Köztudott, hogy a sakk az egyetlen sport (ha tényleg az, mert sokan ezt vitatják) amelyben szabályos keretek között ki lehet alkudni a döntetlenbe. A többi sportban már lényegesen nehezebb megbeszélni az eredményt, mert a szabályok ezt világosan tiltják és büntetés is jár a rajtakapottaknak.
A tilalom persze nem igazán egyezkedési akadály, különösen akkor nem, ha van olyan kimenetel, amely mindkét érdekeltnek megfelel, s nem is nagy ügy mindaddig, amíg valaki harmadik kárára nem megy.
Egészen világos, hogy BL-döntőn nem lehet kiegyezni, hisz az a két csapat, amely addig eljutott, már a végső győzelmet és a vele járó pénzt, serleget és dicsőséget is magának akarja. Semmi esetre sem fordulhatott volna elő például, hogy a héten Moszkvában a Manchester United és a Chelsea bundázzon. Érdekes viszont, hogy a pályán szinte minden így alakult, mintha előre megírt, drámai fordulatokat szavatoló forgatókönyv szerint történt volna. Mindkét csapat lőtt egy-egy gólt és kihagyott három-négy nagy helyzetet, a legidegesebb megkapta a piros lapot, majd következtek a 11-esek. Előbb Carlos Tevez tette jóvá a játékban kihagyottakat, majd Lampardnak adatott meg, hogy még egy találatot szenteljen nemrég elhunyt édesanyja emlékének. Azután (érdekes, hogy ezt szinte le lehetett volna fogadni) Cristiano Ronaldo hagyta ki a büntetőt. Ami viszont a Chelsea-nek semmit sem ért, hisz legmegbízhatóbbjuk, a meccsen egy ösztönös fejmozdulattal szögletre tolt Giggs-lövést mentő John Terry csinált olyat, amit David Beckham valaha többször is: ügyetlenül mellé lőtt. A döntés a francia foci egyik legvitatottabb alakjára, a sok klubot megjárt, és sehol sem igazán bizonyított Nicolas Anelkára maradt, aki eléggé félvállról vette, amikor Van der Saar kivédte a lövését, s flegmán sétált le a pályáról, amíg Terry sírógörccsel küszködött.
Bundázni azonban például egy tévéinterjúban is lehet. A B92 vendége volt szerdán a bosnyák Laka, az Eurovíziós dalfesztivál döntőse, aki a szabad fordításban „Megcsókollak, te meg játszd meg a bolondot” refrénű dalával osztatlan sikert aratott. A riporter megkérdezte tőle, hogyan lett muzsikus. Az úgy volt, hogy fociztam, és szöktettek a jobb oldalon. Rohantam is, de megkérdeztem magamtól, hogy mi a fenének futok a labda után. Inkább kiálltam, és elmentem haza gitározni – mondta Laka. És kivel barátkozott össze Belgrádban, szólt a következő kérdés. A válasz kaján mosoly kíséretében: A szerb Jelena Tomaševićtyal. Meg akartam csókolni, de ő megjátszotta a bolondot.
Gondolom, előbb volt a BL-döntő bunda, mint ez az interjú spontán.
