A spanyol teniszező három évet és három hetet töltött egyfolytában a tenisz-világranglista második helyén. Ennyi ideig álmodott arról, hogy megelőzi a svájci Roger Federert, aki nem kevesebb, mint 235 héten át vezette a világranglistát. Az idén, végre, nem sokkal azután, hogy májusban és júniusban Novak Đoković veszélyeztette a második helyét, a spanyol a zsinórban megnyert 32 mérkőzésnek köszönhetően – amibe belefért a Roland Garros, a Wimbledon és további négy rangos torna – tegnaptól hivatalosan is a sportág koronázatlan királya lett, és a jelen állás szerint jövő tavaszig biztosan marad is az első helyen.
A vízilabda
Szombaton és tegnap olyan gyorsan elröppent az újdonsült Európa-bajnok Montenegró és a Világliga-győztes Szerbia becsülete, mint az aktuális világbajnok Horvátországé meg az egész vízilabdáé. Hogy a leadott pontok, az akarattal elveszített mérkőzések mindig megbosszulják magukat, arra a szerbek ébresztették rá az említett két válogatottat, hiszen a balkáni számolgatásból ők kerültek ki győztesként, azt is mondhatnánk, az ő számításaik jöttek be legjobban, s szinte nyitott az utuk a döntőig. Kérdés azonban, maga a világ egyik legszebb sportága szenvedett-e maradandó kárt? Sokan ugyanis eddig is féltették mint olimpiai sportágat, hiszen a dobogót (mint minden más nagyversenyen...) szinte kibérelték a volt jugoszláv tagköztársaságok és Magyarország, és ezt bizony nem szeretik, sem Amerikában, sem Ázsiában. Ha viszont létezik sportigazság, mindez azt jelenti, a nem taktikázó Magyarország megvédi címét...
