Szerbiai kajakozó, sajnos, nem lesz a pekingi olimpián. Az ötkarikás számokban nem sikerült egyetlen kvótát sem szerezni, viszont a jó eredmények 2008-ban sem maradtak el, a legjelentősebb versenyeken s sikerült érmet nyerni. Az eredményesek egyike a bezdáni Nagy Antónia, az újvidéki Vojvodina tagja, aki a milánói vb-n 1000 méteren második lett, ami kétség kívül pályafutása eddigi legjelentősebb sikere.
– Az egész eddigi idénnyel kivételesen elégedett vagyok. Nem számítottam arra, hogy Milánóban dobogóra állok, ezért az ezüst még inkább kedves számomra. Erre még rátettem a szegedi világkupa aranyát és most derűlátással várom a következő versenyeket.
• Idén még hol indulsz?
– Még két fontos versenyem van. Az első az U23-as Eb, amelyen a zsinórban harmadik aranyérmet próbálom majd megszerezni. Ezt a versenyt július 20-án és 21-én tartják meg Szegeden, szeptember második felében pedig Belgrádban lesz a főiskolás vb, ahol ugyancsak a győzelmet tűztem ki célként.
• Pekingbe nem jutottál el. Számítottál-e rá, hogy esetleg mégis sikerül?
– Tulajdonképpen csak próbálkoztam, de nekem az 500-as táv még mindig a gyöngébb oldalam. Testalkatilag is egyelőre az 1000 felel meg jobban, és úgy számítom, hogy a robbanékonyság növelésével idővel a rövidebb távon is eredményes lehetek. A női kajakosoknál ez a legtöbb esetben az évekkel ön, ezért nem szomorkodom, hanem dolgozok teljes gőzzel és úgy tartom, négy év múlva a londoni olimpián ott leszek. Nem szeretném most azt mondani, hogy biztosan jutok a következő olimpiára, de nagyon igyekszem majd, hogy megvalósítsam én is minden sportoló legnagyobb álmát.
• Addig még sok verseny lesz. Jövőre mi vár rád?
– Lesz Eb, vb, világkupák. Szeretnél minél többet szerepelni, érmeket nyerni és tapasztalatot gyűjteni. Övőre is ég az 1000-es táv lesz az adum, viszont mindenütt 500-on is indulni óhajtok, és lassan helyet szorítani magamnak a döntőkben. Mindez azonban csak előkészület lesz a 2012-es olimpiára.
• Milyen feltételek között edzel és készülsz? Van-e javulás e téren is?
– Amióta elkészült a Vojvodina klubháza, sokkal jobbak a feltételeink. Ott van súlyzótermünk, így nem kell külön konditerembe járni, a csónakházban biztonságban vannak a hajóink, szép az öltöző, s mindez sokat jelent. Másrészt rendszeresen járhatok vidéki előkészületekre is. A télen például háromszor is voltam Kotorban, s az eredményeimen meglátszik, hogy egyre jobb feltételek között készülhetek az idény fő versenyeire.
Davor Pekingben éremre hajt
Szerbiának a pekingi limpián két képviselője lesz birkózásban. A szabadkai Davor Štefanek és a zentai Frísz Krisztián mindketten a nagybecskereki Proleter tagjai, mindketten eredményesek voltak az idei nemzetközi fellépéseken és rangos éremmel gazdagították trófeagyűjteményüket.
S amíg Frísz e napokban újra Bulgáriában van előkészületeken, a balszerencsés Štefanek itthon tartózkodik és a sérülését kezeli.
– Az előző bulgáriai edzések utolsó napján szenvedtem izomszakadást. Reméltem, hogy csak húzódásról van szó, de a vizsgálatok, sajnos, komolyabb sérülést mutattak ki. Néhány hetes kezelés szükséges, de remélem, hogy július második felében ismét szőnyegre léphetek, és biztosan ott leszek a pekingi olimpián. Mi több, nemcsak ott eszek, hanem súlycsoportban az egyik érmet is megpályázom.
• Második olimpiád ez. Athén nem sikerült...
– Csak 18 éves voltam és még nagyon tapasztalatlan. Most viszont épp az athéni szereplés s segítségemre lehet. Tanultam abból az esetből, amit idei eredményeim is igazolnak.
• Mit várhatunk Pekingben?
– Szerbia birkózásban legutóbb 1984-ben nyert olimpiai érmet, amikor én még meg sem születtem. Az hiszem itt az idei, hogy érkezzek az új trófea. Úgy tartom, hogy Frisz is, én is éremre pályázhatunk. Nem mondom, hogy mindketten nyerünk is, de már az egy trófea is, bármelyikünké lesz, sikernek számítana.
• Hogyan értékeled a 2008. évi fellépéseidet?
– Az Eb bronzérme és az olimpiai kvóta kiharcolása mindenképpen elégedettségre ad okot. Most csak arról álmodozom, hogy sérülésem minél előbb elmúljon, hogy még készülhessek az olimpiára, ahova a tervek szerint augusztus elsején utazunk el.
• A sérülésen kívül bármi is hátráltatta-e a munkát?
– Semmire sem panaszkodhatom, ahova csak akartunk, Frísszel együtt az idén elmehettünk. Szponzor is van, az olimpiai bizottság és a tartomány is mindent megtett, hogy gondtalanul edzhessünk és versenyezhessünk. E tekintetben közelebb kerültünk a világélvonalhoz, és a munkafeltételek terén sem maradunk már el nagyon. Ha minden rendben lesz, még ukrajnai és magyarországi előkészületek remélek az olimpiáig.
