Pénteken este valamivel fél 9 előtt Danilo I. (31) újvidéki lakos a Nagybecskerek–Újvidék úton, előzés közben, Yamaha márkájú motorkerékpárjával belerohant az előtte haladó újvidéki rendszámtáblás Zastavába. Danilo I.-t életveszélyes sérülésekkel szállították az újvidéki kórházba, ahol nyolc órás műtéten esett át, de állapota továbbra is válságos.
Egészen rövidre fogva így szól a rendőrségi közlemény, amelyben a balszerencsés motoros nem ás, mint Danilo Ikodinović, Szerbia minden idők egyik legjobb vízilabdázója, aki olimpián, vb-ken és Eb-ken összesen 4 arany- három ezüst- és két bronzérmet nyert, pályafutása során pedig szerbiai, orosz és olasz klubok tagja volt, nemrégen pedig szerződést kötött a montenegrói Jadrannal.
A közlekedési balesetek során a sors nem tesz különbséget az ismertek és ismeretlenek között. Mint ahogyan már számos sportoló, művész, politikus stb. áldozata lett a közúti körülményeknek és a szabályok be nem tartásának, ugyanúgy jutott élete egyik legválságosabb helyzetébe az ismert pólós. Ahogyan a rendőrségi közleményből kivehető, ő volt az aki a megengedettnél nagyobb sebességgel haladt, és futott bele az előtte haladó, szintén előzésben levő autóba.
Az egyetlen kérdés, hogy mit keresett egyáltalán Danilo Ikodinović a Nagybecskerek–Újvidék úton, méghozzá motorkerékpáron, csak bő egy héttel a malagai Eb előtt?
A rendelkezésre álló kevés információ szerint Ikodinović Belgrádban volt a válogatott edzésén, és hazafelé tartott. A felesége, Nataša Bekvalac énekesnő és lánya, Hana várta.
Ez az eset, bármennyire is tragikus, mi több, egyelőre azzal is fenyeget, hogy esetleg még tragikusabb módon záruljon, további kérdéseket vet fel. Az egyik, hogy mikor próbálja meg végre a hatalom, hogy rendet tegyen a közlekedésben? A másik, hogy az élportolók – hisz alig egy hónapja, hogy még egy pólós, a szintén válogatott Stefan Mitrović Belgádban lett motorbaleset komoly sérültje – mikor értik meg, hogy nekik a pályafutás során egyszerűen vannak tiltott dolgok is?
Nagyon jól tudjuk, hogy utaink milyen állapotban vannak, hogy milyen hiányos a szignalizáció, hogy milyen minőségű járművek közlekednek és hogy ki mindenki ül a volánhoz, nemritkán alkohol hatása alatt, ami érdekes módon a járművezetők körében ebben az országban nem számít nagy véteknek, inkább vagányosságnak, még akkor is, ha legtöbb esetben a halálos kimenetelű balesetek okozója. A korszerű közlekedési törvényig és annak szigorú betartásáig azonban még várni kell. Addig azonban mindazok, akik magukat épeszűnek tartják, sokat tehetnének a saját érdekükben.
Danilo Ikodinović például elfelejthette volna a motorozást. Túlzott vakmerőség és nagy kockázat este Belgrádból, kerülő úton, két keréken járni haza a válogatott edzéseiről. A motorozás amúgy is csak azoknak a hobbija, akik az élet más területén semmire sem vitték és így kívánnak érvényesülni az ismerősök körében (Tisztelet a kivételnek). Egy dolog ugyanis motorozva a városban, vagy faluban, helyben intézni az ügyes-bajos dolgokat, és egészen más az életveszélyes utakon, szükségtelenül, nagy távolságokat naponta megtenni. S ha már Ikodinović nem tudott önmagától lemondani a veszélyes hobbiról, és feleségére sem hallgatott, hisz az nem egész egy hónappal ezelőtt panaszkodott egy interjújában arra, hogy mindhiába próbálja férjét lebeszélni annak szerinte egyetlen káros szenvedélyéről, a motorozásról, megtehette volna ezt a szövetség elnöke, vagy Dejan Udovičić, a különben szigoráról ismert szövetségi kapitány. Egyik sem azért, hogy beleavatkozzon Ikodinović magánéletébe, hanem a válogatott érdekei miatt. Erre ugyanis joguk lett volna és szerintem kötelességük is, ahogyan Ikodinović új klubjának is, hisz valamennyien tudták, hogy mi a szenvedélye a 300-szoros válogatott pólósnak. Világszerte ismert ez a gyakorlat, hisz már a szerződésben benne van, hogy a játékosnak a magánéletben is mit szabad és mit nem. Példa lehet erre Vlada Radmanovićnak, a Lakers szerb kosarasának az esete, aki a tilalom ellenére elment síelni és megsérült. A klub a felépülés idejére megvonta a fizetését, a biztosító sem vállalta a kezelés költségeit, így Radmanović saját kárán okult. Miért nem lehet más kárán is tanulni?
