NŐI VÍZILABDA
„Nem győzhetnek le bennünket” – ez a felirat állt Greg McFaden ausztrál szövetségi kapitány kézfején a magyar pólós lányok elleni bronzmérkőzésen, s ezt mintha házi feladatnak vette volna Szergej Antsziferov orosz játékvezető. Nem tudni, hogy Szergej a torna után Ausztráliába kíván-e emigrálni, az aussie-k azonban életük végéig hálásak lehetnek neki, mert a sípmester mindent elkövetett annak érdekében, hogy a díjátadó ünnepségen ne a magyar zászlót vonják fel.
A bronzéremért vívott küzdelem elején az ausztrálok találták fel jobban magukat, de Kisteleki Dóra és Zantleitner Krisztina góljaival egyenlített Godova Gábor csapata, amely ezzel új lendületet kapott, s meg sem állt a 6:3-as előnyig. Sajnos a lányok nem tanultak az USA–Ausztrália mérkőzésből, amelyen a később vesztes kenguruk kétszer is háromgólos hátrányból egyenlítettek. Így történt ez ezúttal is, majd Valkai Ágnes egy távoli bombájával ismét a magyar oldalon volt az előny, ám itt lépett először színre az orosz bíró, s az ausztrálok negyed perccel a vége előtt hosszabbításra mentették a meccset. A hosszabbításban Bronwen Knox góljával az ellenfél szerezte meg a vezetést, de Valkai egy újabb szemtelenül merész, de pontos ejtésével visszahozta a reményt. Antiszferov azonban újra főszerepet akart magának, hiszen nem elégedett meg egy szimpla magyar kiállítással, hanem kettős emberelőnyt ajándékozott az ausztráloknak, akik éltek is a lehetőséggel. A magyar lányok még ekkor sem adták fel: az utolsó perc derekán a mérkőzés egyik legjobbja, Kisteleki újra magára vállalta a terhet, egyenlített, s következhetett a büntető rulett, amely előtt azért titkon reménykedtünk, mivel Horváth Patrícia többször is bemutatta, ilyen helyzetben is képes a feladata magaslatán állni. A tipp bejött, hiszen mindkét jobb alsó sarokba lőtt ausztrál próbálkozást hárította, Kisteleki ezúttal sem hibázott, és 2:1-nél újra megcsillant a bronzsugár. De csak egy pillanatra. Pelle Anikó ugyan még hozta a formáját, de a két utolsó próbálkozásból a két legtapasztaltabb, Stieber Mercédesz és Drávucz Rita is hibázott, így az ausztráloknak örömükben, a magyaroknak pedig bánatukban csoroghatott a könnye.
A magyarok játékával kapcsolatban megemlíthető, hogy sürgősen meg kell oldani a center kérdését, mert állandó hátrányként alig volt az egész tornán megjátszható ez a poszt. Ennek tudatában kevesebb volt az emberelőnyös helyzet, s kívülről kellett bombázni, amit Pelle jól is csinált, de az ő, meg Valkai találatai egyszerűen nem elegendők ahhoz, hogy érmet nyerjenek egy ilyen rangos tornán. Ráadásul az utolsó két legfontosabb mérkőzésre nagyjából ők is csődöt mondtak, és mivel nincs vezéregyéniség a csapatban, a támadásokban csak passzolgatnak, nem próbálkoznak. A megállapítás, hogy az orosz játékvezető játszotta az egyik főszerepet a bronzmeccsen, áll, de az is igaz, hogy az ausztrálok nem érdemtelenül nyerték meg az érmet. Mi azért jobban szerettük volna, ha a magyar lányok nyakába került volna...
– Rettenetes érzés így elveszíteni egy érmet. Sokáig remekül játszottunk, a vezetésünk azonban talán túl sok erőnket vette el, így az ellenfélnek sikerült felzárkóznia. Új erőre kaptunk, a kezünkben volt a meccs, ám… Nem szokásom a bírókkal foglalkozni, de ezúttal nem tudom és nem is akarom megállni, hogy ne mondjam el: elvették tőlünk a bronzérmet! Azt az előnyt a végén befújni, hogy is fogalmazzak… Jobb, ha nem mondok jelzőt. Milyen kegyesek a bírók, a hosszabbításban visszaadják ezt az előnyt a végén, s ezzel meg mi éltünk, de könyörgöm, ha az nincs, ez sincs, s így lett volna igazságos. Szomorú vagyok… Az orosz rulett nem jött be, ilyen a sors, ettől függetlenül nagyon büszke vagyok a csapatra! – nyilatkozta a magyar szakvezető.
