Vannak, akik bizarr problémákkal küzdenek a pekingi olimpia előtt, másoknak viszont valós gondokkal kell megküzdeni.
A legérdekesebb természetesen az új-zélandi különítmény problémája, már csak azért is, mert ennek a rovatnak a címével kapcsolatos. Az óceániai szigetország olimpiai küldöttségének egyetlen észrevétele ugyanis a pekingi szervezéssel kapcsolatban, hogy tapasztalatuk szerint a kínai fővárosban lehetetlenség jó minőségű presszókávét kapni. Amit a pekingi kávézókban felszolgálnak, az új-zélandiaknak az közönséges lötty, ezért a négy évvel ezelőtti athéni tapasztalatokon okulva (hisz Görögországban is csak a kávéra volt panaszuk) ezúttal kibővítették a csapatot és egy fiatalasszony is utazik velük, aki mestere a kávékészítésnek. Úgy tartják, hogy a hölgynek naponta kb. 500 príma kávét kell majd felszolgálnia.
A Balkánon persze más gondok járják. Szerbiában, mint mindig, a focival vannak elkeveredve, Horvátországban pedig a kézilabdával.
Minden jel arra vall ugyanis, hogy Miroslav Đukić szövetségi kapitány mégsem a lehető legerősebb csapatot vezeti az olimpiára. Hiába a FIFA közleménye, hogy a klubok kötelesek elengedni a játékosokat, a Nantes és más nyugat-európai gárdák hallani sem akarnak erről, és szerb szerzeményeiknek megtiltották, hogy a kapitány rendelkezésére álljanak. A FIFA tehette volna másként is, az olimpia idejére szünetelhetett volna az európai kupák sorozata, és akkor senki sem problémázik. Így viszont a klubok – akik a játékosokat fizetik – úgy tartják, nem kötelesek semmilyen nemzeti érdekek figyelembevételére.
Külön mese a szerb válogatott csapatkapitányának, Vladimir Stojković kapusnak az esete. Ő már két éve szinte sehol sem véd, csak a szerb válogatottban, a napokban pedig megengedett magának egy rasszista felhangú nyilatkozatot is. Szerbia egy csoportban lesz Elefántcsontparttal, Stojković szerint pedig „azok az afrikai négerek képesek megállás nélkül akár 190 percet is futni”. Valóban szimpatikus...
A horvát kézilabdázóknak ugyanaz a gondjuk, mint a szerb pólósoknak. Ivan Čupić tehetséges szélső balesete nem annyira tragikus, mint Danilo Ikodinovićé, de hasonló könnyelműséget tükröz. Ő nem motorozott az előkészületeken, hanem – amire mások már sokszor felhívták a figyelmet – jegygyűrűvel jár-kel, s pénteken úgy akasztotta be egy vaskerítésbe, hogy leszakította fél ujját. Az olimpiai szereplésnek persze lőttek, s még szerencse, hogy az orvosok szerint amint begyógyul a seb, újra kézilabdázhat. Gyűrű nélkül, feltehetően.
