Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Preradović utca a Zágráb utca és a Karađorđe út között húzódik, és egy XIX. században élt szerb származású horvát költő, katona nevét viseli. Korábban az utca a nagy magyar költő és író, Vörösmarty Mihály nevét viselte.
Petar Preradović a katonai határőrvidékhez tartozó Grabovnica faluban született 1818. március 19-én, ortodox rítusú családban. Gyermekkorát és iskolai éveit Grobosincon töltötte, majd miután 1828-ban édesapja meghalt, az ő nyomdokait követve katonai pályára lépett. Először a belovári katonai iskolában, majd Bécsújhelyen a Theresianum Katonai Akadémián tanult. 1832-ben áttért a katolikus hitre, mert csak így tölthetett be magasabb katonai tisztséget a katolikus osztrák hadseregben. Katonai tanulmányait 1838-ban fejezte be és hadnagyként Milánóba küldték. Ezt követően szinte egész életét hazáján kívül töltötte. Irodalommal csak akkor foglalkozott, amikor katonai kötelezettségei engedték azt. Először németül írt verseket, majd megismerkedett Ivan Kukuljević Sakcinski, a neves horvát politikussal és történésszel, a délszláv egységért harcoló illír mozgalom hívével, akinek hatására horvát nyelven kezdett írni. Hazafias költeményeiben Horvátország tájait és történelmét dicsérte. 1843-ban helyezték át Zadarba. Itt kezdett el írni verseket az első dalmát irodalmi folyóiratba a „Zora dalmatinske”-ba. Ezt követően többször is áthelyezték, szolgált többek között Zágrábban, Erdélyben, Aradon, Pancsován, majd 1865-ben Veronába került, ahol átélte az olaszok elleni háborút. 1868-ban előléptették tábornokká. 1871-ben horvát bánnak jelölték, de ekkor már egészségi állapota megromlott, valamint egy levelében jelezte, hogy nem érdekli ez a tisztség. Ödéma következtében hunyt el 1872. augusztus 18-án Bécs közelében. Földi maradványait 1879-ben Bécsből áthozták Zágrábba, ahol örök nyugalomra helyezték.
A Preradović utca a dualizmus korában a Vörösmarty utca nevet viselte, Vörösmarty Mihály költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja után. Vörösmarty egy Velencei-tó melletti kis faluban született 1800. december elsején. Költői hírnevét az 1825-ben megjelent Zalán futása című honfoglalásról szóló eposza alapozta meg. 1830-ban írta egyik legnagyobb művét a Csongor és Tünde című drámáját, amelynek a kiadását a pesti cenzúra nem engedte, valamint Vörösmarty életében színpadon nem adták elő. Ugyancsak 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. 1836-ban írta meg a Szózatot, amelyhez 1843-ban Egressy Béni írt zenét. Sokáig vita tárgya volt, hogy a Himnusz vagy a Szózat legyen-e a magyarok himnusza. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején országgyűlési képviselő volt. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosni kényszerült. Utolsó költeménye, A vén cigány 1855-ben jelent meg, ugyanebben az évben, november 19-én Pesten hunyt el. A Vörösmarty utca nevét az I. világháború végét követő impériumváltás után változtatták meg Preradović utcává, amely elnevezést a II. világháború után is megtartotta és mind a mai napig viseli.
Nyitókép: A Preradović utca a dualizmus korában Vörösmarty Mihály nevét viselte / Patyi Szilárd felvétele
