Ilyenkor, kampánycsend idején, a minisztériumoknak arra is futja az idejükből, hogy eredeti munkájukkal is foglalkozzanak. A sport- és ifjúsági minisztérium így (mandátumának lehet, hogy utolsó napjaiban) elővette a fiókból a megporosodott papírokat, és közzétette A sport fejlesztése nemzeti stratégiájának tervezete című dokumentumot. Megtehette volna ugyanezt még a megbízatás kezdetén, viszont most jött kapóra, hisz egyéb munkájuk jelenleg nincs.
A tervezet szerint a stratégia célja az egészséges nemzet az iskolai, él- és tömegsport támogatása és fejlesztése révén az elkövetkező négy éves időszakban.
Itt álljunk meg egy pillanatra. A lehet, hogy leköszönő minisztérium egy olyan dokumentumot tett közzé, amelyet a következő minisztériumra hagy, annak reményében, hogy az el is fogadja és úgy kezeli, mint a sajátját. Nem az a bökkenő, hogy a cél menyire nemes, hisz valóban köztudott, hogy a testnevelésbe és sportba érdemes és kell is befektetni, hanem a dokumentum testamentum jellege. Közben a miniszterasszony úgy értékeli, hogy a tervezet „elég jó”.
Szerbiában először hangzott el az is, hogy a sportot nem csak az eredmények jelentik, hanem a logisztika is, vagyis mindaz, ami az eredményeket megelőzi és előidézi. Célunk – mondta a miniszterasszony –, hogy az eredmények ne a lelkesedés következményei legyen, hanem a szisztematikus munkáé.
Ő, persze, a fentiekkel összhangban, mandátuma idején, nem kimondottan a szisztematikus munkára mutatott követendő példát. Ellenkező esetben ugyanezt a dokumentumot kiadta volna még minisztersége első napjaiban, és akkor elhittük volna, hogy munkáját alapos rátermettséggel végzi.
És hogy áll az a logisztika?
Erről már helyettese szólt sötét színekben. Szerinte – és ez így is igaz – az országban nem létezik nyilvántartás a létesítményekről, edzőkről és sportolókról. Továbbá, a főiskolákon a testnevelés ismeretlen fogalom, és az állam a sportban forgó anyagiak eredetét és felhasználásának módját sem képes ellenőrzése alatt tartani. Magyarán, a sportban az állam csak a céleszközként elkülönített 21 millió euróval van jelen, amit ad, de azután már semmit sem tud róla. Ha feltételezzük, hogy a sport és testnevelés hazai anyagi igénye jóval meghaladja a 100 millió eurót, még inkább világos, hogy a sport Szerbiában egy külön, és a saját íratlan törvényei szerint működő világ. Amin a minisztériumi testamentum aligha változtat.