Nagyon egyszerű volt a számítás az Australian Open előtt: Novak Đoković világelső lesz, ha megszerzi a serleget és Roger Federer nem jut tovább a negyeddöntőnél. Azóta tudjuk, hogy éppen a fordítottja történt és Đoković rekedt meg a negyeddöntőben, Federer pedig megnyerte a tornát. A végeredmény: a svájci maradt a világelső, Đoković pedig éppen Federer sikerének köszönhetően mégis pályafutása legjobbját jegyzi, hisz a ranglistán most ő a második.
A legjobb szerbiai teniszező 2008-ban és tavaly három alkalmat mulasztott, hogy végre elmozduljon a sokáig birtokolt harmadik helyről. Kétszer Nadaltól kapott ki a sorsdöntő meccsen, Brisbane-ben pedig nagyon alacsony akadályon, a lett Ernests Gulbison bukott el, amikor csak egy győzelem választotta el attól, hogy szétválassza az éllovas kettőst és beálljon Federer és Nadal közé. Most nemcsak a svájci segített, hanem a spanyol is, hisz Melbourne-ben ő is leszerepelt, s nemhogy lebukott a kettesről a hármasra, hanem még egyet csúszott és már negyedik.
Most már csak az a kérdés, hogy Đoković valóban kiérdemli-e a világranglista második helyét. Nem vitás, hogy a szubjektív vélemények szerint erre már korábban is érdemes volt, viszont tanácsosabb egy tárgyilagos vélemény után nézni. A teniszben erre vannak a számok. Nincs még egy sport, amelyben precízebben mérnék az erőviszonyokat, így a pontok nem téveszthetik meg az igazságot kutatókat.
A pontok pedig azt sugallják, hogy Novak Đoković valóban megérdemelte a kettes számot a neve előtt. Federer – noha Đokovićnak a svájci ellen is egyre jobbak az eredményei – még utolérhetetlen, a számtan pedig azt súgja, hogy a jövőben a szerb igazi riválisai Andy Murray, Juan Martin Del Potro és Nyikolaj Davigyenko lesznek, nem pedig Nadal. Valós képességei alapján a spanyol lenne az, ám hihetetlenül nehéz játékstílusa miatt Nadal annyira sérülékeny lett, hogy inkább az a kérdés, vajon valaha is döntő szerepet játszhat-e még a ranglista élcsoportja alakulását illetően.
Azt már néhány nappal korában megállapítottuk, hogy hétfőtől Đoković 510 ponttal előzi meg Murrayt és 640-nel Nadalt. Nem tűnik soknak, de a további számsorok azt jelzik, hogy a Roland Garrosig Đoković maradhatna a második helyen. S ha akkor még ott lesz, az ő időszaka következik, azok a napok, amikor már nemcsak a második hely megvédésre fordíthatja a figyelmet, hanem élete nagy céljának megvalósítására, az első hely megszerzésére is.
Ha ugyanis a mai összegből kivonjuk azokat a tavalyi pontokat, melyeket a világ legjobbjai a február-május időszakban szereztek, kiderül, hogy Đoković így is második. Ekkor láthatjuk már az egyik fenti állítás helyességét is, azt, hogy Nadalra esetleg nagy zuhanás vár, hisz a spanyol az ilyen listán már csak hetedik, méghozzá nagyon kevés ponttal Andy Roddick, Jo-Wilfried Tsonga és Marin Čilić előtt. Pontosabban: ha Nadal nem épül fel és nem lesz képes a magas szintű játékra, kiáll a rúdja az első tízből is.
Tavaly a február-május időszakban Nadal 4730, Đoković 3090, Murray 2740, Federer 2260 pontot szerzett, Del Potro csak 1365-öt, Tsonga 925-öt, Roddick 1300-at, Čilić 735-öt, Davigyenko alig 460-at, Söderling pedig mindössze 290-et. Ha ezeket a pontokat levonjuk a mai összegből ilyen rangsort kapunk: 1. Federer 9090, 2. Đoković 5220, 3. Murray 5060, 4. Del Potro 5035, 5. Davigyenko 4830, 6. Söderling 3085, 7. Nadal 2940, 8. Roddick 2850, 9. Tsonga 2310, 10. Čilić 2235.
Federer előtt tehát gondtalan a tavasz, négyen szinte egyforma rajthelyről indulnak, őket pedig egy szintén egészen kompakt ötös követi. Đoković esélye abban van, hogy a 29. születésnap felé közelítő Davigyenko aligha tudja tartani a szintet, amit már Melbourne-ben is sejtetett, hogy Del Potro és Murray is elég sérülékenyek, hogy Nadal, ha történetesen nagy stílusban visszatér és mindent megnyer, akkor sem jut 8000 pont fölé, hogy Roddick salakon nem kimondottan veszélyes, tehát vele hosszú távon nem kell számolni, hogy Söderling sem mai fiú már, és Tsonga sem az, aki sorozatban tudná nyerni a tornákat. A legnagyobb haladás így a 21 éves horváttól várható, akinek azonban már az is haditett lesz, ha a Roland Garros előtt a nyolcadik helyig halad.
Érdekes és Đoković számára roppant fontos tavasz következik. Alighanem még idén megtudjuk, hogy a szerb tényleg elérheti-e nagy célját, vagy pedig, az időnkénti bravúrok ellenére (mert teniszezni azért nagyon tud), voltaképpen csak a félmunka feles eredményeire hivatott, és neki a kettes marad a csúcs.
