December derekán súlyos incidenssel és a Spartacus győzelmével zárult a csapatbajnokság Belgrádban megrendezett négyes döntője. Mint ahogy emlékeznek rá, a belgrádiak nem tudták elviselni azt, hogy elveszítették a titulusukat, s ezért főleg Lőrinc Rudolf magyarkanizsai bírót tették felelőssé. A döntő közben nacionalista beszólásokkal próbálták megfélemlíteni, majd amikor ez sem segített rajtuk, Boško Kecman , a Partizan vezetőedzője hátulról leütötte Lőrincet, aki eszméletét vesztve a földre rogyott. Lőrinc ügyvédet fogadott, s feljelentette Kecmant, aki tettéért akár 2 év börtönbüntetést is kaphat, főleg most, amikor az állam tűzzel-vassal próbálja kiirtani a sportvandalizmust.
Azóta forró a drót a Partizan vezetősége és minden más fórum között. A tíz hónapos eltiltás nem sok vizet kavar fel a sportágban, hiszen ezzel Kecman a következő playoffra már visszaülhet az edzői székbe, de a börtönbüntetés árnyéka már nem piskóta. Gondolom, maga a sértett fél is fel volt készülve arra, hogy a fővárosiak mindent elkövetnek annak érdekében, hogy felelősségük minél kisebbnek tűnjön, ám azt még Lőrinc sem gondolhatta, hogy a fegyelmi bizottság olyan arcátlan, cinikus és elkeserítő döntést hoz, mint amilyet hozott. Íme:
„A Szerbiai Birkózószövetség fegyelmi bizottságának határozata, a felvonultatott tárgyi bizonyítékok és a Szövetség versenyszabályzata alapján az I. liga döntőjében történt incidenssel kapcsolatban a liga biztosa, Milan Jelić a következő döntéseket hozta:
– a belgrádi Partizan Birkózóklub edzője, Boško Kecman mint vétkes 500 büntetőpontot (25000 dinár) kap, mivel bizonyítást nyert, hogy a mérkőzés után megütötte Lőrinc Rudolf bírót
– a mérkőzés bírája, Lőrinc Rudolf mint résztvevő 300 büntetőpontot (15000 Din) kap, mivel közvetlenül azelőtt, hogy Boško Kecman megütötte volna, három ujjával hasba vágta őt
– a belgrádi Partizan Birkózóklub tagja, Vladimir Radosavljević sportszerűtlen viselkedésért 100 büntetőpontot (5000 Din) kap, mivel leköpte Lőrinc Rudolf bírót
– a szabadkai Spartacus és a belgrádi Partizan birkózóklubok sportszerűtlen viselkedésért egyaránt 100-100 büntetőpontot kapnak, mivel tagjaik többször is a bírói asztalhoz mentek és vitatkoztak.
Az elégedetlen fél a határozat kézhezvételétől számított három napon belül fellebbezhet, ha viszont lemond eme jogáról, akkor hét napon belül köteles kifizetni a büntetést.”
Jellemző, hogy mindezt 25-én kézbesítették ki Lőrincnek, akinek így már nem is volt igazán ideje fellebbezni a döntés ellen, így a fegyelmi bizottság véglegesítette a fenn bemutatott döntését:
Lőrinc válaszában kiemelte, véleménye szerint a liga biztosa jogtalanul bírságolta meg őt, így kéri az elnökséget, hogy semmisítse meg a biztos határozatát, mivel az ellenkezik a liga és a szövetség szabályzataival.
„A mérkőzés küldöttje, Prvoslav Ilić beszámolójában nem jelentette fel a mérkőzés bíráját, így a liga biztosának nem volt joga bármilyen büntetést kiszabni, mivel a liga szabályzata 4-es szakaszának 1. bekezdése kimondja, hogy fegyelmi feljelentést csak a küldött, a bírók és a csapatok hivatalos képviselői tehetnek, továbbá a biztosnak kötelessége felvenni a szabálysértő, valamint a bíró nyilatkozatát, és ezt eljuttatni a biztoshoz.
