A szabadkai Kasza Gábor neve még új a nemzetközi kerékpározásban. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy 2007-ben országos ifjúsági bajnok lett egyéni időfutamban és az országúti versenyen, tavaly pedig már az U23-as mezőnyben sem talált legyőzőre. A szabadkai fiatalemberre, aki február 3-án tölti be a 21-et, ezért külföldön is felfigyeltek, idén már válogathatott az ajánlatok között, s nem vitás, hogy jövőre még nagyobb lesz iránta a kereslet. Gáborral a közelmúltban Újvidéken, a Dnevnik napilap évsportolója-kihirdetésén találkoztunk. Mivel kint hideg volt és havazott, tréfával kezdtem:
• Gondolom, nem kerékpárral jöttél…
– Hát nem.
• De ha az időjárás megengedi, nem lenne gond?
– Ez a 100 kilométer nem lett volna túl nagy táv, ha az időjárás megengedte volna, egy jó edzés gyanánt valóban jöhettem volna kerékpáron is.
• Szabadka–Újvidék egy kerékpározónak nem sok. Mennyi a szokásos?
– Attól függ, hogy éppen milyen az edzésprogramom. De mondjuk napi 80-100 kilométer lenne az átlagos adag. Néha csak 40, esetenként pedig 200 kilométert is lekarikázok egy edzésnapon.
• Tekintettel arra, hogy csak újabban kezdesz ismertnek számítani, kézenfekvő, hogy miért lettél éppen biciklista?
– Pontosan azért, amiért más gyerek más sportágat választ. Valakinek a foci tetszik meg, valakinek a tenisz, engem meg a kerékpározás vonzott. Elsősorban mert egészen különleges, nehéz és szép. Például mert sokfelé megfordul az ember, szép tájakon versenyez, noha adott esetekben nem éppen a gyönyörködés az elsődleges. Nekem kihívás is, hisz általában nagy távolságokat kell teljesíteni. Szóval a kerékpározás kiskorom óta vonz, ezért pártoltam hozzá. Utólag elmondhatom, hogy örülök annak, hogy a kerékpározást választottam, egyszer sem bántam meg.
• Mennyi ideje csinálod?
– Már több mint hat éve.
• A veled kapcsolatos legérdekesebb hír 2009-ben az volt, hogy a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség, az UCI meghívott a svájci edzőtáborába, és a meghívást végül el is fogadtad.
– Nagyon meglepett a meghívás az UCI táborába, és választanom kellett, mert azzal egyidejűleg kaptam meghívást egy olasz csapattól is. Körültekintően érdeklődtem egyikről és másikról is, és általában azt hallottam a bennfentesektől, hogy a tábort válasszam, mert komoly fejlődési, kiugrási lehetőséget nyújt. Nemcsak az edzések minősége, hanem a sok versenyzés miatt is. Természetesen erre esett a választásom, hogy sokat tanuljak, hogy fejlődjön a taktikai érzékem. Az ott töltött idő, most már elmondhatom, tiszta nyereség volt számomra.
• A meghívás 2010-re is érvényes. Elfogadod, vagy más a terv?
– Egy biztos, hogy jövőre is ott edzhetek és tanulhatok, ha úgy döntök. Viszont még nem biztos, hogy megyek-e megint. Konkrét választ még nem tudok mondani, ugyanis ismét abban a helyzetben vagyok, hogy választhatok, amit jól meg kell fontolni.
• Gondolom, a profi klubok sem közömbösek már irántad.
– Igen, ismét van ajánlatom egy klubtól, amihez sok mindent el kellene még intézni. Ha majd tisztám látom a lehetőségeket, csak akkor döntök.
• Milyennek ítéled meg az elmúlt idényt?
– Ahhoz képest, hogy milyen versenyeken indultam, egészen jó idényem volt. Kellett ugyanis idő, hogy eljussak a külföldi versenyzők szintjére. Mivel olyan országból érkeztem, ahol a kerékpározás nem kimondottan fejlett sport, nagyon is elégedett lehetek az elért eredményekkel.
• Mivel a kerékpározás csapatsport, feltételezem, hogy idén legtöbbet a csapattaktikán dolgoztál.
– Sokan azt hiszik, hogy a kerékpározás egyéni sport, és nagyon tévednek. Általában minden a csapat taktikájának van alárendelve, s ezen belül a versenyzők olyan feladatokat kapnak, amelyeket a legjobban tudnak ellátni. Nekem elsősorban a dimbes-dombos vidékeken vezető utak tetszenek a kisebb-nagyobb emelkedőkkel és kanyarokkal, ahol a mezőnyt szét lehet rázni, ahol a legkedvezőbbek a szökési lehetőségek és a szökevények beérése. Én így közelebb állok a hegyi versenyzőkhöz, mint a vágtázókhoz. Én azokat az emelkedős szakaszokat szeretem, ahol a vágtázók nehezen érvényesülnek, ahol együtt maradunk a klasszikus hegyiekkel, és akkor azokat a célegyenesben könnyebb legyőzni. Persze mindezen még van mit dolgoznom, van még mit megtanulni.
• A jövő év milyen kihívásokat rejteget?
– Jövőre is gazdag a programom, sok versenyem lesz, a világbajnokságtól a Balkán-bajnokságig, és nem hagyom ki a szerbiai körversenyt sem, az országos bajnokságon pedig már csak a titulusok érdekelnek. Szóval jövőre egy-két nagy eredményt szeretnék elérni, és ezért a következő idényt nagyon fontosnak tartom.
• Egyre magasabban jegyeznek az U23-as mezőnyben.
– Még két évem van ebben a korosztályban, amit maximálisan ki akarok használni és minél felkészültebben érni majd az igazi felnőttmezőnyig.
• Nem hagyhatom ki a dopping kérdését sem. Te mit gondolsz róla?
– A kerékpározásban sokkal fejlettebb a doppingellenőrzés, mint sok más sportban, és sokkal gyakoribb a vizsgálat. Mivel nagyon nehéz versenyek vannak, háromhetesek is, mint a Tour de France, egyesek nem biztosak benne, hogy teljesíthetik, és a doppingoláshoz folyamodnak. Én ellenzem minden formáját, szerintem a versenyző képességeihez és edzettségéhez mérten teljesítsen. A kerékpározásra rossz fényt vetettek az utóbbi évek nagy botrányai, hisz sok nagy versenyzőt kaptak el, és nagyobb volt a figyelem. A kerékpáros-szövetség arra törekszik, hogy minél nagyobb mértékben kiiktassa a doppingot, és visszaállítsa a sportág megingott tekintélyét.
• Van eszményképed a sportágban?
– Hogyne lenne. Az eszményképem a svájci Fabien Cancellara. Egészen elképesztő, amit ő csinál a versenyeken. Roppant erős és hihetetlen taktikai érzéke van.
Sok szerencsét és győzelmet kívántam Gabinak 2010-re, és egy becenevet: legyen ő például a szabadkai Cancellara!
