Mondjon ki mit akar, szerintem Coubertin báró vagy nem gondolta át egészen jól, hogy mit mond, vagy pedig tömegesen félreértették, amikor azt találta nyilatkozni, hogy az általa felújított olimpiai játékokon nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Elvégre a győzelem roppant fontos volt a versenyzők számára az ókori olimpiákon is, a világ pedig hiába változott meg gyökeresen a több mint 2000 év alatt, még véletlenül sem vehette azt az irányt, hogy a sportolók csak puszta kedvtelésből pazarolják erejüket és tehetségüket. Aki tudja, hogy eleve nincs esélye, az is úgy áll hozzá, hogy valami hasznot húzna a sportból, hacsak lehet.
Szerintem Coubertin csak népszerűsíteni akarta a játékokat, meghívott fűt-fát, mert tudta, hogy álma csak akkor valósul meg és marad fenn évtizedeken át, ha a világ minden táján érdeklődést mutatnak iránta, s ha azok is eljönnek versenyezni, akik sehogyan sem nyerhetnek, bármennyire is szeretnének, és csak szűkebb környezetükben a legjobbak.
Egészen bizonyos, hogy február végén, amikor a tíztagú szerb csapat hazaérkezik a vancouveri téli olimpiáról, nem lesz ünnepélyes és tömeges fogadtatás a belgrádi városháza előtti téren. Az olimpiai bizottság által kijelölt csapat ugyanis nem számíthat olyan csodára, mint amilyent például Nađa Higl művelt, amikor tavaly teljesen esélytelenként utazott el a római vb-re, onnan pedig világbajnokként jött haza. Az ő példája is mutatja azonban, hogy még véletlenül sem szabad előre beletörődni a vereségbe. Nem kimondottan gyakran, de csodák a valóságban is megtörténnek, s aki szorgalmasan edz, megeshet vele, hogy nemcsak résztvevő lesz, hanem ünnepelt is.
Viszont a győzelmekkel sem illik túlozni. Valójában nem a győzelmek aratásával, hisz abban semmi rossz nincs, hanem a győzelmi mámorral. A sportoló maradjon a siker pillanatában is méltóságteljes, hisz meglepő dolgok történhetnek vele. Néha nem is az a legrosszabb, hogy a bravúrt soha nem ismétli meg, hanem meggondolatlanságával lehetőséget ad másoknak, hogy örökre emlékezetes, kegyetlen tréfát is űzzenek vele.
Így például a skót Formula–1-es versenyző, David Coulthard annak idején igencsak óvatlan volt, amikor kijelentette, hogy a győzelemnél nincs semmi szebb a világon. Mert azonnal érkezett az aznap vesztes Schumacher kontrája: Egek ura, ha tényleg így gondolja, ugyan milyen lehet ennek az embernek a szexuális élete? – tette fel a kérdést a német.
