Óriási szenzáció! Csoda! Milyen szép lett volna, ha a szerbiai újságok is ezekkel a címekkel jelentek volna meg múlt csütörtökön és pénteken a Bajnokok Ligája mérkőzések után. Természetesen, ezekért a címekért a Partizan lett volna a „felelős”, ha legyőzi a török Fenerbahcét. Ez azonban nem történt meg, a belgrádi együttes 2:1-es vereséget szenvedett, így 4:3-as összesítéssel kiesett, vagyis az UEFA-kupában folytathatja. Ennek ellenére a fent említett címek napvilágot láttak, csak nem a szerbiai, hanem a fehérorosz újságokban, ugyanis a BATE Boriszov bejutott a BL-csoportküzdelmébe. Ez óriási haditettnek számít, hiszen előtte fehérorosz együttes még nem játszott sose a legerősebb európai klubcsapatok ellen. A BATE előbb az izlandi Valúrt, a belga Anderlechtet, a végén pedig a bolgár Levszkit búcsúztatta a további küzdelmektől. A labdarúgásban már oly sokat hangoztatott szólás, hogy „a fociban már minden megtörténhet, nincs már gyenge csapat, hiszen mindenki megtanult focizni”, ezúttal is bebizonyosodott. Nem ez az első eset, hogy egy olyan együttes jutott be a legjobb 32 csapat közé, de a BATE esete mégis egyedi, mivel előtte tőle kisebb költségvetéssel és kisebb UEFA-együtthatóval (1,760) rendelkező klubnak ez még soha nem sikerült. A BATE sikere azonban nem egyik napról a másikra történt. A klubot 1973-ban alapították, az átszervezése, felújítása pedig 1996-ban történt meg. Az eredeti neve Boriszov Automobile and Tractor Electrical Equipment factory, vagyis BATE volt.
A fehérorosz I. ligába 1998-ban jutottak be, s azóta csak egyszer csúsztak le a dobogóról. Az elmúlt négy évben háromszor nyerték meg a bajnokságot, úgy, hogy a csapat gerincét a saját nevelésű játékosok képezték. Ezen persze nem kell csodálkozni, hiszen az évi költségvetésük 1,2 millió euró, így nem is nagyon van alkalmul játékosokat szerződtetni. A legismertebb egykori játékosuk Alekszandar Hleb, aki az Arsenal után most a Barcelonát erősíti, és Vitalij Kutuzov, aki szerepelt a Sampdoriában és a Parmában is.
A BATE Boriszov legnagyobb ellenfele Fehéroroszországban az MTZ-RIPO, amely azonban legtöbbször a BATE mögött végez, akik a sikert nagyban köszönhetik Viktar Goncsarenko edzőnek, aki 2002-ben fejezte be játékos pályafutását egy sérülés miatt. A jelenlegi tréner akkor maradt a klubnál, s Igor Kriusenko segédje lett. Három éven át gyűjtögette az edzői tapasztalatokat, s után ő lett a főedző. És itt még egy rekordot felállított a BATE, ugyanis Goncsarenko a maga 31 évével a legfiatalabb edző, aki a BL-csoportkörében vezetheti majd a csapatot. A sikert azonban nemcsak az ő személyében és a játékosok kiváló képességeiben kell keresni, hanem a csapatszellemben és a kitartásban. Mivel, amint azt már említettük a pénz és az UEFA-együttható nem mindig az első számú tényező, s, ha nem sztárklubokról van szó, akkor nem is a legfontosabb. A kisebb klubok vezetőségének, s a Partizan is ide tartozik, végre tudatosítani kell, hogy nem a sztárklubokat kell utánozni, s külföldi labdarúgókat szerződtetni, hanem minél több fiatalt beépíteni az együttesbe, s azokat nem rögtön, az első adandó alkalommal eladni. A szegényebb országokban játszó kluboknak sose lesz annyi pénzük, hogy olyan sikeresek legyenek mint a Manchester United, a Real Madrid, a Chelsea, a Bayern München vagy a Barcelona. A sikerig vezető út tele van izzadságcsöppekkel. A BATE Boriszov sokak számára ismeretlen játékosainak sikerült az, amiről a Partizan és a C. zvezda is álmodik az utóbbi pár évben: bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A szerbek és a magyarok is pedig majd nézhetik a fehérorosz csapatot a televízión keresztül, s feltehetik a kérdést: hogy sikerült a BATE Boriszovnak, a Partizannak és az MTK-nak pedig nem. Ahogy mondtuk, „a fociban minden lehet”, egy dolgot kivéve: hogy szerb és/vagy magyar csapat bekerüljön a BL-csoportkörébe.
