Utólagos engedelmükkel egy kicsit önmagunkról is szólnék: a sportújságírásról, pontosabban az újságírókról. Ugyanis feltettem magamnak a kérdést: Vajon milyen iskolát kell elvégeznie egy sportújságírónak? Hisz erre szakosított iskola nem létezik.
Annak kapcsán merült fel bennem a gondolat, hogy a horvát tévében láttam egy irodalmi díj kiosztását, amely botrányba fulladt. Történt ugyanis, hogy a Nives Celzius néven ott ismertté vált esztrádművésznő megírta önéletrajzát, amelynek találóan a Meztelen igazság címet adta. Nives kisasszony elsősorban szabad életviteléről és számos kapcsolatáról híresült el, amivel ő lett a horvát bulvársajtó egyik főszereplője. A könyvben, melynek címlapját a szerző maximálisan mély dekoltázsa díszíti, állítólag számos ismeretlen mozzanat és történet is helyet kapott, amiért a kinyomtatott példányokat rekordidő alatt szétkapkodták.
Ennek alapján Nives is az irodalmi díj kitüntetettjei közé jutott. A hagyományos irodalmárok zömét Nives Celzius díjazása meglehetősen kiborította, a legnevetségesebb pedig egy alig ismert írónő volt, aki kifejtette, hogy szerinte Horvátországban ki lehetne irodalmár, milyen végzettséggel és erkölcsi erényekkel felfegyverkezve.
S valóban: milyen tanulmányokat kell folyatnia valakinek, hogy azután író legyen?
Szerintem majdhogynem mindegy, csak az illető, ha férfi, ha nő, valóban tudjon írni, legyen mondanivalója és tudjon olvasóközönséget szerezni magának. Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy minden, amit sokan olvasnak, eleve jó, viszont túlzás lenne az is, hogy amit kevesen értenek és igényelnek, az törvényszerűen művészet.
Nives Celzius nem irodalom szakon végzett, ez tény. S itt ugrott be az első bekezdésben feltett kérdés. Mint ahogyan nincs iskola a leendő írók számára, nincs a sportújságíróknak sem. Egyszerűen tudni kell írni és érteni kell a sporthoz, ennyi az egész, emellett pedig minden oklevél csak hasznos lehet, de perdöntő semmiképpen. Vegyük példaként a Magyar Szó múltját: Vajon megboldogult Albrecht János kollégánk jobb sportújságíró lett volna, ha nem földrajz, hanem magyar szakon tanul? Vagy Árok Ferenc, aki testnevelési főiskolán szerzett diplomát? Kilépve a sportrovaról, tudták-e, hogy Szeles Károly sem képzőművészetre járt, hanem testnevelésre, mégis világszerte díjazott karikaturista lett. Nem beszélve Szavics Györgyről, a híres szerkesztőről és nevelőről, aki nem is járt egyetemre, az újságírásról mégis többet tudott, mint kortársainak java. Ha a horvát íróknak igazuk lenne, az említett Magyar Szó-sok egyetlen díjat sem kaphattak volna. Közben tucatszámra jutott nekik, méghozzá nagyon is megérdemelten.
