Ön szerint ki nyeri meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot?
Németország 40.6%
Címvédés lesz, Spanyolország nyer 23.0%
Másik válogatott 20.3%
Hollandia 14.5%
A házigazdák – Ukrajna és Lengyelország – egyike 1.5%
Szavazatok száma: 1033
Van nekünk (is) egy jó kis társaságunk, amely már évek (évtizedek) óta összeül a labdarúgó-világbajnokságok és Európa-bajnokságok idején, s mindenki megteszi a tippjeit az eredményekre, a továbbjutókra és persze a végső győztesre. Nem pénzre meg a játék, hanem babra, azaz a vesztesek kétévenként főznek egy bográcsost a győzteseknek. Nem azért mondom, hogy milyen okos vagyok (vesztettem már én is!), de az utóbbi két világbajnokot és a címvédő kontinensgyőztest eltaláltam! A spanyolok esetében ez nem is volt akkora kunst, de az olaszokat a dobogó legfelsőbb fokára csak én tettem. Ebbéli döntésemet inkább a sejtés segítette, nem pedig az alapos elemzés, a statisztika.
Ugyanebből a megérzésből kifolyólag már akkor mondtam, a következő találkánkon én a németekre teszek. Most azt mondhatnák, nem nagy dolog fociban a németekre fogadni, de én ezúttal sem az elmúlt időszak teljesítményét veszem alapul, hanem azt a tényt, miszerint nehezen képzelhető el, hogy a németek évtizedekig ne nyerjenek semmit. Az Európa-bajnokságokat 1960-tól rendezik meg, s a germánok háromszor szerezték meg a bajnoki titulust. 1972-ben (a döntőben 3:0-ra verték a Szovjetúniót) és 1980-ban (2:1 Belgium ellen) még NSZK név alatt, 1996-ban pedig Németországként, amikor végül 2:1-re sikerült legyőzniük Csehországot. Tizenhat éve tehát böjtöl a német foci, s bizony ez tűrhetetlen, kiváltképp abban a tudatban, hogy világbajnokságon utoljára – szintén NSZK-ként – 1990-ben tudtak nyerni, ráadásul előtte 1986-ban és 1982-ben a fináléban maradtak alul, 3:2-re Argentínától, illetve 3:1-re Olaszországtól.
Még ha elcsépelt is egy kissé, Gary Lineker szavai jutnak sokunknak az eszébe, miszerint a “labdarúgás olyan sport, amelyet 22 játékos játszik, és mindig a németek nyernek”. Ezt bizonyítja a szavazásunk eredménye is, hiszen a körkérdésünkre válaszolók majd 40 százaléka pont a németeket tartja a legesélyesebbeknek, s az egységes vélemény szerint a legszebb focit játszó címvédő spanyolokat csak 24 százaléknyi olvasónk tartja a főesélyesnek. E két nemzetet a holland követi, de érdekes adat, hogy 20 százalék tippelőnek egészen más favoritja van, sőt, 2 százaléknyi olvasó annyira hisz a hazai pálya előnyében, hogy egyenesen a lengyeleket, vagy az ukránokat látja a dobogó legfelső fokán.
Mindenkinek megvannak a saját érvei. Elárulom az enyémeket, a fentieken kívül:
1. A németek csapata “félig” lengyel származású, tehát a lengyelek esetleges kiesése után az egyik házigazda a szomszédoknak drukkol majd
2. Hiába vannak a halálcsoportban, a németek lélekjelenléte még szinte sohasem hagyta őket cserben
3. A csoportban a félelmetesnek tűnő Hollandia a legnagyobb ellenfél, akiket a múltkor alaposan elnáspángoltak, s különben is: a tulipánok egy rühes aranyat tudtak eddig összekaparni (1988, Eb), három világbajnoki döntőt viszont elveszítettek, egyet pont a németek ellen 1974-ben (2:1), de legutoljára Dél-Afrikában a spanyolok ellen is buktak (1:0).
4. Ha a döntőig eljutnak, a spanyolok nem játszanak már akkora becsvággyal, mint az előző vb-n és az Eb-n. Előjön a jóllakott egér szindrómája, a legjobbak kegyetlen idénye, s az, hogy az ibériaiakat nem arra teremtették, hogy sorozatban nyerjenek nagyversenyeket.
Lehetne természetesen még mást is felhozni, például a tökéletes fizikai felkészültséget, de azt hiszem, a mai világban már kár erről hablatyolni, hiszen felkészült lesz ott mindenki.
A fentiekből kitűnik, miért nem tartom főesélyeseknek a spanyolokat, s arról a közelmúltban Münchenben bizonyosodhattunk meg, hogy a hollandok aduásza, Robben bőre stresszes helyzetben egy pipa dohányt sem ér. Szerintem nem fejeződött be a németalföldiek rossz sorozata, s most is úgy indulnak a nagyversenyre, mint ahogy az argentinok szoktak a világbajnokságokra: első pillantásra félelmetes csapatuk van, de összetrottyantják magukat!
Ez persze az én véleményem, s ahogy az lenni szokott, ha sokat járatja valaki a száját ilyen ügyekben, az rendre téves prognózisokat ad. Mea culpa, ha így van, de önök, kedves olvasók, is hasonlóképp gondolkodnak, tehát legyen ez az én mentségem.
Persze, abszolút nem leszek csalódott, ha egészen más fejére kerül a korona. Elégedjünk meg annyival, hogy kiváló meccsek vannak kilátásban, teljes a bizonytalanság, meglepetések pedig úgyis lesznek.
Ha így állunk hozzá, akkor nincs vesztenivalónk. Babot szívesen főzünk a győzteseknek, s azt a kis presztízsveszteséget majd kibírjuk valahogy a jó hideg sör mellett!
Ui: Pionír becsület szavamra, az írást már pénteken leadtam, amikor még nem tudtam, hogy a hollandok jobb játékkal kikapnak, a németek pedig rosszabbal nyernek...
