A két legnépszerűbb vízi sport, az úszás és a vízilabda kedvelőinek a múlt esztendő szinte eszményire sikerült. Keserű szájízzel csupán azok gondolnak vissza rá, akik a magyar válogatottnak, a Kemény-legényeknek szurkoltak, hisz az olimpiai bajnok a Világligában nem is versenyzett, a vb-n pedig nagy-nagy meglepetésre leszorult a dobogóról.
Ezzel szemben a magyar úszók szép számmal nyertek érmet a vb-n és Eb-n is, világ- és Európa-csúcsokat döntöttek, a szerb pólósok négy év után újra világbajnokok, és minden korosztályos versenyen dobogósok lettek, az úszók válogatottját pedig már nemcsak Milorad Čavić alkotja egymagában.
Kezdjük talán a vízilabdával, amelyben a vb és a Világliga volt a két legfontosabb rendezvény, Szerbia pedig érmes volt, nem csak az Universiadén, a földközi-tengeri játékokon, az U18-as és az U20-as világversenyeken is.
A római vb egy nagy rangadóval kezdődött. A két évvel korábbi melbourne-i vb bronzmeccsének ismétlésén Szerbia és Spanyolország csatázott, s mint Ausztráliában, Olaszföldön is a spanyolok nyertek, amivel már a rajton biztosították a csoport első helyét, Szerbiát pedig, amely még Ausztráliával is csak döntetlenig jutott, nyolcaddöntőre kényszerítették. A magyar válogatottnak csak a németek elleni 7:7 volt kisiklás az első körben, és pihenten várták Szerbiát, amely az olaszok legyőzése révén jutott a legjobb nyolc közé. Egyenrangú csatában döntetlen született, a hosszabbítás azonban a szerbeké lett, akiknek a horvát csapat volt a következő ellenfele, míg a magyarok további két meccsen az 5. helyig jutottak. Az új nagy rangadón ismét a pekingi olimpia óta felfiatalított szerb válogatott volt a sikeresebb, és Filip Filipović góljával szerezte meg a győzelmet. A másik ágon a Világliga győztese, Montenegró még a negyeddöntőbe sem jutott be, így a döntőért a spanyolok rutinosan verték az USA-t. A zárómeccsen így Szerbiának alkalma volt visszavágni a rajtvereségért. Össze is jött, habár csak nagyon nehezen. Az utolsó negyedben 6:4 volt a szerb csapat javára, ám a spanyolok nemcsak egyenlítettek, hanem az első hosszabbításban vezettek is. Nikola Rađen dobta az egyenlítő gólt, majd a büntetők idegtépő, hosszú sorozata következett. Végül, a 9. sorozatban Milan Aleksić betalált, és Szerbia lett megérdemelten a világbajnok.
A horvátok a korosztályos versenyeken vigasztalódtak, Montenegrónak a kotori Primorac váratlanul megnyerte az Euroligát, majd a Szuperkupát is, a magyar póló egyetlen fénypontját pedig a LEN-kupa jelentette, amelyben a Szeged kaparintotta meg a serleget.
Az év egyik kellemes meglepetése az újvidéki Vojvodina csapata volt, amely a LEN-kupában a negyeddöntőig menetelt, és ott egy góllal a Szegedtől kapott ki, ősszel pedig még nagyobb bravúrt vitt véghez, hisz az Euroligában is feljutott a 16-os táblára. 2009-ben beindult végre az Interliga is a magyar, a szerbiai, a román és a szlovákiai klubokkal. Egyelőre a belgrádi Partizan a legjobb, a Vojvodina pedig újabb meglepetésre a harmadik helyen áll, a Partizan és a Vasas mögött.
Úszásban egész éven át dőltek a világcsúcsok. A sztárok ott folytatták, ahol 2008-ban abbahagyták. Az új dresszek eredménye, hogy a két idényben összesen több mint 240 világcsúcs dőlt meg, vagyis versenyszámonként átlagban több mint három. Magyar részről e termésből rövid pályán Cseh László, Gyurta Dániel és Verrasztó Evelyn vette ki a részét, míg Čavić a 100 méteres pillangó római elődöntőjében ért el világcsúcsot, amelyet a döntőben Michael Phelps megdöntött. A magyar Európa-csúcsokat nem számoljuk össze, volt belőlük kis- és nagymedencében is bőven, de Čavićnak a nagymedencében 50 és 100 méteres pillangón is Európa-csúcs maradt az év végére, s Nađa Higl is a kontinens legjobbját érte el Rómában.
Čavić rövid pályán nem versenyzett, távollétében viszont a nagybecskereki Ivan Lenđer mentette a pillangó becsületét, hisz Isztambulban megnyerte első felnőttérmét. Nem maradt le mögötte Szilágyi Csaba sem, aki 50 méter mellen nyert bronzot, és tavaly halomra döntötte a mellúszás országos csúcsát.
Čavić Rómában 50 méteres pillangón nyert aranyat, amivel kiérdemelte az ország legjobb sportolója címet a férfiak mezőnyében, míg a nőknél ez a cím Róma legnagyobb szenzációjának, a pancsovai Nađa Higlnek jutott. Higl az év elején még sehol sem volt, azután az Universiadén Belgrádban úszott két nagy országos csúcsot, és Rómában már esélyesnek számított a 200-as döntőre. Be is jutott oda a negyedik eredménnyel, majd szélső sávon bátran úszott, az utolsó méterekben pedig rá is vert a vele nem számoló hírességekre. Hogy az egész nem volt véletlen, megmutatta Isztambulban, noha csak ezüstöt nyert kedvenc 200 méteres távján.
Idén újabb világcsúcsesőre számíthatunk, de csak azért, mert a FINA betiltotta az új dresszeket, és a jelenlegi állás szerint a mostani világcsúcsokat majd csak minden idők legjobbjaként kezeli, vagyis minden számban és méretű medencében újra indul – gyöngébb eredményekkel persze – az úszásban már megszokott csúcshajsza. Reméljük, magyar és szerb beleszólással…
A végén vessünk pillantást a ranglistákra. Magyarországnak kilenc dobogósa van, hisz az év legjobbja nagymedencében 400 vegyesen Hosszú Katinka, kismedencében Cseh László 400 vegyesen, Gyurta Dániel pedig 200 mellen. Verrasztó Dávid 400 vegyesen, Verrasztó Evelyn pedig 200 vegyesen második, Evelyn 200 gyorson kismedencében, Hosszú olimpiai méretűben 200 vegyesen, Gyurta 200 mellen, Cseh meg 400 vegyesen harmadik. A szerbek közül Čavić nagymedencében 50 és 100 pillangón is az év másodikja, Higl 200 mellen negyedik, Szilágyi 50 mellen, Lenđer pedig 100 pillangón kilencedik. Kismedencében Higl 200 mellen hetedik, Lenđer 100 pillangón kilencedik, Szilágyi pedig 50 mellen tizenötödik a világon.
Szilágyi Csaba