Kétségbe vonható tehát a határozat jogossága, hiszen a biztos az említett szabályzat ellenére rótta ki a büntetést, hiszen a jegyzőkönyvben a jogosultak közül senki sem tett megjegyzést. Ezenkívül a biztos figyelmen kívül hagyta a szabályzat 58-as szakaszát is, miszerint a klubok, birkózók, edzők, hivatalos képviselők és a csapat többi tagja által elkövetett fegyelmi szabálysértésekről a biztos és a bírók számára kijelölt bírói testület együttesen köteles dönteni. A biztos döntései véglegesek, kivéve a bizonyos időre szóló eltiltásoknál, ezek esetében a fellebbezésről ugyanis a birkózószövetség fegyelmi bizottsága dönt.
Ezek alapján a biztos és a liga megbüntetheti a klubokat, a birkózókat, az edzőket, viszont a mérkőzés bíráját nem, mivel erről a bírói testület dönt.”
A fent említett előírások alapján Lőrinc arra kérte a szövetség elnökségét, semmisítse meg a liga biztosának határozatát, hiszen ő vált erőszak áldozatává, viszont e döntés egy szintre emeli őt a támadóval. Kilátásba helyzete, hogy jogai védelmének érdekében bírósághoz fordul, ugyanakkor arra kérte a szövetséget, ne vegyen részt az efféle törvénytelen játszmákban.
Vajon azóta milyen gondolatok keringtek Lőrinc fejében? „Nem is tudtam mit gondolni, mikor megláttam a döntést, hiszen az adott meccsen is minden egyes döntésemet pozitívan bíráltak el. Jelić ligabiztos nem a törvényességet és a tényeket vette alapul, hanem engedett a belgrádiak nyomásának, s megpróbálta szétkenni a felelősséget. Ez már nem is sport, itt már egész más dolgok vannak a háttérben. Még ma reggel sem tudtam tisztán eldönteni, hogy mindezek miatt bíráskodjak itt, vagy sem. Bevallom őszintén, egy pillanatban még arra is gondoltam, hogy abbahagyom az egészet. Ez már nem az én műfajom, ez nem birkózás, nem sport, és nincs sportszerűség. Minden centralizálva van, mindenben Belgrád akar dönteni, s úgy is mint magyart, meg úgy is mint vajdaságit el akarnak lehetetleníteni bennünket. Kellemetlenül lepett meg az is, hogy a bírói testület nem egyként ténykedik, s senki sem kérdezte meg, mi történt velem. Egyedül maradtam a szerbiai és a vajdasági szövetség, a bírói testület, de még a klubom részéről is. A döntéseket magamnak kellett meghozni, így ügyvédhez fordultam, mert úgy gondoltam, hogy Belgrádban egymagamnak esélyem sincs. Várom azt, mit hoz a belgrádi rendőrség nyomozása, s ha úgy alakul, még magánpert is indítok. Egyszer s mindenkorra le kell tisztázni, hogy ilyen történéseknek és ilyen embereknek nincs helyük a sportban. Ehelyett a bírói testület és szövetség a múlt héten megengedte a letiltott Kecmannak, hogy részt vegyen az edzői szemináriumon, s megszerezhette az edzősködésre való jogát 2011-re.”
Nos, gondolom, nem kell sok kommentár mindehhez. Talán csak annyi, hogy a belgrádiak állítólag három olyan tanút sorakoztattak fel, aki látta, hogy Lőrinc ujjal Kecman hasa felé nyúl, de azoknak sem jósolok semmi jót, hiszen minderről létezik videofelvétel, amelyen tisztán látszik, ki kit ütött meg. Ezt a felvételt látta Željko Trajković is, aki a SZBSZ elnökeként diplomatikusan ezt nyilatkozta: „A statútumunk értelmében a liga biztosa az, aki döntést hoz ilyen ügyekben. Ő azt állítja, hogy Lőrinc megütötte Kecmant, én személy szerint az esettől több tíz méterre álltam, és nem láttam, mi történt. A döntés ellen Lőrinc fellebbezett, s másodfokon a versenybizottság ül majd össze. A fegyelmi bizottság döntése objektív volt, hiszen megbüntette az incidens résztvevőit. A rendőrség is végzi a dolgát, vannak nyilatkozatok, orvosi jelentések, s majd meglátjuk, mire jutnak a hivatalos szervek.” Magánemberként pedig ezt: „A kezembe került a famózus felvétel. Ezen azt láttam, hogy Lőrincet hátulról megtámadták.”
