Bármekkora is az élettapasztalata, az ember hajlamos elhinni, hogy vannak dolgok, melyek sosem változnak meg. Idővel azután ráébred, hogy sokadszor is csalatkozott. Hihették-e vajon egykor a tenisz felső tízezer soraiba tartozó konzervatívai, hogy sportáguk egy napon a pórnépnek kijáró foci szintjére süllyed? Aligha. Ma viszont maguk is látják, hogy ez bekövetkezett.
Tenisszel valaha csak a gazdagok foglalkoztak, s jobbára kedvtelésből, versenyekre pedig a közöttük legsikeresebbek jártak. Azután beköszöntött a profizmus, a nyílt tenisz korszaka, ami hozta magával a többi profi sport összes velejáróját, a valaha büszke különcök és kiváltságosok pedig a múltra csak úgy emlékeznek vissza, mint a régi szép időkre.
Egyszóval, a tenisz is felkerült azon sportok listájára, melyek iránt a fogadóirodák is érdeklődést mutattak. Már akkor feszegették egyesek, hogy ebből bajok lehetnek, azután elhallgattak, hisz néhány évvel ezelőttig semmi rendellenes nem történt. Persze, mondogatták, mi is történhetne, hisz a teniszt most is milliomosok űzik, akiket nem lehet csak így, aprópénzzel lefizetni, hogy beszéljék meg az eredményt. Másrészt a tenisz ilyesmire nagyon is alkalmas, hisz amíg a fociban edzőt és rendszerint több játékost kell bevonni a csalásba, a teniszben elég eggyel is kiegyezni, azzal, akinek – mint a profi ökölvívásban is – adott esetben veszíteni kell, hogy mások nagyon elégedettek és bőkezűek lehessenek. A tenisz csalása éppen azért bizonyítható nehezen, mert egy-egy esetben kevesen érintettek, nincs, aki besúgjon, s a meccset is le lehet játszani, hogy úgy tűnjön, a vesztes mindent megtett a győzelemért, de nem volt se jó napja, se szerencséje...
Kirívó és gyanús esetekben a fogadóiroda reagál, mint a napokban, amikor a zágrábi tornán az alig ismert horvát Antonio Veić szinte leiskolázta a veterán argentin Guillermo Cańast. A gyanú azért merült fel, mert szokatlanul nagy, milliós befizetések futottak be a horvátra. Pontosabban: mindenki előtt világos, hogy nem tiszta az ügy, de senki sem esküdhet meg a csalásra. Másrészt az is köztudott, hogy esetenként a jobb teniszezők komolytalanul állnak hozzá egyes kisebb tornákhoz. Így Zágrábban továbbá az orosz Igor Andrejev is kikapott egy horváttól, majd a váratlanul továbbjutó Veić elporolt egy másik oroszt is.
S habár Nyikolaj Davigyenko esete óta az orosz teniszezők váratlan vereségei mindig gyanúsak, a fogadóirodák pedig folyton résen vannak, most senki sem feszegeti, hogy Cańasszal együtt őket is lefizette a fogadómaffia.
A végén csak egy tévhit eloszlatása maradt. Téved, aki azt hiszi, hogy a teniszben a játékosok között nyüzsögnek a milliomosok. Eddig ugyanis a sportág profi történetében mindössze 400 férfi teniszező keresett meg 1 millió dollárt vagy annál többet, ezzel szemben csak az angol fociban ugyanezek száma több ezerre tehető. Vagyis a teniszezők között igenis jócskán akadhat, aki egy csinosabb összeg ellenében kockára teszi a becsületét.
