bankszámla súlya szerint máris olyanok elé lépett, akik több mint 10 éven át nagyon sikeresek voltak, mint például Jim Courier, John McEnroe, Sergi Bruguera, Mats Wilander, Thomas Muster stb.
Mindennél azonban van egy sokkal fontosabb tény. Novak Đoković volt 2009-ben az egyetlen élvonalbeli teniszező, aki sérülés nélkül végigjátszotta az idényt. A top10-ből mindenki másnak volt legalább egy kényszerpihenője, ami nem jelenthet mást, mint hogy Novak erőnlét terén is nagyon alaposan felkészült és javult. S ez még egy magyarázat arra, hogy néha az eredmény nem volt a ranghoz megfelelő. Minden sportoló tudja, hogy a több kondi eleinte a forma kárára megy.
Đoković többé – holott még csak 23. évét tapossa – már nem egy mindenre érzékeny fiú, aki a nagyobb erőbevetés esetén összecsuklik a pályán, hanem állni tudja a megpróbáltatásokat, noha esetében még mindig megtaláljuk a felnövés jeleinek megnyilvánulásait. Az az egyetlen, aki bohóckodik a pályán, utánozza sorstársait, vagy pedig esetenként a meccseken álarcban jelenik meg. Hogy mennyire igaz a megkomolyodása és testi beérése, azt majd a jövő évi Grand Slam-tornák esetleges öt játszmás csatái mutatják meg, és valószínűleg sokkal jobban teszi, ha 2010-ben két-három kevésbé fontos tornát kiiktat a versenynaptárából. A 2009. évet azonban még illik szépen befejezni. Vasárnap kezdődik Londonban a Mestertorna, melyen címvédőként indul, s célja, hogy olyat tegyen, ami még várat magára, hogy valahol már másodszor is bajnok legyen, hisz eddigi 16 serlegét mind különböző tornákon nyerte. Londonban ma sorsolnak, s csak annyi tudott, hogy Andy Murray-vel nem lesz egy csoportban. Nem állítható, hogy Đoković a Mestertornán képes lesz folyatni a sorozatot, de világos, hogy senkitől sem retteg. Erre inkább a riválisoknak lesz tényleges oka.
