Jasna Šekarić 1965. december 17-én született Eszéken. Belgrádban 1991 óta él és a C. zvezda tagja. Az olimpiai játékokon öt érmet nyert. 1988-ban Szöulban a légpisztoly versenyében aranyérmet, kisöbűvel pedig bronzérmet nyert. 1992-ben Barcelonában, 2000-ben Sydneyben és 2004-ben Athénban ezüstöt nyert a légpisztolyosok mezőnyében. Háromszoros világ- és négyszeres Európa-bajnok, a világkupa összesítettjét pedig hatszor nyerte meg. A legrangosabb nemzetközi versenyeken összesen 90 trófeát szerzett, 1994-ben, 1995-ben és 2005-ben a nemzetközi szövetség az év lövőjének kiáltotta ki, 2000-ben pedig az évezred lövője titulust is kiérdemelte.
• Szöul, Barcelona, Atlanta, Sydney, Athén és Peking az ön hat olimpiai városa. Mit jelent ez a hatos?
– A hatos szám semmit, az viszont, hogy már a hatodik olimpiám, nagyon sokat. De nem így gondolok rá. Én most is úgy utazom majd, ugyanolyan vággyal, szenvedéllyel és motivációval, mintha első olimpiámra mennék. Az egyetlen különbség, hogy teljesen nyugodt leszek, hisz pontosan tudom, mi vár rám. A hat olimpia azt jelenti, hogy nagy a tapasztalatom, és ez valóban előnyös lehet.
• Volt az olimpiai lőtéren. Hogyan jellemezné?
– Egy óriási létesítmény, amelyben könnyű elveszni. Viszont hihetetlenül jó versenyzési feltételeket nyújt. Remélem, hogy az eredményeim összhangban lesznek a lőtér osztályzatával.
• Említette a motivációt. Ennyi sikeres év után ennek mi a titka?
– Egészen egyszerű: imádok győzni. Még 1994-ben és 1995-ben foglalkoztatott a visszavonulás gondolata, de nem lehettem meg a lövészet és a győzelmek nélkül. Azóta, elsősorban gyermekeim miatt, még profibb és felelősebb vagyok. Ha már csinálom tovább, és ők ezért néha hetekig nem látnak, akkor annak értelme és eredménye is legyen
• Hogyan írná le pekingi vágyait és reményeit?
– Az előkészületek menete és tartalma alapján állíthatom, hogy maximálisan felkészültem és az olimpián leszek csúcsformában. Az ellenőrző eredmények azt sugallják, hogy minden a legnagyobb rendben. A színvonalas munka révén abba a helyzetbe hoztam magam, hogy két döntős helyezésre pályázhatok, a döntő pedig már éremesély.
• A sportlövőktől az utóbbi évtizedek sikerei alapján eleve mindenki érmet vár. Teher-e ez az elvárás?
– Nekem nem. Hozzászoktam már. Mellesleg amikor a lővonalon vagyok, ilyesmi meg sem fordul a fejemben. A szurkolói elvárás a sport tartozéka, de nem kell eltúlozni. Biztos érem nem létezik, mindig történhet valami előre nem látható. Én nem érzek ilyen nyomást azért sem, mert én állítom magam elé a legnagyobb elvárásokat.
• A sportlövészet kegyetlen sportág, hisz a kör tizede is eldöntheti az érmek sorsát.
– A mezőny nagyon kiegyensúlyozott, a sorrend pedig minden egyes lövés után változhat. Athénban például elsőként jutottam a döntőbe, azután lecsúsztam a nyolcadik helyre, majd visszajutottam a másodikra.
• Az olimpián mi lehet a döntő tényező?
– Szerintem a külső tényezők és a szerencse. Nekem például fontos, hogy milyen lőhelyet kapok és ki mellett lövök. Szeretném, ha erős lövők mellett lennék, mert a lőállásban tudnak viselkedni, a kevesebb lövőkultúrával rendelkezők pedig megzavarhatnának.
• Elégedett-e az előkészületekkel?
– Amióta az állam ismét pártfogásába vette a sportot, a dolgok jobbra fordultak. Az olimpiai bizottság és a sportszövetség fedezte minden költségünket, végigcsinálhattuk a teljes edzés- és versenytervet, és nem volt gond sem a fegyverekkel, sem pedig a lőszerrel, ami nekünk mégis a leglényegesebb. Ennek is az eredménye, hogy Athénban például csak három lövő volt, Pekingben pedig öten leszünk.
• Az olimpiáig hátralevő egy hónapot kizárólag edzéssel tölti?
– Verseny már nem lesz, így maradnak az edzések. Egy hetet például Franciaországban töltök, ahol a pisztolyosok kedvéért felépítették az athéni légfegyveres lövölde hasonmását. Megpályáztam az edzéseken való részvételt és elfogadtak.
• Ha lesz rá ideje, Pekingben mely versenyekre látogatna el legszívesebben?
– Kedvenceim a röplabdázók és a birkózók! Érdekelnének meg a vizesek, tehát a pólósok és az úszók is.
• Milyen eredményeket remél a szerbiai sportolóktól?
– A lövők mellett érmes lehet mindkét röplabdacsapat és a pólósok is. Sikert látok a birkózók, Olivera Jevtić, Milorad Čavić és a teniszezők esetében is. Szóval szép sikereket és az athéni kettőnél több érmet jósolok.
• Lehet, hogy még túl korai a kérés, hisz Londonban is a lővonalra várjuk, mégis, hol látja magát pályafutása befejeztével?
– Természetesen a lövészetben. 28 éve vagyok aktív, s mivel azt vallom, hogy mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért – én pedig a lövészethez végérvényesen értek –, hű maradok hozzá. Edző leszek, már megvan a B és C fokozatú képesítésem és nemsokára az A rangért is vizsgázom. Ami valamilyen tisztség betöltését illeti, arról még nem gondolkoztam.
• Ha azt mondanák, hogy Pekingben egy érme biztos, de döntse el, kisöbű vagy légpisztolyban, melyiket választaná?
– Nem fogadnám el az alkut! Mindkét pisztolyt egyformán szeretem, és úgy tartom, mindkettővel egyforma esélyem lesz. Ha összejön, Pekingben két érmet szeretnék nyerni!
