Ugyanazon a napon, amikor a teniszvilág Kim Clijsters immár bizonyos visszatérésével és Roger Federer két – sportszerűségi és közkedveltségi – díjával foglalkozott, a sportág hazai terén újabb botrány tört ki. Egyelőre nem tudni, hogy mi váltotta ki Nikola Pilić visszavonulását a május eleji első belgrádi ATP-torna igazgatójának posztjáról, és az sem elképzelhetetlen, hogy erre fény sem kerül, viszont a tornatulajdonos Đokovićékra rossz fényt vet, hogy Pilić azzal a kéréssel fordult a profi teniszezők szervezetéhez (ATP), hogy vegyék figyelembe lemondását.
Szerdán Belgrádban Srđan Đoković, a teniszező Novak édesapja, sajtóértekezletet hívott össze, amelyen – legalábbis a belgrádi média szerint – csak az előkészületek jó üteméről és a torna immár biztos külföldi résztvevőiről beszélt. Csütörtökön viszont Nikola Pilić csak annyival magyarázta lemondását, hogy a sajtóértekezleten Srđan Đoković átlépte hatáskörét, amivel lehetetlenné tette a további együttműködést.
Hogy mit mondott még egy nappal korábban Srđan Đoković, vagy hogy Pilić a döntéséhez fűzött-e további kommentárokat, lehet, hogy azok sem tudják, akik fültanúk voltak. A fővárosi média, legyen az írott vagy elektronikus, az utóbbi időben megszokott burkolt, félhomályos módon, a szakma szabályait mellőzve számol be az egészről, mintha semmi érdemleges nem történt volna, bár világos, hogy igenis történt.
Ugyan miről lehetne szó? Hogy Srdan Đoković nem hívta meg a sajtóértekezletre Pilićet is, aki ezt annyira szívére vette, hogy azonnal lelépett? Nehezen hihető, hisz Pilić közismerten nagyobb úriember annál, hogy semmis dolgokon fennakadjon és apróságok miatt vérig sértve érezze magát.
A legkellemetlenebb helyzetben most Novak Đoković van. Miamiban a játékra kellene összpontosítani, közben – mivel az ő pénze forog kockán, tehát a torna nem az apjáé – még igazságot is kell tennie a szülő és a tanítómester, egyben nagy barát között. Pilić e témában csak annyit mondott, Novak már felhívta és bocsánatot kért tőle, s kettőjük viszonya nem romlott meg.
Friss még a Dokić papa esete. Következne egy hasonló Đoković papa eset?
