Minden sportnak sajátságos anekdotái vannak. Az ökölvívás például arról ismert, hogy mindig a bokszoló az, akin mások nevetnek. Az egyik első ökölvívó-anekdota, amit hallottam, a híres szarajevói focistától és később még híresebb vendéglőstől, Asim Ferhatovićtól ered. Valamikor az 50-es években megkérdezték a mókamester focistától, szerinte kik a legbutább sportolók. „A Željezničar öklözői – mondta. –Egyszer vonaton utaztam velük, és keresztrejtvényt fejtettek. Négybetűs háziállat kellett nekik, de valamennyiüknek csak a tehén jutott eszébe.”
Egyszer a 80-as években az újvidéki ökölvívóklub valamilyen összejövetelén voltam jelen, amikor az anyagi helyzetről tárgyaltak. A megoldást a testnevelési szövetség juttatásában látták, szerintük ugyanis évente sokkal kevesebbet kaptak, mint más újvidéki klubok, és nem értették, hogy miért. Végre az egyik – aki okosabb lehetett a többinél – szót kért, és elmondta: „Mi nem tudunk kérvényt írni. Menjünk el az evezősökhöz, ők szép összeget kaptak, és kérjünk tőlük tanácsot, vajon mit írjunk a kérvénybe. Meglátjátok, jobban járunk.”
A 2009. év egyik érdekes kis meséje (amelyről nem írtak a lapok, de kitudódott) ugyancsak az ökölvívókkal kapcsolatos. Négy horvát hölgy, a varaždini Marina Horvat, a zágrábi Ida Kovačević, a spliti Željana Piteša és a šibeniki Nives Radić szeptemberben – alapos előkészületek után és érmet remélve – repülővel elutazott az ukrajnai női Eb-re. A hosszú út után azonban sem Ogyesszát, sem a szorítót nem látták, hanem börtönben kötöttek ki. Kiderült ugyanis, hogy az öklözőlányoknak nem volt vízumuk, az ukrán hatóságok pedig emberkereskedelmet véltek leleplezni, ezért 24 órára lakat alá helyezték őket. Kivizsgálták az ügyet, majd amikor bebizonyosodott, hogy valóban csak sportolók, feltették őket az első repülőre és kitoloncolták az országból.
Amikor visszaértek Zágrábba, a hölgyek dühösen azonnal a szövetségbe mentek, ahol meglepetéssel fogadták őket. Kiderült, hogy a tisztviselők közül senki sem tudta, hogy Ukrajnába vízum kell, nem jártak utána, nem olvasták el az Eb szervezőinek levelét sem, s csak jókívánságokkal kísérték ki a négytagú válogatottat.
Persze a hölgyek is jobban tették volna, ha maguk is idejekorán kérdezősködnek, nem pedig, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, csak felülnek a repülőre. Asim Ferhatovićnak, ha még élne és hallana az esetről, biztos lett volna mosolyogtató mondanivalója…
