Ha megtanulható például a kerékpározás, a kosárfonás, a paprikás főzése, betéve az egyszeregy, a csillagjóslás és a számítógép kezelése, amondó vagyok, hogy a bonton sem egy elsajátíthatatlan tudomány. Annál is inkább, mert nem kell hozzá külön tehetség, mint, mondjuk, a festészethez, az énekléshez vagy pedig a teniszhez.
A kérdés csupán, hogy az ember mikor kell, hogy megtanuljon viselkedni, mikor kapható legkönnyebben az igazságérzet, a becsületesség, az emberségesség és hasonló tulajdonságok alapjainak elfogadására. A válasz egészen egyszerű: minél korábban, annál jobb. Pontosabban, még iskoláskor előtt. Amiből adódik, hogy a feladat a szülőkre, a családra hárul. Nem lehetetlen később sem, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy amit a szülő elmulasztott, azt az iskola már nagyon nehezen pótolhatja be. Világos, a kocsma, az utca és a politikai pártok nevelő hatásával még véletlenül sem kel számolni.
Az ember pszichéje eleve olyan, hogy a tanulékonyság adott, viszont érdekes módon sokkal kifejezettebb a hajlam a negatívságok elsajátítására, mint a pozitívumokra. A jót és szépet tanulni kell, a rossz és csúnya pedig nagyon könnyen, magától ragad. S amit a családból, a szülőktől nem viszünk magunkkal az életbe, az később már szinte megszerezhetetlen. Szintén sajnálatos, hogy a szülők zöme, amikor azzá válik, nincsen tisztában azzal, pontosan hogyan is kellene nevelni, sok esetben pedig adva a jó kifogás, hogy egyszerűen nem érnek rá.
A sportban és a sport körül élők között is azonnal láthatjuk, hogy ki honnan jött, és milyen erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik. Mint az élet minden területén, a sportban is, a környezet hatására természetesen, azonnal kiderül, hogy mi a fontos és mi nem a siker, az eredmények és a győzelem érdekében. A vagánykodás, durvaság, csalás, lopás és hazudás mind úgy fest, hogy többet ér, noha a sportok tökéletesnek nem nevezhető szabályai az ellenkezőjét szándékozzák állítani. Nem kell hozzá jobb bizonyíték, ezzel a sportvezetők is tisztában vannak, mint a fair play díj létezése, amire, mint tudjuk, csak nagyon kevesen szoktak pályázni, és az is tudott, hogy a példás sportolók csak elvétve számítanak példaképnek.
Az ember tanulékony ugyan felnőtt korban is, viszont akkor sem a jó és a szép a könnyebb és megszokott választás. Erről is szól egy anekdota, amelynek szereplői egy férj és egy feleség. Az asszony egy esetben, mérgében hangosat káromkodott. Férje, persze, rászólt. Ne mondj semmit, ezt is tőled tanultam, tromfolt a feleség. Ez igaz, hangzott a válasz, de akkor miért nem tanultad meg tőlem a dialektikus materializmust is?
