Amikor vasárnap Barcelonában véget ér a Davis-kupa Spanyolország–Csehország döntője, hivatalosan is pont kerül a 2009-es teniszidényre. Mivel azonban ez a mérkőzés különösebb csodával nem szolgálhat, vagyis a csehek esetleges sikere sem lesz bombameglepetés, értékelés szinten az esztendőt már le is lehet zárni. Világos, e helyen csak a férfimezőnyre összpontosítunk, hisz általános vélemény a szakmabeliek között, hogy a női mezőny gyöngébb mint valaha. Ha ugyanis Kim Clijsters több mint két éves önkéntes „száműzetésből” Grand Slam-győzelemmel tudott visszatérni, az a többiek részére nagyon lesújtó osztályzattal jár.
Az első dolog, ami az idénnyel kapcsolatban szembeötlő, hogy eget rengető nem történt. A világelsőként rajtolt Rafael Nadal rövid időre ugyan lecsúszott a harmadik helyre, hisz nemcsak az utóbbi hat esztendő egyeduralkodójának is nevezett Roger Federer előzte meg, hanem a britek reménysége, Andy Murray is, ám az év második felében visszaállt a 2008-as rend és az idény a ranglista első négy helyén azzal a sorrenddel zárult, amellyel például a pekingi olimpia kezdődött.
Nem volt különösebb változás az első tíz között sem, hisz csak ketten, Gilles Simon és James Blake, estek ki onnan az előző évhez viszonyítva, s feljött helyükre a tavalyi 15. és 17. Fernando Verdasco és Robin Söderling. Már ezek a kis elmozdulások is azonban egy következtetést engednek meg: az év nyertese az argentin Juan Martin Del Potro, aki a kilencedikről az ötödik helyre jutott, pontjai számát majdnem megduplázta, annak is köszönhetően, hogy szeptemberben, nagy meglepetésre, természetesen, megnyerte pályafutása első Grand Slam-tornáját, az US Opent.
A 21 éves argentin idén három tornát nyert, még ötször volt döntős vagy elődöntős, s több mint 4 millió dollárt keresett, s ezek olyan számok, melyek alapján azt is állíthatjuk, hogy a Novak Đokovićtyal 2007-ben három, Andy Murray-vel pedig 2008-ban négytagúra növekedett legszűkebb világélvonal ismét bővült, s most öt tagot számlál.
Biztosan van, aki állítja, ez a szám nagyobb. Persze, hisz az orosz Nyikolaj Davigyenko, az amerikai Andy Roddick, a svéd Robin Söderling és a francia Jo-Wilfried Tsonga szép sikereket arattak, ám ők nem voltak képesek arra, hogy a kimagasló teljesítményeket folyamatosan szállítsák, s ezért, játéktudásukat nem vitatva, a pontösszegben még mindig messze lemaradnak.
2009 arról is emlékezetes marad, hogy a teniszben nem ütötte fel a fejét egyetlen új tizenéves titán sem.
Ha Del Potro az év nyertese, hisz 2009-et 3890 ponttal kezdte és 6785-tel zárja, az előbbre léptek között még csak Verdascot és Söderlinget említhetjük. Esetükben viszont meglepő, hogy a spanyol csak 470-nel, a svéd pedig 760-nal növelte pontokban kifejezett szaldóját, ami a fenti tézist igazolja, hogy a szép sikereket alapjában véve hullámzó összteljesítménnyel érték el.
Mindenki más mínuszban van. A legstabilabbak Murray és Federer voltak 20 és 60 pontos lemaradással 2008-hoz viszonyítva. A skót bizonyára pluszban lett volna, ha az év hajrájában nem hagy ki egy teljes hónapot, Federer esetében azonban ténylegesen komolyabb lemaradásról beszélhetünk, hisz biztosan nem volna világelső, ha a szerencse nem szegődik melléje az év közepén. Ő használta ki Nadal krízisét, amely a madridi elődöntő után következett, s nyert a Roland Garroson és Wimbledonban is. A két nagy győzelem ellenére a svájci mégis kevesebb pontot gyűjtött mint az előző évben. Hogy nem a régi, mutatja még egy adat: Federer ugyanis az év utolsó hat meccsén négy vereséget szenvedett. Legyőzte Verdascót és Murrayt, kikapott viszont Đokovićtól, Benneteau-tól, Del Potrótól és Davigyenkótól, ami semmiképpen sem világelsőhöz illő hajrá.
Davigyenko az öt tornagyőzelme ellenére 400 ponttal szegényebb, mint az év elején volt, Tsonga pedig három tornát nyert 2009-ben, de 1075 ponttal esett vissza. Köszönve annak, hogy januárban nem védte meg az Australian Opent és a múlt héten a mestertorna serlegét sem, Đoković 2280 ponttal esett vissza, az év nagy vesztese pedig Nadal, aki 13160-nal indult és 9205-tel zárt, vagyis 3955-tel kevesebbel. E tandem azonban ott tudott maradni az élen, hisz egyenként öt-öt tornát nyertek, a spanyol pedig még hétszer, a szerb viszont még tízszer volt döntős vagy elődöntős. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a 2009. teniszévet, éppen Đoković volt az, aki aki nem ingadozott, hisz 97 meccséből 78-at megnyert és a tornákon összesen idénycsúcsot jelentő 15-ször jutott el legalább a négy közé. E tekintetben még csak Federer (12), Nadal (12) és Murray (10) lett kétszámjegyű.
Ha már említettük Federer szerény évzárását, ide kívánkozik az is, hogy Nadal pályafutása során másodszor veszített négyet zsinórban. Még kezdőként 2003-ban Al Aynaoui, Hrbaty, Corretja és F. Lopez győzték le, most pedig Đoković, Söderling, Davigyenko és ismét Đoković okozták a spanyol legrosszabb sorozatát. Ezzel szemben a szerb egy nagyszerű 13:1-gyel, az orosz pedig az US Open utáni 24:5-tel zárta az évet.
Tekintettel arra, hogy az élvonalbeli nyolcas között Davigyenko és Federer 2010-ben már 29 éves lesz, s aligha fejlődnek, hárman pedig, Murray, Đoković és Del Potro csak 23 vagy 22, logikusnak tűnik, hogy a fiatalabbak esztendeje következik. Talány viszont milyen tempóban nyeri vissza régi formáját Nadal, s hogy maradnak-e a mai szinten Roddick és Söderling. Jósolni lehetetlen, és nem is szükséges, csupán egy bő hónapot kell kivárni, és január 3-án Brisbane-ben, Chennaiban és Dohában rajtol a következő, talán még érdekesebb és tartalmasabb idény.
