Véget ért a 33. Dakar-rali, amely a terepeket tekintve szenzációs újdonságokat hozott, a főesélyesek viszont a papírforma szerint besöpörték a győzelmeket. A világ legnehezebb terepralija idén valóban gyötrelmes volt, hiszen a 443 elindult járgányból 249 ért célba, 97 motor, 78 autó, 60 kamion és 12 quad.
A magyar versenyzők közül Szalay Balázs és Bunkoczi László végül a 21. helyen ért célba a Hummer-szívvel dobogó Opel Antarával, de összességében elégedettek lehetnek, mert a kocsi az első szakaszokon nagyon rakoncátlankodott, s csak végső erőfeszítésekkel lehetett üzemképessé tenni a folytatásra, amelyben meg már szépen szuperált. Az erdélyi Gyenes Emánuel a kiváló 17. helyen zárt a motorosoknál, a legjobb újonc ebben a kategóriában pedig a 8. olasz Alessandro Boturri. Még két érdekes adat: a Mini X Raid Team mind a nyolc autója célba ért, a kamionos bajnok Gerard De Rooy apja 25 évvel ezelőtt szerezte meg utolsó győzelmét a Dakaron.
S akkor lássuk, hogyan látta a Dakart a mi versenyzőnk, a szabadkai Saghmeister Gábor:
• Sokan állítják, hogy életük legnehezebb Dakar-raliján vannak túl, s túlnyomórészt Peru utolsó három szakaszát és a fesh-fesht teszik „hibássá”. Ez a fajta finom homok máshol is van?
– Persze, ez szinte minden szakaszon van, csak a nézők nem látják sokszor, mert nem ezt filmezik. Vannak itt más érdekességek is, inkább azokat mutatják, mert a helikopteres tévés stáb nem tud olyan közel jutni a homokos terephez.
• Az idén nemcsak a sivatag, hanem a víz is meglepett benneteket, hiszen olyan heves esőzések voltak, hogy az egyébként holt szakasz is virágozni kezdett. Ez mennyire nehezítette meg az életeteket?
– Érdekes volt. A szervezők max. 20-30 centis vizet vettek számításba, de ezek 80-90 centire duzzadtak, így ügyességi szakasszá váltak. Sokan beleestek, köztük Stanovnik barátom is, aki utána majd három órát bajlódott, hogy újraindítsa a gépet. A szlovénnak később elszakadt egy izma a combjában, hónapokig pihentetnie kell, de Abu-Dzabiban már remélhetőleg mindketten indulhatunk.
• Mindenki 450-essel indult, de azért látható volt, hogy a gyári csapatok már nem küzdöttek azokkal a hibákkal, mint például te. Mi a motor és motor közti különbség?
– Ez érdekes kérdés, amire egyelőre nem tudom a választ, mert nem látok bele az ő motorjaikba. Lehet, hogy néhány tuningolt alkatrészük más ötvözetű, mint az enyém. Azt egyébként a sajtó nem tudja, hogy én már a negyedik nap jeleztem a szerelőmnek, hogy a motor meg-megáll, de akkor még sikerült újraindítanom. A 450-es KTM egészében nagyon jó jármű, jobban hajtható, mint a 690-es, s remélem, adódik rá még alkalom, hogy megmutassam, jobb eredményt tudok ezzel elérni, mint az előzővel.
• A győztesekről néhány szót.
– A motorosoknál várható volt ez a párbaj, bár jönnek a fiatalok, például a szlovák Svitko, aki már akár szakaszgyőzelemre is képes. Róluk sokat hallunk majd még a következőkben. Az autóknál is érvényesült a papírforma, Peterhansel megérdemelten győzött, bár a Hummer a leggyorsabb kocsi. Furcsa viszont a sofőrje: Gordonnak semmi sem számít, nem kalkulál, hanem amolyan „mindent vagy semmit” alapon nekiront minden szakasznak. A kamionosoknál számomra meglepetés az Iveco ilyen jó szereplése, bár ez a győztes holland fickó nem mai gyerek, hiszen 10. raliján sikerült neki győznie. Patronelliék diadala teljesen várt. Velük nem lehet egyenrangúan versenyezni, hiszen argentinok, és egész évben az Atacamában edzenek.
• Úgy nyilatkoztál, hogy jövőre is mindenképpen rajthoz akarsz állni. Mi kell még a négyéves dél-amerikai tapasztalathoz?
– Már csak a szerencse. Jó motor. Végül is jól jött ez a pofon, mert rájöttem, a Dakar is le tud engem győzni, nem csak én a Dakart. Talán hibát követtünk el azzal, hogy a verseny előtt csupán egy héttel érkezett meg a motor, de erről sem nagyon tehetünk, hiszen a szponzortól akkorra érkezett meg rá a pénz, s még szerencse volt, hogy az interneten találtunk egy ilyen masinát.
• Ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek Dél-Amerikából „visszatranszportálnák” az egészet Afrikába. Erről hallottál kinn valamit?
– Nem, és nem is hiszek benne. Ezen a ralin azok szerepelnek, akik „nevek” a szakmában, és támogatók állnak mögöttük, tehát nekik a pluszköltség nem számít. Lavigne igazgató sem gondolkodhat ilyenen, hiszen Afrikában sohasem lesz 2millió ember a rajton…