A döntő aztán hasonló izgalmakat hozott, s az aranyérem sorsát a holland Danielle de Bruijn döntötte el, aki egymaga 7(!!!) gólt lőtt a világbajnok amerikaiaknak. E sportágban példátlan sportolói teljesítménye révén 9:8-ra győzött Hollandia, amely a csoportküzdelmekben kikapott a magyaroktól és az ausztráloktól is, de akkor volt a legnagyobb a szívük, amikor a legjobban kellett.
ATLÉTIKA
Leszerepeltek az amerikai váltók
Furcsa volt a tegnapi atlétikai versenynap. Az eső ugyan az éremcsatákban nem befolyásolta a világ legjobbjainak küzdelmét, a selejtezők során azonban az ég is siratta az elbukó esélyeseket.
A legnagyobb meglepetés mindenképpen, hogy az USA mindkét 4×100-as váltója kiesett. A férfi- és a női csapat esetében is az utolsó váltás volt a kritikus, mindkettő szinte ugyanazon a helyen hibázott és bukott el. Ezzel szertefoszlottak például Tyson Gay álmai, hogy aranyérmet nyerjen Pekingben, ugyanakkor a jamaicai vágtázók most nagyobb eséllyel arathatják le az utolsó két aranyat a rövid futószámokban. Hogy a meglepetés teljes legyen, kiesett a brit, a lengyel, a nigériai és olasz férfiváltó is, így a teljesen esélytelen Thaiföld majdnem döntős lett.
A férfi gerelyhajítás selejtezőjét nem vette sikerrel az orosz Szergej Makarov, Athén bronzérmese és volt világbajnok, az amerikai Breaux Greer, a tavalyi vb harmadikja és a lett Eriks Raggs sem, aki a vb-n hatodik, Athénben pedig hetedik volt. Férfi 800-on nem lett döntős az idény legjobbja, a 19 éves szudáni Abubaker Kaki, a múltban sok sikert aratott francia Amine Laalou és a címvédő orosz Igor Borzsakovszkij sem. Ilyen nevek említése mellett már szinte természetes, hogy női magasugrásban is volt egy váratlan kieső, hisz az amerikai Amy Acuff, a négy évvel ezelőtti olimpia negyedik helyezettje is a vert mezőnyben végzett.
Ami a döntőket illeti, csupán a világbajnok és címvédő Jeremy Wariner nem igazolta esélyességét. Az idény eddigi legjobbja csak 300 métert futott, azután már csupán a lendület vitte, és elhúzott mellette honfitársa és idei kétszeres legyőzője, LaShawn Merritt, aki 43,75-ös egyéni csúcsot ért el, míg Wariner egy század híján egy teljes másodperccel szorult a második helyre.
Női 200 méteren a jamaicai Veronica Campbell-Brown megvédte athéni elsőségét, a tavalyi világbajnoki címet pedig olimpiai aranyéremmel tette értékesebbé Nelson Evora portugál hármasugró, Olga Kaniskina orosz gyalogló és Barbora Spotakova cseh gerelyhajító. Utóbbi ezt izgalmas küzdelemben tette. Ő elsőre már nagyszerű 69,22 métert hajított, ami elegendőnek tűnt a végső győzelemhez is. Nem így gondolta az orosz Maria Abakumova, aki csak percekkel később 69,32-vel átvette a vezetést, majd a negyedik sorozatban 70,78 métert teljesített. Itt sem volt még vége, hisz Spotakova utolsóra 71,42 méteres Európa-csúcsot dobott, amely csak 28 centiméterrel gyöngébb a tegnap hatodik kubai Osleydis Menendez világrekordjánál. A kubaiaknak is azért kijutott az örömből, hisz Dayron Robles alaposan, negyed másodperces előnnyel rávert a két amerikai Davidra, Paynerre és Oliverre, és könnyen nyert a 110 m-es gáton.
Megkezdték versenyüket a tízpróbázók is. A magyar Zsivoczky Attila sérülés miatt gyorsan feladta, négy szám után pedig vezet az amerikai világbajnok Brian Clay, míg Roman Sebrle, a világcsúcstartó és címvédő cseh veterán 180 ponttal marad le, így a hatodik.
