Négy-öt évvel ezelőtt Szerbia csak azért nem játszott jelentősebb szerepet a Federation-kupában, mert a mindenkori kapitány nem számíthatott egyszerre a már tapasztaltnak nevezhető Jelena Jankovićra és a női tenisz akkori új világsztárjára, Ana Ivanovićra. Felváltva mondták le a válogatottságot, mintha kerülnék egymást. A zónából akkor végre sikerült kilépni a 16 legjobb válogatott közé, amikor a soha meg nem nevezett valaki elintézte, hogy a két hiú teniszezőnő felsőbb érdek miatt felhagyjon az ellenségeskedéssel, legalábbis évente két-három hétre, a válogatott meccsek idejére.
Persze, sikerült is egyből a feljutás, sőt egyesek elég hangosan arról szóltak, hogy a verseny megnyerése már csak idő kérdése, hisz senkinek sincs két ilyen jó teniszezőnője. Ekkor történt, hogy Ivanović hullámvölgybe került, ami még nem volt akadály arra, hogy Szerbia nyerjen a Horvátország és Japán kaliberű válogatottakkal szemben. Amikor azonban idén februárban Oroszország következett, már a belgrádi helyszín sem jelentett előnyt. Ivanović mindkét egyénijét elveszítette, s párosban is gyengén játszott, így Szerbia minősítőre kényszerült. A sorsolás nem kedvezett, Belgrádban ugyan, de a Hantuchovát és Cibulkovát felvonultató Szlovákiát kapták. A formán kívüli, esetleg az abból való kilábalás elején levő Ivanovićnak ez roppant kedvezőtlen, hisz az esetleges két újabb itthoni vereség lelkileg ismét visszavethetné, amiért lemondta a válogatottságot az április 24-én és 25-én esedékes csata idejére.
A két teniszcsillag ellenségeskedésének idején magukat jól tájékozottnak tekintők csinos kis összegeket is emlegettek, pontosabban azt, hogy mindketten azt tartották, hogy nagyobb gázsit érdemelnek, mint a másik. Ezt nem lehetett bebizonyítani, viszont idén, az Australian Open után Janković jelentett sérültet, és az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, itt lesz-e az oroszok elleni meccsen vagy sem. Vagy nem volt tényleg sérült, vagy csodálatos módon felgyógyult, ám Kuznyecovát és Klejbanovát is legyőzte, és nem rajta múlott, hogy mégis a vendégek nyertek és jutottak be az elődöntőbe.
Ana mostani lemondása teniszberkekben nagy port kavart fel. Egyesek úgy tartják, hogy a válogatottság mindenek feletti, és Anának játszania kell, még akkor is, ha nincs formában, mások viszont megértéssel viszonyulnak iránta, mondván, most alighanem úgysem segíthet, és inkább alkalmat kell nyújtani a két tehetség egyikének, Jovanovskinak vagy Krunićnak.
Most Jankovićnak kell lépnie. Egészen világos, hogy tartalékosan még akkora esély sincs, mint Oroszország ellen volt, s ilyen körülmények között Jelenának sem érdeke a hiábavaló erőlködés. Jövőre esetleg vissza lehet majd jutni a Világcsoport I-be, addig pedig a már a 26. évét taposó Janković inkább egyéni pályafutására fordíthatja a figyelmet, hisz lehetőség mutatkozik a további haladásra és a legalább a legjobb öt közé való visszajutásra. A számítás azt mutatja, hogy Jelena még a Roland Garros előtt megelőzhetné nemcsak a már szinte utolért Gyementijevát, hanem Kuznyecovát és Szafinát is, hisz a következő tornákon kevesebb pontot véd, mint az utóbbi két orosz. Jelena számára a jelen pillanatban csak a Williams nővérek és Caroline Wozniacki utolérhetetlenek, bár egy újabb helyezés a legjobb öt között hattyúdal is lehetne, hisz csak idő kérdése, hogy a két volt világelső belga, Kim Clijsters és Justine Henin betörése a legszűkebb élvonalba.
Visszatérve Ivanovićra, esetében is elképzelhető, hogy kis léptekkel ugyan, de újra megindul a ranglista csúcsa felé. Ő dönti el, hogy taktikát változtat-e a lejtőn és kisebb tornákon próbálja meg visszaszerezni a győztes szellemet, vagy pedig kitart a rangosabb tornák mellett. Azokon, igaz, az a veszély fenyeget, hogy esetleg selejtezőt kell játszani, ami aligha lehetne kedvére, és nem valószínű, hogy a holtmunkájának köszönhetően mindenütt szabadkártyát kap. Bár, ki tudja: Ana a már majd két éve tartó krízise idején egyetlen védnököt sem veszített el, továbbra is a legjobban kereső sportolónők egyike, s a női tenisznek megélhetést biztosító nagy védnökök biztosan szívesen látják őt a legrangosabb mezőnyben. Szabad becslés szerint még legalább egy évig. Azután pedig… De Ivanovićot ez már aligha foglalkoztatja, neki megélhetési gondjai nem lesznek. A válogatottság pedig e tekintetben teljesen jelentéktelen dolog.
