Gerendás Gyögy neve a magyar vízilabda legjelesebbjei között említhető. A februárban 56 éves edző pólós pályafutását a Ferencvárosban kezdte, 1978-tól a Honvédben, 1983-tól a BVSC-ben játszott, utolsó három játékos évében pedig a nápolyi Posillipóban szerepelt. 1976-ban tagja volt a montreali olimpián aranyérmet nyert válogatottnak, amely színeit 230 alkalommal védte. 1977-ben Európa-bajnok volt, 1981-ben az év pólósának nyilvánították, játékosként pedig csapataival 12 serleg elnyerésében vett részt. A BVSC-ben 1992-től lett edző, 2004-től pedig az Eger csapatát vezeti szép sikerrel. Hétfőn az Egerrel Újvidéken járt és az Interligás meccs után készséggel fogadta a kérdéseket.
Magyarország vízilabdában már nem teljesen Budapest központú. Pénz kérdése volt csupán, vagy valami más játszott közre?
– Pontosan nem tudom, de ez nagyon jó tendencia, mert úgy gondolom, hogy Budapest nem tud eltartani annyi csapatot. Ideális az lenne, ha Budapesten lenne egy-két élcsapat, és szinté egy-két amely felneveli az utánpótlást, vidéken pedig sokkal több olyan csapat kellene, mint Eger és Szeged.
Hatodik éve van már Egerben. Milyennek látja ott a póló lehetőségeit?
– Az egri vízilabdát felfelé ívelőben látom, ugyanakkor van némi gondom is, mert ez a válság nemcsak a világot sújtja, hanem a vízilabdát is kikezdte elég alaposan és úgy gondolom, hogy a vízilabdának most van egy-két éve, hogy átvészeljük a válságot. Remélem sikerülni fog, nemcsak Egerben, hanem az egész országban, és azontúl azokban a környező országokban is, ahol a vízilabdát nagyon szeretik, tehát Szerbiában, Horvátországban, Montenegróban és Olaszországban. Nagyon fontos, hogy a vízilabda megmaradjon.
Mit jelent önöknek az Interliga?
– A magyar csapatoknak ebben a pillanatban, hál' Istennek, túl sokat nem jelent. Annál inkább a szerbeknek, hisz csak két élvonalbeli csapatuk van, a harmadik pedig már nagyon nem tekinthető annak. Nálunk még több a jó csapat, de azt gondolom, hogy pontosan a válság miatt elképzelhető, hogy nekünk is égető szükségünk lesz rá. Ez egy olyan kezdeményezés, amelyet mindenképpen folytatni kell.
Alkalom ez a magyar csapatoknak, hogy kipróbálják az utánpótlást?
– Így van. Nekem olyan csapatom van, amelynek nagyon jó az utánpótlása és őket szeretném ebben a sorozatban kipróbálni. Nem jó, persze, egy ilyen vereségbe beleszaladni, a jó oldala viszont, hogy meg kell lássam, milyenek az éles meccseken.
Egyáltalán milyen a magyar póló utánpótlása?
– Felemás. Vannak nagyon kiváló játékosok, de valahogy úgy érzem, hogy egy nagyon komoly alap hiányzik. A magyar pólóban, szemben például a szerbbel és a horváttal, sokkal inkább építünk a nagy nevekre, Kásásokra, Vargáékra és hasonlókra ezért megeshet, hogy nagy gondban leszünk, ha ezek a játékosok egyszer majd nem lesznek.
Van aki a magyar pólót, az érmek hiányában természetesen, krízisben látja. És Ön?
– Igazából úgy gondolom, hogy egészen másként néznénk rá, ha abban a római hosszabbításban mi dobunk gólt a szerbek ellen és jutunk tovább. Csupán egy árnyalat döntött, talán a szerencse is, s ha történetesen mi nyerjük meg a vb-t, krízisről senki sem beszélne.
Mi a véleménye a Vojvodináról?
– Meglepetéscsapat, abszolút így érzem. Nagyon dinamikus, nagyon jó pólót játszanak, pontosan a magyar stílus ellentétét. Nincsenek kimagasló világsztárok, nincsenek szuper klasszisok, de van egy nagyon jól összerázott csapat.
Az Euroligában két forduló után 1:1-re állnak. Milyen reményekkel várják a folytatást?
– Mindig azt mondom, hogy az Euroliga nem nekünk lett megcsinálva és kiírva. Én az Euroligát is részben annak rendelem alá, hogy a csapat összeforrjon, és majd játsszon egy nagyon jó play-off-ot otthon. Megpróbáljuk ugyan a lehetetlent, most kétszer játszunk a Pro Reccoval, amely a világ egyik legjobbja. Nincs sok esélyünk, de velük és a két orosz csapattal a mezőnyben sportemberként mégis megpróbálunk bejutni a nyolcba. A rajt veresége után a Csehov elleni több gólos győzelem adta meg a minimális esélyt.
Gerendás György, az Eger edzője