Milorad Dokmanac is jelen volt az incidensnél: „A fegyelmi bizottság döntése teljesen elhibázott, hiszen sem a négyes döntő küldöttje, sem pedig a bírói testület nem intézett semmilyen feljelentést Lőrinc és a Spartacus esetében, így nincs alap, hogy őket megbüntessék.”
Danyi Károly, a bírói testület elnöke előbb nem akart nyilatkozni, majd meggondolta magát: „A bírói testület a január 29-én megtartott ülésén megállapította, hogy Lőrinccel kapcsolatban nem logikus a fegyelmi bizottság döntése, mert ezzel szinte kiegyenlítették azt, aki ütött, meg akit ütöttek. A mai versenyen Lőrinc csak úgy bíráskodhatott, hogy befizette a büntetést, de beadtunk egy óvást, s reméljük, hogy visszakapja a pénzét. Itt, Magyarkanizsán felvilágosítottam az edzőket, hogy a bírók a jövőben szigorúbban büntetik majd a hasonló eseteket. A szőnyegre való belépésnél előbb megintjük az edzőt, sárga lapnál a minimális büntetés már 5000 dinár. Ha az eset megismétlődik, piros lapos leléptetés következik. Azt is megemlítem majd, hogy Kecman esetében nem volt célravezető a büntetés, hiszen jelenleg is itt van, s a Partizan másodedzője mögött tanácsokat osztogat.”
Nem tudom elképzelni, hogy a szövetség versenybizottsága nem olyan döntést hoz, amelyben felmenti Lőrincet minden felelősség alól. Nem tudom továbbá azt sem elképzelni, hogy a történtek miatt Kecmannak különösebb baja történne. Neki és a klubjának ez a büntetés nevetségesen alacsony, egyedül a feljelentés miatt főhet a feje. S hogy fő is, azt bizonyítja az a tény, hogy Belgrádból mindenki ki akarja békíteni a két felet, s ennek érdekében Kecman Magyarkanizsán is megjelent. Lőrinc emberségét mutatja, hogy Trajković elnök unszolására kezet is fogott támadójával, aki azonban még egyszer a szemébe hazudott, hogy bizony ő semmit nem csinált. Nos, ezeknek az embereknek tényleg nincs bőr a képükön, ám számomra sokkal szomorúbb az a tény, hogy a bírók, a bírói testület sem vette egyértelműen védelmébe azt a kollégájukat, aki 2009-ben az év legjobb bírójának választottak, 2010-ben meg egyetlen sípmesterként csak ő kapta meg az I. kategóriát. Ez azt mutatja, hogy ez a társaság is inkább a belgrádiak szekerét tolja, mint ahogy a fővárosiak malmára hajtja a vizet az a tény is, hogy egyetlen vajdasági klub és a vajdasági szövetség sem reagált az üggyel kapcsolatban. Nem kellene elfeledni, hogy az, ami Lőrinccel történt, holnap bármelyik vajdaságival megtörténhet, mert a belgrádi arroganciának nincs határa, a jogállam gépezete pedig akadozik.
Mielőtt tovább ragoznám, álljanak itt inkább Újhelyi Lászlónak, a magyarkanizsai birkózósport alfájának és ómegájának elkeseredett szavai: „1956 óta vagyok ebben a sportágban, de bevallom, meguntam, megutáltam mindent a birkózással kapcsolatban, mert ez már minden, csak nem az. Az egész sportágat egy belgrádi banda irányítja, elkeserítő dolgok történnek, amelyek aláássák a birkózás már amúgy is megcsorbult hírnevét.”
Igaza lesz Varga Tibor nyugdíjas kollégámnak, aki azt mondta, ez egy sötét sport?
